1. Francis Albert Sinatra 1915. december 12-én New Jerseyben, Hobokenben, saját, pontosabban szülei otthonában jött világra. Bár felnőttként alacsony és cingár volt, óriásbébinek született több mint 6 kilóval. Nem is jött ki magától, fogóval húzták ki, de már nem lélegzett, és teljesen kék volt. Mivel azt hitték, hogy halva született, a konyhapultra tették, hogy az édesanyját elláthassa az orvos. Végül a nagymamája kapta fel a pultról, és tartotta hideg víz alá, amitől végül felsírt. A fogó nyomot hagyott Frank Sinatra bal orcáján, a szája sarkától az álláig futott egy heg, illetve beszakította a bal dobhártyáját – később ennek köszönhette, hogy a II. világháború alatt nem sorozták be katonának. Igaz, olyan híresztelések is előkerültek, hogy pszichiátriai kiértékelése miatt találták alkalmatlannak.

2. Az 1940-es években énekesként Sinatra Amerika egyik legnagyobb tinibálványává vált. Nemcsak a hangja és a női rajongókra gyakorolt hatása miatt, hanem például az általa divatba hozott zokni miatt is: minden Sinatra-rajongó lány a katolikus iskolákra jellemző zoknit hordta bokáig letekerve. Ezen kívül lendített még a népszerűségen a sajtósa, George Evans, aki

lányokat bérelt fel, hogy 5 dollárért sikítozzanak örömükben,

ha meglátják az énekest, ezzel keltve a hangulatot, de egy ponton már fizetni sem kellett, sőt. Népszerűségének csúcspontján Frank Sinatra havonta legalább 20 000 levelet kapott női rajongóitól, híres-hírhedtté vált az 1944-es Columbus Day Riot, amikor a New York-i Paramount Theatre előtt 35 000 jegy nélkül maradt rajongó kezdett őrjöngeni.

3. Sinatra és Dean Martin volt a vezéralakja az ún. Rat Pack nevű baráti társaságnak, akik mindig együtt lógtak, és számos filmben is játszottak együtt – a másik három tag Sammy Davis Jr., Joey Bishop és Peter Lawford volt. A sajtóban megjelent cikkek szerint szoros szálak fűzték őket a maffiához –

Sinatra keresztapja, Willie Moretti valóban maffiózó volt,

és ő sokakat ismert ebből a körből -, ám ez nem ártott hírnevüknek, sőt emelte a körülöttük kialakult misztikus légkört. Ám amikor Sinatra bevásárolta magát egy nevadai kaszinóba, visszaütött az ismeretségi kör, amikor egy körözött maffiózót láttak a játékasztaloknál, és az énekes-színésznek le kellett mondania 50%-os tulajdonrészéről.

4. Sokáig nyomasztotta, hogy bár ő és Montgomery Clift szoros barátságot kötöttek a Most és mindörökké (1953) forgatása során, ráadásul Montgomery beszélte le az öngyilkosságról, amikor Ava Gardner szakított vele, mégis kidobatta az általa szervezett házibuliból. A homoszexualitását titkoló részeg Clift ugyanis szexuális ajánlatot tett egy másik férfinak, és az eset arculcsapásként érte. Az eredmény rengeteg kábítószer és alkohol volt, a színész alig tudta befejezni a forgatást, majd depresszióba zuhant, és egy majdnem végzetes autóbaleset testileg megnyomorította, és lelkileg is végképp tönkretette a közismerten hiú színészt.

5. A legendás rendező, Don Siegel először Frank Sinatrára bízta a kőkemény zsaru, Harry Callahan, vagyis Piszkos Harry szerepét, ami már csak azért is bizarr, mert a színész-énekes pont maffiakapcsolatairól volt híres – és azért is, mert

apró termetű lévén, nem tudta rendesen kézben tartani és használni az eredeti forgatókönyvben szereplő, jókora 44-es Magnum pisztolyt.

Sinatra kedvéért ezt megváltoztatták, kapott egy két kézzel tartható sörétes puskát, hogy majd azzal tesz rendet San Francisco utcáin, és itt jön az ironikus rész. Sinatra eltörte a kezét, így sem a pisztolyt, sem a puskát nem tudta használni, a szerepet pedig Clint Eastwood kapta meg, aki egy hihetetlenül népszerű filmes ikont csinált Callahanből. Piszkos Harry karaktere még négy filmet kapott, a harmadikat, Az igazság útját (1983) maga Eastwood rendezte.

6. Nem ez volt az egyetlen elbukott szerepe. Eredetileg ő lett volna A rakparton (1954) főszereplője, amit ráadásul szülővárosában, Hobokenben vettek fel, de Sam Spiegel producer végül Marlon Brandónak adta a szerepet, amikor kiderült, hogy vele kerek egymillió dolláros költségvetést tudna összehozni, míg Sinatra főszereplésével csak ennek a fele jött volna össze. Volt persze olyan is, hogy később legendássá vált alkotás főszerepét mondta vissza, például őt kérték fel Paul Kersey szerepére a Bosszúvágyban (1974), de nem tetszett neki eléggé a forgatókönyv. A karaktert végül Charles Bronson keltette életre, és ezzel lett nemzetközileg is (el)ismert sztár.

7. Sok beceneve volt, Ol’ Blue Eyes, La Voz, Swoonatra, Az igazgatótanács elnöke és persze Frankie Boy, de a filmesek One Take Charlie-nak, vagyis Csapó Charlie-nak szerették hívni. Ugyanis híres volt arról, hogy minden jelenetet csak egyszer volt hajlandó felvenni – igaz, abba mindent beleadott. Eredetileg ő játszotta volt Billy Bigelow-t az 1956-os Karusszelben, de amikor kiderült, hogy - mivel a rendező két különböző lencsét akar használni, - minden jelenetet kétszer kellene felvenni, a forgatás első napján felmondott, mondván: "Én csak egy filmre szerződtem, nem kettőre ". Mivel nem volt képzett színész, sőt, semmiféle iskolát nem végzett hozzá, hiányosságait lelkesedéssel, intenzitással igyekezett kompenzálni. Mai szemmel nézve filmjei darabosnak, nehézkesnek tűnnek, de ezt akkoriban bőven elfedte kisugárzása és nem utolsósorban remek sajtója.

8. Lobbanékony természete volt, egyik pillanatban még túláradóan kedves volt, a következőben még a legjobb barátaival is sértőn viselkedett. Sokak szerint bipoláris volt, mások szerint mániákus depressziós, de tény, hogy négyszer is próbált öngyilkos lenni. Egyszer a gázsütőbe tette a fejét, amikor hazafelé meglátta, milyen sorok állnak akkori riválisa, Eddie Fischer koncertjére várva, de menedzsere időben rátalált, a másik három kísérlet pedig Ava Gardner színésznővel kötött viharos házassága alatt történt. Harmadik feleségére, a nála sokkal fiatalabb Mia Farrow-ra például annyira megsértődött, amiért az a Rosemary gyermeke (1968) főszerepét választotta, ahelyett, hogy vele együtt szerepelt volna A detektív (1968) című filmjében, hogy elvált tőle. Sőt, hogy, megalázza Farrow-t, úgy intézte, hogy a válási papírokat a futár a forgatás kellős közepén adja át.

9. Fiát, az akkor 19 éves Frank Sinatra Jr.-t 1963-ben elrabolták, az emberrablókat egy nyilvános fülkéből kellett hívnia, és egy kritikus pillanatban kifogyott az apróból, és megfogadta, hogy mindig lesz nála elég fémpénzt. Sinatra végül kifizette a 240 000 dollár váltságdíjat és Jr.-t két nap után elengedték – furcsa mozzanat volt az ügyben, hogy

ő eredetileg 1 milliót kínált fel, de az emberrablók ezt visszautasították.

Sinatra temetésekor barátai és családtagjai különböző, számára fontos apróságokat helyeztek a koporsójába - köztük egy rolni tízcentest.

10. Sinatra már 1946-ban tiszteletbeli Oscar-díjat kapott a The House I Live In című zenés kisfilmjéért, majd 1971-ben megkapta a Jean Hersholt Humanitárius Díjat, amit – ahogy azt a név is elárulja – humanitárius munkájáért kapott. Valóban rengeteget tett a rasszizmus és mindenfajta megkülönböztetés ellen,

támogatta a később meggyilkolt Martin Luther Kinget,

és bojkottálta az olyan klubokat, szállodákat és kaszinókat, ahol nem engedtek színes bőrű művészeket fellépni vagy megszállni – például egyik legjobb barátját, Sammy Davies Jr.-t. Mivel Sinatra pont ekkor jelentette be visszavonulását a színészkedéstől – amit végül csak 2 évig tartott - az Oscar-gálán a házigazda Bob Hope azzal poénkodott, hogy a díjat valójában a nyugdíjba vonulásáért cserébe kapta. Sinatra maga négyszer is házigazda vagy díjátadó volt az Oscar-ünnepségen, és egyszer díjazott volt a Most és mindörökké (1953) legjobb férfi mellékszereplőjeként.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.