Gyári munkásként dolgozott

A szegénységben felnőtt énekesnő a középiskola elvégzése után, 1964-ben egyenesen egy matracgyárban helyezkedett el, a futószalag mellett, hogy az ott megkeresett pénzből el tudja tartani magát. Saját bevallása szerint az ott tapasztalt közöny és tehetetlen beletörődés tüzelte fel annyira a benne rejlő lázadót, hogy még motiváltabb legyen és kitörjön abból a közegből, majd művészként csináljon karriert New Yorkban. A Piss Factory című egyik első számában a gyárban szerzett élményeit dolgozza fel.   

Örökbe adta első gyermekét

1966-ban, mindössze 20 évesen teherbe esett, azonban nagyon kevés pénze volt, ráadásul egy hippi párral lakott együtt New Jersey-ben, így fájó szívvel, de úgy döntött, amint világra hozza, örökbe adja a kicsit. 

“Mindenkinek rettenetesen nehéz lett volna, és a gyerek apa nélkül nőtt volna fel. Úgy éreztem, emberileg egyszerűen még nem állok készen az anyaságra. Tudtam, hogy egyszer felelősségteljes és szerető szülő leszek, de akkor még nem voltam felkészülve arra, hogy elinduljak ezen az úton.”

Újságírói karrierje nem volt  hosszú életű

Miután 1967-ben először New Yorkba költözött, könyvesboltokban dolgozott, mellette pedig természetesen verseket írt. Amint egyre ismertebb lett, különböző zenei újságoknak is készített anyagokat, de a Rock Magazine nevű laptól például azért rúgták ki, mert egy interjúban mindössze egyetlen kérdést tett fel Eric Claptonnak, méghozzá azt, hogy mi a hat kedvenc színe.

Egyik első nagy szerelméről könyvet írt

Mielőtt még bármelyikük is ismertté vált volna, romantikus kapcsolata volt a provokatív, erotikus fotóiról elhíresült fényképésszel, Robert Mapplethorpe-pal, aki az 1975-ben megjelent Horses című első nagylemezének borítójaként használt képet is készítette róla. A férfi ugyan később ráébredt, hogy homoszexuális, azonban élete hátralevő részében barátok maradtak az énekesnővel. Olyannyira, hogy 1989-ben, mielőtt Mapplethorpe AIDS-betegségben elhunyt volna, a halálos ágyán arra kérte Smith-t, hogy írja meg kettőjük történetét. Az énekesnő nem siette el a dolgot, de 2010-ben végül piacra dobta Just Kids című regényét, amit több szakmai díjjal is kitüntettek és a New York Times bestselller listájára is felkerült.

Allen Ginsberg fiúnak nézte

Amikor egy kávézóban először találkozott későbbi jóbarátjával és mentorával, a nyíltan meleg költő azt hitte róla, hogy egy nagyon helyes fiú. Mivel Smithnek nem volt elég pénze ebédre, Ginsberg kipótolta neki az összeget, sőt, még egy kávéra is meghívta, mielőtt rájött, hogy valójában egy lánnyal van dolga. „Cicijeim vannak, Allen! Nézd a cicijeim! – tisztázta a helyzetet az énekesnő. 

Egyszer kis híján kitörte a nyakát

1977. január 23-án, egy floridai koncertje során rosszul lépett, és a színpadról egy 4 és fél méter mély zenekari árokba zuhant. A betonra érkezve megrepedt a gerince és több csigolyája is eltört a nyakában. A következő évet így végül nyakmerevítőben töltötte és fizikoterápiás kezelésekre járt. Állítása szerint még ma is érzi a baleset következtében kialakult fájdalmat, azonban a kényszerpihenő alatt végre ideje volt új dalokat írni és egy újabb verseskötetet is befejezett, Babel címmel.

Leghíresebb dalát Bruce Springsteen írta

Because the Night című 1978-as klasszikusát a Főnöknek köszönheti, akinek nem voltak különösebb tervei a számmal, és úgy gondolta, a szerzemény tökéletesen passzolna Smith hangjához. A dalnak akkor még csak a címe volt meg, így Springsteen felajánlotta, hogy az énekesnő írja meg a szöveg fennmaradó részét. A dal végül Patti egyetlen toplistás slágere lett, jogdíjaiból pedig még egy vadonatúj autót is vásárolt az édesapjának.

Fiatalon megözvegyült

1980-ban ment hozzá az MC5 egykori gitárosához, a nála két évvel fiatalabb Fred “Sonic” Smith-hez, akitől két gyermeke született: egy fiú, Jackson 1982-ben - aki később a The White Stripes dobosát, Meg White-ot vette feleségül - és egy lány, Jesse 1987-ben, akik maguk is mindketten a zenei pályát választották. Amikor Fred 1994-ben, mindössze 46 évesen szívroham következtében elhunyt, Patti a gyerekekkel Michiganből visszaköltözött New Yorkba, ahol életműve elismeréseként éppen a napokban kapta meg a város kulcsát Bill de Blasio polgármestertől.

Rajong a kávéért

Annyira imádja a koffeines italt, hogy egy alkalommal, még a húszas évei elején egészen Mexikóig utazott, hogy megkeresse azt a babot, ami a Veracruzt körülvevő hegyekben terem, miután William S. Burroughs azt mondta neki, hogy abból készül a legjobb kávé, amit valaha ivott. Kedvenc kávézója pedig az azóta már bezárt ’Ino Café volt a New York-i West Village környékén, ahol még egy kedvenc ülőhelye is volt, ami, ha épp foglalt volt, amikor megérkezett, akkor elbújt a mosdóban és ott várta meg, amíg az felszabadul.

A Rock and Roll Halhatatlanjai közé is beiktatták

Szövegeit utcai költészetnek tartják, amely éppúgy merít a beat generáció képviselőinek és a francia szimbolista költők műveiből, mint az olyan rockzenészek munkásságából, mint Jim Morrison és Lou Reed. 2007-ben a Rock and Roll Hírességek Csarnokába is bekerült a punk rock mozgalom létrejöttében való kulcsfontosságú szerepe, valamint az utókor más nagy zenészeire és dalszerzőire gyakorolt hatalmas befolyása miatt.