A Golden Globe gálával beköszöntött a díjszezon, a március 3-án megrendezendő Oscar-átadóig rengeteg elismerést fognak kiosztani egymásnak a filmszakma képviselői. Díjazzák a vágókat, az operatőröket, a rendezőket, a legfontosabb elismerést azonban a producerek kapják: ők veszik át ugyanis a legjobb filmnek járó díjakat, többek közt az Oscar-gálán is. De mit is csinálnak pontosan a producerek?

Ennek a kérdésnek járt utána a The New York Times újságírója, aki azt találta, hogy maguk az érintettek is nehezen tudják leírni a munkájukat.

A lehetetlent viszem véghez a hálátlanokért"

– mondta az egyikük, „Ezt meg lehet tanulni, de nem lehet megtanítani" – így egy másik. „Felejtsd el, Jake – ez a Kínai negyed" – mondta a harmadik, utalva Roman Polanski filmklasszikusára, és arra, hogy milyen nehéz demisztifikálni ezt a munkát.

Ettől még érdemes megpróbálni. Első körben az executive producereket zárjuk ki a diskurzusból, ők ugyanis egy teljesen más „állatfajt" képviselnek. Azok, akik ilyen kreditet kapnak, általában a finanszírozás vagy a különféle jogok biztosításában játszanak kisebb-nagyobb szerepet. Ők nem is esélyesek az aranyszobrocskákra.

David Hinojosa producer, aki olyan filmeket jegyez, mint az Előző életek, a Jókislány vagy A brutalista, úgy látja, hogy „mindenki másképp producerál (…), alapvetően azonban a munka ugyanaz. A projekt minden aspektusát – pénzügyi, logisztikai, érzelmi – átszűröd a DNS-eden."

A producerek többsége (de nem mindegyik) sok időt tölt a forgatásokon.

Megjelenek a vizes tömlőmmel, és készen állok bármilyen tűzoltásra, arra, hogy bármit megtegyek egy projekt védelmében"

– mondta Peter Jaysen, a Veritas Entertainment egyik alapítója, a Bob Dylan felemelkedéséről szóló Sehol se otthon mögött álló produkciós cég egyik alapítója.

A producerek legfőbb erényei a kitartás és a türelem, hosszú lehet ugyanis az út a tervtől a mozivászonig. Jaysen erre példaként azt hozta fel, hogy a Veritas már 2018-ban elkezdett dolgozni a Sehol se otthonon, amikor az HBO úgy döntött, hogy nem lép tovább a projekttel.

És az Oscart kapja...

A legjobb film díja nem mindig a producereknek járt. Az Oscar-díj első évtizedeiben az elismerést (akkoriban „kiemelkedő produkciónak” nevezték) egy cég kapta. A stúdiófőnökök, mint Louis B. Mayer és Jack Warner voltak általában azok, akik átvették a díjat, és beszédet mondtak.

Producereket „egyéniben” először az 1951-es Oscar-díjkiosztón jelöltek. A feljegyzések szerint az Oscar-szervezők között „hosszas vita" folyt a módosításról, de a döntés pontos okát nem ismerjük. Valószínűleg a stúdiórendszer háború utáni összeomlásához volt köze: az előző négy évben a legjobb filmnek szóló elismerést elnyerők közül hárman független produkciós cégekhez vagy tengerentúli filmesek közé tartoztak.

Egy másik szabálymódosítást – azt, hogy hány producer kaphatja meg a legfőbb Oscart – Harvey Weinstein kezdeményezte. 1999-ben rekorddöntés történt: öten léptek színpadra, hogy átvegyék a legjobb filmnek járó trófeát a Szerelmes Shakespeare című filmért. Weinstein, a Miramax azóta bebörtönzött társalapítója is köztük volt, és

a mikrofonért folytatott versenyben félrelökte egyik kollégáját.

Ezt követően az Akadémia háromra korlátozta a producerjelöltek számát, megelőzendő a hasonlóan kínos incidenseket.

De kié lehet a dicsőség?

A válogatáshoz az Akadémia először az Amerikai Producerek Céhére támaszkodik. Nekik kell eldönteniük, hogy mely producerek járultak hozzá a legjobban a film elkészültéhez. A céhnek van egy bonyolult átvilágítási rendszere, amely egy fellebbezési eljárást is tartalmaz. A producerek kiválasztásáról a stáblistán megjelenő kreditek is árulkodnak: a nevük mellett egy „producerjelzést" kapnak, amely a p.g.a. kisbetűkből áll.

Az Akadémia produceri ága ezután hozza meg a végső döntést, beleértve a három jelöltre vonatkozó szabály esetleges felülírását is. 2024-ben az egyik jelöltnek, a Maestrónak öt producere volt jogosult a szoborra. (Alulmaradtak az Oppenheimerrel szemben.)

Igazságot a producereknek!

A produceri munka megítélése rossz, mert a feladatok – a nagyközönség szemében – homályosan meghatározottak, és mert nagyon sok olyan ember nevezi magát így, aki valójában csak sarlatán.

Mivel azonban a producerek – a valódiak – átfogó felelősséget vállalnak a filmekért (és a folyamat viszonylag késői szakaszáig különösebb díjazás nélkül dolgoznak), joggal tartanak igényt a legjobb film Oscar-díjára.

„A producerek filmkészítők” – írta Mynette Louie (Izlandi kaland) novemberben a Bluesky oldalán.

Nem vagyunk finanszírozók, vezetők, menedzserek, ügynökök stb. Alkotók vagyunk, akik történetesen jók vagyunk a vezetésben, szervezésben, logisztikában, üzletben és matematikában is. És mi ezt csináljuk már jóval több mint 100 éve."

via: The New York Times