A kereken 30 éve, tragikus hirtelenséggel elhunyt Jeff Porcaro nem véletlenül volt minden idők egyik legfoglalkoztatottabb session zenésze.

Lehengerlő, utánozhatatlan és legfőképp elképesztően egyedi játéka és hangzása, valamint hihetetlen szakmai felkészültsége és megbízhatósága már életében igazi legendává tette. Felsorolni is nehéz volna, ki mindenkivel dolgozott együtt rövid, ám annál termékenyebb karrierje során, így mi is csak a jéghegy csúcsát érintjük életműve talán legfontosabb vagy épp legismertebb munkáival.

Steely Dan: Bad Sneakers (1975)

Bár már 17 évesen Sonny és Cher kísérőzenekarában állt színpadra, Porcaro stúdiózenészei karrierje azután indult be rakétaszerűen, hogy részt vett a kultikus jazz rock banda, a Steely Dan Katy Lied című albumának munkálataiban. Márpedig annál magasabb szintre session zenész nem igazán juthatott annak idején, hogy a New York-i banda lemezén játsszon, akár csak egyetlen dalban is. Jeff azonban a legjobbak közt is legjobb volt, ezt pedig a maximalista Donald Fagen és Walter Becker is észrevette, így egy szám kivételével minden trackben az ő játéka hallható a szóban forgó korongon.

Boz Scaggs: Lowdown (1976)

A következő fontos állomás a Steve Miller Band egykori gitárosával való közös munka volt, ami nem csupán Porcaro, de Scaggs életében is igazi mérföldkőnek számított. A szólóban énekesként alkotó Scaggst ugyanis végre a mainstream sikerek is utolérték a Silk Degrees című albumnak köszönhetően, az anyagon, illetve az azt népszerűsítő turnén is együtt játszó fiatal session zenészek pedig nem sokkal később megalapították a Toto nevű csapatot.

Pink Floyd: Mother (1979)

Nem újkeletű jelenség, hogy amennyiben egy dal - vagy egy producer - úgy kívánja, akkor egy olyan zenekar is session-zenészt alkalmazzon, amelynek hangszeresei egyébként remek zenészek. Így történt ez a Pink Floyd ikonikus konceptalbuma esetében is, melynek Mother című dalában igencsak szokatlan ütemmutatók váltakoznak, ami még Nick Mason dobos számára is kihívást jelentett. Így a dal felvételei során végül nem ő, hanem Porcaro foglalt helyet a dobok mögött.

Christopher Cross: Arthur's Theme (Best That You Can Do) (1981)

Az 1981-es év őrületes sikereket hozott a soft rock énekes, Christopher Cross számára, aki rögtön a bemutatkozó nagylemeze megjelenése után történelmet írt, amikor mind a négy fő kategóriában Grammy-díjjal jutalmazták. Erre sem korábban, sem Billie Eilish néhány évvel ezelőtti ismétléséig nem volt példa a gála történetében. A következő évben Grammy-t ugyan nem, Oscart viszont kapott a Dudley Moore főszereplésével készült Arthur című mozi betétdaláért, amelyben természetesen szintén Jeff játéka volt hallható.

Toto: Rosanna (1982)

Session munkái mellett a főszerepet az életében természetesen saját zenekara, az 1977 óta működő Toto játszotta, akik rögtön az első lemezükkel szép sikert arattak, azonban a következő két korongjuk nem tudta megismételni a debütalbum eredményeit. 1982-ben azonban piacra dobták máig legfontosabb alkotásukat Toto IV címmel, amivel abszolút a csúcsra értek: az anyaghoz kapcsolódóan

hat Grammy-díjat sikerült bezsebelniük, köztük Az év albuma, Az év felvétele és Az év producere kategóriában.

Elég annyit mondanunk, hogy a korongon kapott helyet az egészen a Billboard lista éléig jutó, az utóbbi években pedig mémmé vált Africa, illetve Porcaro életművének talán legfontosabb öt és fél perce, a minden dobos számára igazi kihívást jelentő, örök tananyagként számontartott Rosanna is.

Michael Jackson: Beat It (1982)

És ha mindez nem lett volna elég, Jeffnek és a Toto többi tagjának maradt ideje arra is, hogy több dalban is közreműködjenek minden idők legnagyobb példányszámban elkelt albumán, Michael Jackson Thriller című nagylemezén. Jeff már a testvére, Steve által írt Human Nature, a Paul McCartneyval duettben elkészített The Girl is Mine, valamint a korongot záró The Lady in My Life című számokban is örökérvényűt alkotott volna, de az anyag egyik legnagyobb slágerében, a Beat It-ben is őt hallhatjuk.

Michael McDonald: I Keep Forgettin' (Every Time You're Near) (1982)

Az 1982-es év elég sűrű lehetett Porcaro számára, hiszen a Steely Dan dalaiban háttérvokálosként megismert búgó hangú énekes, aki később a Doobie Brothers második korszakának frontembere lett, szintén kereken 40 évvel ezelőtt dobta piacra első szólólemezét. Az album legnagyobb slágere - természetesen Jeff zseniális játékával - akkor egészen az amerikai Top 5-ig menetelt, 12 évvel később pedig hip hop himnuszként egy teljesen új generáció is megismerhette, miután Warren G és Nate Dogg a Regulate című számukhoz felhasználták a dal zenei alapját.

Al Jarreau: Mornin' (1983)

A jazz, az R&B és a pop kategóriákban egyaránt Grammy-díjjal kitüntetett Jarreau a magyar nagyközönség számára talán onnan lehet ismerős, hogy annak idején ő énekelte el a hazánkban is nagy sikerrel vetített A simlis és szende című TV-sorozat főcímdalát, de a We Are the World című segélydalban is hallhattuk nem mindennapi orgánumát. A 2017-ben elhunyt művész legsikeresebb korszaka a ’80-as évek első felére tehető, amikor jazz énekes létére a pop- és R&B listákat is ostromolta slágereivel, melyek közül az egyik legismertebbet többek közt szintén Jeff mesteri dobolása tette felejthetetlenné.

Lionel Richie: Running with the Night (1983)

Az utóbbi időben az American Idol zsűrijeként tevékenykedő énekes legsikeresebb albumán mindössze egy dalban hallhatjuk Jeffet és nem utolsósorban Toto-beli társát, Steve Lukather gitárost. Azonban ehhez az angol és amerikai Top 10-be is bekerült számhoz egy egészen hihetetlen sztori is tartozik. Lukather elmondása szerint ugyanis, mivel életében először hallotta a dalt, bemelegítésként játszani kezdett rá valamit, majd jelezte a hangmérnöknek, hogy indíthatja a szalagot, hiszen készen áll a felvételre. A válasz pedig a következő volt: „Már megvagyunk vele.” Vagyis amit mi egy fenomenális gitárszólóként hallgattunk éveken át, az Steve Lukather számára csupán egy első hallás utáni próbálkozás, egy kis bemelegítés volt…

Chicago: Stay the Night (1984)

A Chicago másodvirágzásának egyik csúcspontjaként számontartott Chicago 17 című korong csak úgy termelte ki magából az olyan hatalmas MTV-slágereket, mint a You’re the Inspiration, a Hard Habit to Break vagy a szóbanforgó dal, amiben akárcsak a Pink Floyd esetében, Jeff ezúttal is egy világklasszis dobos helyére ült be a dobfelszerelés mögé. És habár minden bizonnyal Danny Seraphine is fel tudta volna játszani a számot, egy dologra nem volt képes: nem ő volt Jeff Porcaro.

Madonna: Cherish (1989)

Bár a ’80-as évek végén a dobgépek elterjedése miatt már jóval kevesebb stúdiómunkája volt, összetéveszthetetlen groove-ja a pop királynőjének egyik legnagyobb sikerdalát is magasabb szintre emelte. A Like a Prayer című album slágere 16 országban jutott a legjobb 10 közé, újabb tízmilliókkal - tudat alatt is - megismertetve Porcaro elképesztő muzikalitását.

Cher: The Shoop Shoop Song (It's in His Kiss) (1990)

Az örökifjú énekesnő verziója már nagyjából az ötödik volt ebből az eredetileg 1963-ben megjelent dalból, de az biztos, hogy mind közül az övé volt a legismertebb. A szám a Cher, Bob Hoskins és Winona Ryder főszereplésével készült Sellők című film betétdala volt, s habár a mozi csak mérsékelt sikert aratott, a szám igazi világsláger lett. Bár ez minden bizonnyal Jeff nélkül is így alakult volna, azonban egyedi és ezer közül felismerhető játéka ennek köszönhetően még több emberhez jutott el, még akkor is, ha azok esetleg nem is tudtak róla.

Michael Jackson: Heal the World (1991)

A Dangerous című album humanitárius himnusza volt az a dal, amire a pop királya saját bevallása szerint a legbüszkébb volt minden szerzeménye közül. Bár minden bizonnyal ő elsősorban a dal nemes üzenetére gondolt, mi azért zenei szempontból is az élmezőnybe sorolnánk ezt a gyönyörű balladát, amiben nem is kérdés, hogy szintén Jeffet hallhatjuk.

Bruce Springsteen: Human Touch (1992)

Utolsó éveiben már nem aprózta el annyira magát, mint korábban, viszont továbbra is igazi A-listás nevekkel dolgozott: ő játszott a Dire Straits 1991-es On Every Street című albumán és Bruce Springsteen 1992-es Human Touch című lemezén is. Így aztán mind Mark Knopflerék, mind a Főnök arra kérték, hogy csatlakozzon hozzájuk a korongokat népszerűsítő turnék során is, azonban Jeff mindkét esetben tisztelettel, de nemet mondott, és egyetlen, örök szerelmét, a Toto-t választotta. Akkor még senki nem sejthette, hogy a Human Touch az egyik utolsó munkája lesz...

1992. augusztus 5-én ugyanis, miután hobbijának, a kertészkedésnek hódolt, a belélegzett permetezőszer olyan allergiás reakciót váltott ki a szervezetében, aminek következtében egy forró zuhany közben szívrohamot kapott és életét már nem tudták megmenteni.

A világ legcsodálatosabb dobosa mindössze 38 éves volt.

Borítókép: Fryderyk Gabowicz/picture alliance via Getty Images