A ’60-as évek közepétől kezdve a West Hollywoodban található, közel két és fél kilométer hosszúságú Sunset Strip évtizedeken át a szórakoztatóipar Mekkájának számított, éttermek, klubok, koncerthelyszínek egész sorával hozzájárulva a kaliforniai álom mítoszához.

Ennek a birodalomnak az egyik alapítója és kulcsfigurája volt az olasz születésű Mario Maglieri, aki családjával még kisgyermekként emigrált az Egyesült Államokba, és mielőtt a ’60-as évek elején Los Angelesbe költözött volna, Chicagóban üzemeltetett és vezetett éttermeket. Egyik ottani üzlettársa, Elmer Valentine győzte meg, hogy tegye át székhelyét Kaliforniába, és segítsen neki beindítani újdonsült klubját, az azonos nevű francia éjszakai szórakozóhely mintájára létrehozott Whisky A Go Go-t.

Valentine terve bevált, hiszen a remek üzleti érzékkel megáldott Maglieri rövid időn belül felvirágoztatta a helyet, ami a ’60-as évek második felére Hollywood egyik legfelkapottabb koncerthelyszínévé vált. A dolog annyira beindult, hogy hamarosan már egész családja a nyugati partra költözött, sőt, fia, Mikael már 16 évesen heti 5-6 napot dolgozott a Whisky pincéreként.

Minden nap teltházas bulik zajlottak, Mario pedig nem tett különbséget fekete és fehér emberek között, így a legnépszerűbb soul előadóknak is koncertezési lehetőséget biztosított, a The Temptationstől a Martha & the Vandellason át a Smokey Robinson & the Miracles-ig.

A nagy sikereik előtt a The Doors vagy épp a Chicago töltötte be az állandó házi zenekar szerepét, de a korszak legnagyobb sztárjai, a The Byrds vagy a Buffalo Springfield is állandó fellépők voltak a Whiskyben. Arról nem is beszélve, hogy számtalan igazi legenda kezdte karrierjét a mindössze 200 fő befogadására képes klubban: a Creamtől a Led Zeppelinen át a Fleetwood Macen keresztül Alice Cooperig mindenki megfordult a klub színpadán, de a Black Sabbath is ott játszotta első amerikai koncertjét.

A Whisky állandóan tömve volt a legnagyobb rock-és filmsztárokkal, ott lógott a The Beatles és Andy Warhol is, de Janis Joplin is ott bulizott a halálát megelőző estén. Charles Mansont azonban Maglieri saját kezűleg dobta ki a helyről, ugyanis már akkor is kirázta tőle a hideg, amikor a későbbi hírhedt szektavezér még csak egy ismeretlen, amatőr zenészként próbált bekerülni a pezsgés középpontjába.

Látva, hogy a hírességek mennyire szeretnek a Sunset Stripen bulizni és mekkora igény lenne egy olyan klubra, ahová betérhetnek fellépéseik előtt és után, a ’70-es évek elején megvásárolta a szintén a sugárúton található, korábban Villa Nova néven működő éttermet. Az egykor híres, de akkoriban éppen zárva tartó hely nem volt ismeretlen a hírességek előtt: Marilyn Monroe például nem csak férjével, Joe DiMaggio baseball játékossal járt oda, de Tony Curtisszel is ott randizott regényíró férje, Arthur Miller háta mögött.

Nem véletlen tehát, hogy itt alakult meg a Hollywood Vampires nevű, ivócimborákból álló VIP csoport is, melynek tagjai az alapító Alice Cooper mellett Ringo Starr, a The Monkees dobosa, Mikkey Dolenz, Harry Nilsson énekes és a The Who dobosa, Keith Moon voltak, de tiszteletbeli tagként gyakran italozott velük többek közt John Lennon is. Rajtuk kívül szintén állandó vendégek voltak a Led Zeppelin vagy a Deep Purple tagjai is, de Robin Williams, Robert De Niro és John Belushi is ott szórakozott azon az estén, mielőtt utóbbi túladagolta magát.

1973-tól pedig törzsvendégükké vált az akkor még a Hawkindben zenélő, későbbi Motörhead-vezér, Lemmy Kilmister is. A zenész igazi beépített bútordarabbá vált, 2015-ben bekövetkezett haláláig napi szinten járt le a Rainbowba játékgépezni, hiszen mindössze egy háztömbnyire lakott a klubtól, ahol elmondása szerint már akkor is nagyon kedvesek voltak hozzá, amikor még szinte teljesen ismeretlen volt. A vendégszeretete mellett a hely híres hagyományőrző hozzáállásáról - a design szinte semmit nem változott a kezdetek óta - és remek konyhájáról, na, meg persze lojalitásáról is: főszakácsuk a nyitás óta, egészen a 2016-ban bekövetkezett haláláig náluk dolgozott.

A ’70-es-évek második felében, a diszkókorszakban a Rainbow a feltörekvő rockerek menedék-és gyűjtőhelyévé vált, rengetegen találtak zenésztársakra a klubban, Kim Fowley menedzser például a parkolóban szervezte össze a csak lányokból álló The Runaways zenekart.  De nem csak partnerekre, hanem meleg ételre is sokan szert tettek a frissen a városba érkezett fiatal srácok és lányok közül, Mario ugyanis ingyen és bérmentve etette meg az éhes, nélkülöző, pályájuk elején járó zenészeket.

A ’80-as évek elejétől kezdve az olyan heavy metal bandák, mint a Mötley Crüe, a Ratt, a W.A.S.P., a Quiet Riot vagy a Dokken szinte a Whiskyben és a Rainbowban éltek, a korszak rockzenéje gyakorlatilag szinonimává vált a Sunset Strip klubjaival. De a Los Angeles-i hard rock vonal második hullámának képviselői, a Guns N’ Roses, az L.A. Guns vagy a Faster Pussycat is rengeteget köszönhet Maglierinek és klubjainak.

A Guns N’ Roses számos ponton kötődik a Rainbowhoz, Slash például már tinédzserként szeretett volna bejutni a legnagyobbak közé, akkor azonban még nem engedték be, hiszen kiskorú volt. A fiatal rocker így aztán egy alkalommal fogta magát, hazament, belebújt az anyja ruháiba, kisminkelte magát és így tért vissza a klub bejáratához. Magát nőnek kiadva végül sikerült megtévesztenie a beengedő embert, így már nagyon fiatalon megtapasztalhatta, milyen is egy éjszaka a rock and roll Mekkájában.

Később aztán már a Gunsszal annyit lógtak ott, hogy saját boxuk volt, sőt, több videoklipjük egyes jeleneteit is a Rainbowban forgatták. A Don’t Cry kisfilmjében a szakadékba dobott Gibson Les Paul gitárt Slash a helynek adományozta, de nem csak ő, hanem a világ legnagyobb rocksztárjai járultak hozzá egy-egy relikviával a klub dizájnjához, ami ezáltal pontosan úgy néz ki, mint egy múzeum: a falon dedikált gitárok, fotók és aranylemezek lógnak.

A hely annyira hangulatos volt, hogy a rocksztárok szinte ott éltek, Ozzy Osbourne például elmondása szerint arra mindig emlékezett, hogy hogyan érkezett meg, arra azonban soha, hogy hogyan került haza a Rainbowból.  Egy alkalommal a híres pornószínész, Ron Jeremy és a komikus Sam Kinison vitték ki a helyről az énekest, aki általában egy óra alatt képes volt a sárga föld alá inni magát.

Azonban amikor Kinison és Steve Marriott, a Humble Pie gitárosa két hét különbséggel haltak meg nem sokkal azután, hogy a Rainbowban szórakoztak, Ozzy megijedt, hogy az átok rá is ráragad, ezért nem ment le többet, ugyanis attól félt, hogy rá is hasonló sors vár.

Pedig Mario nem volt híve az ilyen mértékű önrombolásnak, saját bevallása szerint egyetlen jointot sem szívott el egész életében. Sőt, bölcs apafiguraként rendszeresen hegyi beszédet tartott a milliomos rocksztároknak, hogy nem vezet jóra, ha túl sokat isznak, pedig valójában belőlük élt.

Bár a ’90-es évek elején a Seattle-ből beáramló, depresszív grunge stílus berobbanásával az életigenlő, bulizós rock and roll érának egy szempillantás alatt vége szakadt, a Rainbow megőrizte eredeti szellemiségét és

az egyik utolsó ma is aktív, tradicionális rockklubként üzemel napjainkban is.

Mario aztán a 2000-es években nagyon beteg lett és az orvosok mindössze 10 % esélyt jósoltak neki a túlélésre. S habár az egész orrát el kellett távolítani, legyőzte a rákot és végül 93 évet élt, az utolsó pillanatig aktívan részt véve klubjai életében. Örökségét fia, Mikael és unokája, Mikey viszik tovább, utóbbi a Whisky koncertszervezőjeként is tevékenykedik, és jelenleg még több fellépést biztosít a zenekarok számára, mint nagypapája annak idején.

A Rainbowban azóta szobrot emeltek Lemmynek, aki így halála után is minden napját ott töltheti kedvenc klubjában, jóságának, zeneszeretetének és útmutatásainak köszönhetően pedig

Mario örökre a Sunset Strip királya marad.