Augustus korában Róma városában általánossá vált az égetett tégla használata, és ezt követően, a hadsereg hatékony segítségével birodalom-szerte elterjedt a téglaépítészet. A téglagyártás azon aprónak tűnő technikai részletek közé tartozik, amelyek a Római Birodalom nagyságának valódi alapját képezték. Eme kerámiatípus felhasználása nélkül nem jöhettek volna létre olyan méltán csodált építészeti remekművek, mint például a Pantheon, és olyan technikai csúcsteljesítmények, mint a vízvezetékek, fürdők, vagy a házak fűtésrendszere. Kiállításunk arra vállalkozik, hogy aquincumi példák segítségével bemutassa, hol és hogyan készültek a római téglák és más kerámia-építőelemek, miként használták fel őket, mit árulnak el számunkra téglákon fennmaradt bélyegek és feliratok, végezetül a téglák kutatásának, mint tudományterületnek a fejlődését is röviden szemléltetjük. Az talán nem meglepő, hogy az ásatásokon tömegesen előkerülő római téglák segíthetnek az elpusztult épületrészek, tetőzetek rekonstruálásában. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy mennyire alapvető források ezek a római hadtörténethez, vagy éppen a római kori háziállatok testméreteinek rekonstruálásához. Elképzelhető, hogy magukból a téglákból is következtethetünk egy-egy műhely méretére, és az ott dolgozók életkörülményeire? Gondolta volna, hogy nem ritkán még iskolai gyakorlófüzetként is szolgáltak a szárítani kirakott téglák? Keresne versidézetet, nyelvi játékot, vagy politikai karikatúrát az építési törmelék között? Lehet, hogy több rejlik a téglákban, mint kiváló építőanyag. Ha kíváncsi rá, még mi minden, szeretettel várjuk egy rövid sétára az Aquincumi Múzeum legújabb kiállításában, a Régészeti Park déli részén!