Kötelező meztelen fotózás, testsúlyra tett megjegyzések, kéretlen biztatás sztriptíztáncosnők megfogdosására, munka közben alkoholizálás vádja – se vége se hossza a testpozitív mozgalom élharcosa elleni vádaknak.
Lizzót, a Grammy-díjas popsztárt, a testpozitív mozgalom élharcosát három volt háttértáncosa, Arianna Davis, Crystal Williams és Noelle Rodriguez perelte be, amiért – mint írják – az énekesnő korábban megszégyenítette és szexuálisan zaklatta őket. Emellett faji megkülönböztetéssel, „ellenséges munkahelyi környezet megteremtésével” és „jövőbeli gazdasági előnyökbe való beavatkozással” is megvádolták a Lizzo művésznéven ismert Melissa Viviane Jeffersont és a Big Grrrl Big Touring, Inc nevű produkciós cégét, valamint a tánckar vezetőjét, Shirlene Quigleyt.
Ron Zambrano, a felperesek ügyvédje így nyilatkozott az esetről:
Az a megdöbbentő viselkedés, ahogyan Lizzo és a menedzsment az előadóival bánt, úgy tűnik, ellentétes mindazzal, amit Lizzo nyilvánosan képvisel. A magánéletben ugyanis súlyosan megszégyeníti a táncosait és olyan módon alázza meg őket, ami nemcsak törvénytelen, de abszolút mértékben demoralizáló is.
Lizzo előadóként és aktivistaként régóta arra bátorítja rajongóit, hogy fogadják el, és szeressék a testüket olyannak, amilyen. Tavaly elindította a Watch Out for the Big Grrrls című valóságshow-sorozatot, amelyben táncosokat (a címbéli Big Grrrls csapat tagjait) treníroz, akik azért versenyeznek egymással, hogy később csatlakozhassanak a hivatalos háttértáncosokhoz.
Arianna Davis, a valóságshow egykori versenyzője a Los Angeles-i bíróságnak augusztus 1-jén benyújtott keresetében azt állítja, Lizzo nyomásgyakorlással vette rá, hogy egy amszterdami sztriptízbár buliján megérintsen egy meztelen táncosnőt, kapja el a bulin fellépő nők vaginájából kilőtt dildót, és egye meg a szeméremdombjukból kilógó banánt. Davis azt állítja továbbá, hogy amikor elutasította, hogy megérintse egy nő mellét, a Lizzo egyre hangosabb és hangosabb kántálásba kezdett, arra kényszerítve ezzel a magát láthatóan kényelmetlenül érző Davist, hogy érintse meg a sztirptíztáncosnőt.
Azt is állítja, hogy az énekesnő később azt mondta neki: „nem elég elkötelezett” a feladatai iránt, valamint burkolt megjegyzéseket tett a súlyára is. A versenyzőknek emellett azt is mondták, hogy kötelező részt venniük egy meztelen fotózáson, ami elkeserítette Arianna Davis, mert attól félt, hogy hazaküldik, ha erre nem hajlandó. Utóbbiról ez állítja a perirat:
Ms. Davis sírva fakadt a forgatáson, miközben választania kellett a karrierlehetőség és a teste akarata ellenére történő közszemlére tétele között. Ez az élmény előrevetítette azt a szexuálisan terhelt és kényelmetlen környezetet, amelyet a Lizzo alkalmazottai kénytelenek voltak elviselni.
A kereset azt is állítja, hogy a színes bőrű nőkből álló táncos csapatot másként kezelték, mint a turné többi (nem színes bőrű) résztvevőjét. Emellett a tánckar vezetője, Shirlene Quigley „minden alkalmat megragadott, hogy vallási meggyőződéséről prédikáljon mindenkinek, aki jelen volt, függetlenül attól, hogy az illető tiltakozott ez ellen”.
A perben résztvevő három táncos közül kettőt később kirúgtak a csapatából, míg a harmadik úgy döntött, hogy felmond. A táncosok most kártérítést követelnek, amely magában foglalja az érzelmi sérelmet, beleértve a ki nem fizetett béreket, a keresetkiesést és az ügyvédi költségeket.
Sophia Nahli Allison rendező, akit az A Love Song for Latasha című dokumentumfilmjéért Oscar-díjra is jelöltek, szintén azt állítja, hogy első kézből van tapasztalata Lizzo „rendkívül mérgező és ellenséges munkakörnyezetről”. Egy Instagram-bejegyzésében arról írt, hogy mindössze két hétig volt a Love, Lizzo című dokumentumfilm rendezője, mivel
az énekesnő egy „nárcisztikus zsarnok”, aki „hazugságokra építette a márkáját”,
valamint „rendkívül mérgező és ellenséges munkakörnyezetet teremt, aláásva többi fekete nő munkáját és tekintélyét”.
