Az énekesnő titokban felvett alternatív rock lemeze 27 év után láthat napvilágot.
Mariah Carey tervei között szerepel, hogy végre piacra dobja az eredetileg 1995-ben rögzített, azonban azóta is a fiókban lapuló, alternatív rock stílusú nagylemezét. Az énekesnő többek között erről is mesélt a Rolling Stone magazin podcastjában.
A R&B/pop szupersztár először a 2020-ban megjelent memoárjában árulta el, hogy a Daydream című albumával párhuzamosan, teljes inkognitóban elkészített egy alternatív rock stílusú korongot is: producerével, Walter Afanasieffel még álneveket is választottak maguknak, a projektnek pedig az Eel Tree nevet adták.
Habár a stúdióban hivatalosan a Daydream munkálatai folytak, azon a lemezen csak napközben dolgoztak, éjfél után pedig Mariah és alkotótársai egy „pimasz és nyers” zenei anyag elkészítésével foglalatoskodtak, olyan előadók hatására, mint a Hole, Alanis Morissette vagy a Veruca Salt. Carey ráadásul az album összes dalában társzerző volt, ez alól csak egy Cheap Trick-feldolgozás, a Surrender volt kivétel.
A díva így fogalmazott a projekttel kapcsolatban:
Egyrészt igyekeztem felfedezni, hogy milyen széles skálán mozgok zeneileg, ugyanakkor tele voltam dühvel. Mindig is kihívást jelentett számomra, hogy elfogadjam a haragot, és képes is legyek kifejezni azt. A magánéletem fullasztó volt a Daydream készítése során, és kétségbeesettül szükségem volt rá, hogy kiszabaduljak.”
Majd így folytatta:
Azoknak a szellősen grunge-os, lightosan punkos fehér női előadóknak a stílusával játszadoztam, akik abban az időben nagyon népszerűek voltak. Tudjátok, akik olyan gondtalannak tűntek az érzéseikkel és az imidzsükkel kapcsolatban. Lehettek dühösek, idegesek és rendetlenek, a régi cipőikben, a gyűrött ruháikban, a rakoncátlan szemöldökeikkel, miközben nekem minden mozdulatom annyira kiszámított és tökéletes volt. Szerettem volna kiszabadulni, útjára engedni és kifejezni a nyomorúságomat, ugyanakkor nevetni is akartam. Nagyon vártam, hogy minden egyes este a Daydream felvételei után az alter-ego zenekarommal dolgozhassak a stúdióban.”
Az énekesnő jókedve azonban nem tartott sokáig, ugyanis amikor kiadója, a Sony Music - aminek feje Mariah akkori férje, Tommy Mottola volt - tudomást szerzett terveiről, közölték vele, hogy az album nem láthat napvilágot, ugyanis az negatívan befolyásolná gondosan felépített pop imidzsét. Legalábbis eredeti formájában nem, így kompromisszumképpen Carey meggyőzte barátját, Clarissa Dane-t, hogy énekelje újra a lemez minden dalát, az ő sávjait pedig halkítsák le olyan mértékben, hogy háttérvokálként szinte eltűnjön a keverés során.
Az album végül Chick fantázianév alatt, a Sony egyik sublabelje, az Epic/550 Records gondozásában került a boltok polcaira Someone’s Ugly Daughter címmel, minimális promócióval, természetesen Mariah nevének megemlítése nélkül.
Az anyagról kimásolt két kislemez és az azokhoz tartozó videóklipek nem keltettek túl nagy feltűnést, az album pedig nem sokkal később úgy tűnt el a süllyesztőben, mintha soha nem is létezett volna.
Egészen mostanáig, ugyanis Mariah a Rolling Stone magazin podcastjában bejelentette, hogy sikerült szert tennie a lemez eredeti mixére, így
a korong 27 év után végre a tervezett formájában, az ő énekével is elérhetővé válhat.
Azt hiszem, ez a most előkerült verzió olyan lesz, amit hallanunk kell. De dolgozom egy olyan változaton is, amelyben egy másik előadóval is együttműködöm majd. Lehetséges, hogy e köré az album köré épülve… Tele vagyok meglepetésekkel.”
- árulta el sejtelmesen Mariah.
Az énekesnő Daydream című nagylemezéből egyébként a mai napig több mint 20 millió példány talált gazdára világszerte, köszönhetően a rajta szereplő olyan #1 slágereknek, mint a Fantasy, a Boyz II Mennel készített One Sweet Day vagy az Always Be My Baby.
