Nem kisebb feladatra vállalkoztunk, minthogy ősboomerként megkíséreljük megfejteni Baukó Attila kozmikus népszerűségének titkát.
A Z-generációnak is kijárt már egy Zámbó Jimmy – sokak szerint az iménti magyarázat tökéletesen összefoglalja az Azahriah-jelenséget, szerintünk azonban mindez túlontúl megúszós interpretáció. Ezért nem kisebb feladatra vállalkoztunk, minthogy
mutatóujjal chatelő, citromailes emailcímről szerencsemalacot küldözgető ősboomerként megkíséreljük megfejteni Baukó Attila kozmikus népszerűségének titkát.
Következzék hát három, véletlenszerűen kiválasztott Azahriah-sláger halmozottan szakmai elemzése egy olyan kritikus szemszögéből, aki minimálisan sincs tisztában a zenész munkásságával, és a speciális mentők sem képesek kiszabadítani a késői 20. század időcsapdájából!
Gát
Meg kell hagyni, az autotune bámulatos evolúción esett át azóta, hogy Cher producerei iskolát teremtettek a digitális lónyihogás-effekt divatba hozatalával. Az LL Junior által hazánkban meghonosított „untat-a-munka” ritmusképlethez azonban korántsem társul „viszkit iszok, öcsém, nem ivólét”-jellegű, galaxisösszeverő parti-életérzés. (Ennek oka pedig nem elsősorban abban keresendő, hogy Azahriah aligha volt részese a korabeli menzákat uraló konyhásnéni-terrornak, így az ivólé egzotikus ízvilágának sem.) Annyit biztosan kijelenthetünk, hogy anno az ifjúság sütőrummal kísérte volna le a fater szívgyógyszerét, ha a Z+-on valaki hasonló zenei alapra konstans világfájdalmat árasztott volna a jól ismert „gyere, táncolj, bébi” témakör boncolgatása helyett.
Abba pedig bele sem merünk gondolni, milyen bestiális háztartási balesetsorozat veszi kezdetét jó 25 évvel ezelőtt, ha pl. Krisz Rudi egy óvatlan pillanatban angol, majd spanyol strófákkal terheli hallgatósága pszichéjét.
És bár mai füllel kétségtelenül formabontó, ezáltal sem jutottunk közelebb az Azahriah-misztérium megértéséhez. Ugorjunk hát!
Rét
A második random kiválasztott szerzemény alapján az első dolog, amit kijelenthetünk, hogy művészünk a legkevésbé sem szolidarít a Füles célközönségével. Ugyanis a fanatikus keresztrejtvény-fejtőket máris szörnyű kétségek gyötörhetik az „Azahriah-sláger, három betű” feladvány esetén. És ha már itt tartunk, egy neve elhallgatását kérő nyugalmazott kódfejtő segítségével kibogoztuk, hogy az előadó neve mellett olvasható x betű egy ún. közreműködőre utal.
Az illető jelen esetben Desh, aki azért is tökéletesen autentikus figura jelen értekezésünkben, mert az égvilágon semmit nem tudunk róla.
No, de nézzük magát a szerzeményt! Ha van valami, ami kapcsán tökéletes immunitásra tettünk szert a 90-es években, azok a geil szerelmesdalok: egy V-Tech – ShyGys – TNT által sújtott/edzett nemzedék gyermeke nem fog égszínkék pillecukrot hányni, ha ugyanazon dalokat hadarós énekkel és trapes alappal hallja viszont. Ennek fényében talán nem meglepő a konklúzió: a Rét című dal újabb gigászi kiterjedésű vakfolt vizsgálódásunk tárgyát illetően.
Introvertált dal
Az előző szerzeményhez képest máris kozmikusnak mondható a színvonalbeli eltérés – a félreértéseket elkerülendő, pozitív irányban. Valami hasonlóban utazna a Gogol Bordello is, ha elkoboznák tőlük az alkoholt, és vodka helyett jó két hétig csak a magyar rögvalóságot szívhatnák magukba. Bár lehet, hogy mindez puszta összeesküvés-elmélet részünkről, de Azahriah mintha már tudatosan vette volna célba a magyar néplelket:
az édesbús szövegvilág gypsypunk-manírokkal vegyítve nem az a kombináció, amitől Vőfélyország polgárai felvágják ereiket a miskakancsó szilánkjaival.
És ha már a hungaricumoknál tartunk: inkább nem gondolunk bele, hogy spontán házibulizó fiatalok hány csendháborításos feljelentést provokáltak ki a szóban forgó szerzeménnyel. (Ha tippelnünk kéne, a 18 millió YouTube-megtekintés mintegy tizede szülhetett hasonló incidenseket.)
Egy, azaz egy Papp László-teltház lélektani miértjét tehát talán kezdjük kapiskálni, de belátjuk, akkor is kisebb kihívás elé állítottunk volna magunkat, ha szellemes legénybúcsús egyenpólók begyűjtését tűzzük ki célul.
