Becenevét egyik zenekara, illetve egy beteg fiú után kapta

Karrierjét még anyakönyvezett nevén, James Newell Osterberg Jr.-ként kezdte különböző gimnáziumi zenekarok dobosaként. Ezek egyike volt a michigani The Iguanas, azaz a Leguánok.  Amikor később a szintén helyi The Prime Movers nevű blues banda tagja lett, zenésztársai előző csapatára való utalásként Iggy Stoogenak kezdték szólítani, amelyből utóbbi a későbbi zenekara neve alapját is képezte. A Pop vezetéknevet pedig azért kapta, mert egy alkalommal egy koncertre leborotválta a szemöldökeit, aminek köszönhetően úgy nézett ki, mint egy haverjuk, Popp, aki épp akkor esett át egy kemoterápiás kezelésen.

Zenekarával a punk úttörői voltak

1967-ben alapította meg az akkor még The Psychedelic Stooges névre hallgató bandáját, amelyben már frontemberként bizonyította, hogy az Isten is a színpadra teremtette. A csapatnak hamar híre ment nyers energiától duzzadó, botrányos koncertjeik révén, leginkább Iggy meghökkentő viselkedésének köszönhetően. Volt, hogy

mogyóróvajjal kente be a mellkasát, de üvegszilánkokkal is vagdosta magát vagy épp a nemi szervét mutogatta a közönségnek.

Már The Stoogesként kaptak lemezszerződést az Elektra kiadótól, azonban sem a saját magukról elnevezett, 1969-ben kiadott debütáló nagylemezük, sem a következő évben a boltok polcaira került Fun House című második stúdióalbumuk a megjelenése idején nem aratott osztatlan sikert sem a közönség, sem a kritikusok körében, így 1971-ben végül fel is oszlottak.

Harmadik lemezük sokak számára volt sorsfordító

Nem sokkal később Iggy egy New York-i éjszakai klubban találkozott a popzene kaméleonjával, akinek tanácsára újra összehozta a csapatot. A Bowie-val való gyümölcsöző együttműködésük első eredménye az immár Iggy & The Stooges nevű banda Raw Power című nagylemeze volt, amit a mai napig – az első két anyaggal együtt - a proto punk műfaj egyik legfontosabb darabjaként tart számon az utókor.

Dalait David Bowie vitte sikerre

Szintén Bowie volt a producere két önálló albumának, a The Idiot és a Lust for Life című korongoknak, amelyek turnéi során az énekes Iggy zenekarának billentyűse lett. Előbbin kapott helyet a China Girl című közös szerzeményük, ami végül csak Bowie előadásában vált slágerré 1983-ban, utóbbin pedig szintén szerepelt egy majdani Bowie-sikerdal, az 1984-ben Tina Turnerrel előadott Tonight, címadó tétele pedig csak évtizedekkel később lett igazán ismert, amikor a Trainspotting című film betétdalaként használták fel.

Legismertebb számát nem is szánták slágernek

A Lust for Life című korong legismertebb dala a Ricky Gardiner gitáros segítségével írt The Passenger című szám maradt, ami azonban eredetileg csupán a Success című kislemeze B-oldalán kapott helyet. A kiadvány nem lett sikeres, a The Passenger pedig csak első megjelenése után több mint 20 évvel, 1998-ban került be az angol Top 40-be, amikor önállóan is piacra dobták, miután felcsendült egy autóreklámban.

Egyetlen kislemeze jutott a brit 10-be, az is egy feldolgozás volt

Bár David Bowie az 1986-os Blah Blah Blah című anyagon is társproducerként hagyta ott a keze nyomát, az azon szereplő Real Wild Child című szám eredetileg Johnny O’Keefe rock and roll énekes 1958-as felvétele volt. A dal végül Iggy egyetlen Top 10-es slágere lett Angliában és olyan filmekben is elhangzott, mint a Talpig zűrben vagy a Krokodil Dundee második része.

Nemet mondott a The Doorsnak

Először 1967-ben látta élőben Jim Morrisont, akinek szuggesztív és ellentmondásos színpadi előadásmódja hatalmas hatást gyakorolt rá és nagy szerepet játszott saját karaktere kialakulásában. Ráadásul azért is azonosulni tudott Morrisonnal, mert mindkettejüket Jamesnek hívták, és becenevük is egy hüllő fajtához volt köthető: Iggy egy leguán után kapta a nevét, Jim pedig Lizard Kingnek, azaz gyíkkirálynak hívta magát. Később,

Morrison halála után a The Doors tagjai megkeresték Popot, hogy csatlakozzon hozzájuk, de ő tisztelettel elutasította a felkérést.

Neki tulajdonítják a stage diving feltalálását

Vagyis azt a jelenséget, amikor az előadó a színpadról a közönségbe ugrik, remélve, hogy a tömeg elkapja és szó szerint a tenyerén hordozza majd. A The Stooges koncertjein vált híressé ez a mozdulatsora, de valójában nem ő volt az első, aki élt ezzel a lehetőséggel: 1964-ben valódi lázadás tört ki egy hollandiai The Rolling Stones-koncerten, és a színpadra feljutó közönség tagjai többen is beugrottak a tömegbe. Előadóként viszont valóban talán ő tett ilyet először, azóta pedig a punk, metal és hardcore koncerteken ez már egy teljesen megszokott dologgá vált.

Több ikonikus filmes karaktert is róla mintáztak

Az 1994-es A holló című film Funboy, azaz Mókás nevű karakteréhez ő jelentette a fő inspirációt. Úgy volt, hogy ő is fogja alakítani a moziban, azonban egyeztetési problémák miatt végül Michael Massee játszotta el a szerepet és végül ő volt az, aki végül meghúzta a ravaszt azon a kellékfegyveren, amelyben egy tragikus szerencsétlenségnek köszönhetően éles töltény volt, ami halálosan megsebesítette a címszerepet alakító Brandon Lee-t. Iggy végül tényleg feltűnt a film 1996-os folytatásában, de később a

Gyűrűk ura-filmekben az animátorok az ő mozgása és testalkata alapján alkották meg Gollam figurájának külsejét is.

Színésznek sem utolsó

Több mint 60 bejegyzés található a neve alatt az IMDB oldalán, azonban nem csupán önmagát alakította egy-egy forgatáson, hiszen a már említett A holló 2. – Az angyalok városa című mozi mellett olyan filmekben is feltűnt, mint a Cry-Baby, a Hóból is megárt a sok vagy Jim Jarmusch olyan alkotásaiban, mint a Halott ember, a Kávé és cigaretta vagy A holtak nem halnak meg.

De a televízióban is viszontláthattuk, 1998-ban például a Star Trek: Deep Space Nine című sci-fi sorozatban is kapott egy kisebb epizódszerepet.