Elmondom, mi lesz a VOLT-on, ha feltételesen kimegyek. Először is jól meglepődnének, aztán én meg visszalepődnék. Ők, hogy de régen VOLTam, és milyen jól nézek ki mégis, én meg azért, mert semmire sem emlékszem. Úgy általában is. Nézzük, mit fogok elfelejteni minden bizonnyal, ha fejben elmegyek.
Mivel a gangra is csak hosszas tűnődés után nézek ki, alaposan megfontolnám a létezés körülményeit a patinás fesztiválkörnyezetben. Minden bizonnyal a Kraft Kertben kezdeném a napot ébresztő jógával, mert olyat sem csináltam még. Rettenetes fáradságot borítékolok a végére, amit a Játszóházban tervezek kipihenni, kellő távolságban a játszóktól. Itt eszembe jutna, hogy el kéne menni otrombáskodni Fankapanka mindful hímző workshopjához, de legyőzne a Gitársaroktól eredő vérfagyasztó próbálkozások döbbenetes ereje. Muszáj helyben erőt gyűjteni, mert később bűvészt akarok figyelni, aki illúziókból él, pont mint én, csak ügyesebben. A jó tervezésnek hála, ez mind egy helyen van, tehát koraestig csak tettetni kell az életet a fesztivál elfekvőjében, és megfontolni, hogy a sok program közül hová nem megyünk el. A küzdősportoktól tartok, ezért Dzsúdlót csak távolról figyelném a nagyszínpadon. Követném itt a Flow-t, de Jónás Vera el tudna csábítani a Hajógyári színpadhoz egy negyedórácskára.
Rövidre fognám, mert korán kezd a Lord, és a nevetést nem szeretném kihagyni a programból. Igazából maradnák kissé a Bekó színpadnál, mert egyrészt, kifáradnék, másrészt mindig is kíváncsi voltam a masszív Punnanyra, mert remélem, csak elírták, és azt jelenti, amire gondolok. Ha feleslegesen vártam pajzánságra, akkor dühös leszek, mert Lóci már csak játszott, és Ricsárdgírről is lemaradtam, már csak a tengernyi DJ maradt és a külföldiek. Dühösen kelek fel a kanapéról és megyek a sörhöz, hogy már megint rossz fejben jártam, holnap jobban meg kell tervezzem, hogy hová mennék, ha a gang nem lenne olyan hosszú.
