Van élet a Mad Max-filmeken innen és túl is: Don Johnson és Will Smith is mászkált már puskával az atomháború utáni, kegyetlen világban. És milyen jól tették!
Hétfő: Legenda vagyok
Will Smith 2007-es, disztópikus zombifilmje (amiben valójában vámpírok vannak, bocs a spoilerért) egészen Az éhezők viadala-széria megjelenéséig birtokolta „a világ legtöbbet kaszáló posztapokaliptikus sci-fije” megtisztelő címet a maga szerény, 585 millió dolláros bevételével. Ráadásul úgy, hogy Kevin Costner méltatlanul alulértékelt Waterworldje miatt ekkor még úgy tűnt, Hollywoodban soha többé nem fognak Mad Max-filmet forgatni.
Eredetileg ráadásul nem is Will Smith grasszált volna a kutyájával az ócskavasteleppé amortizált New Yorkban, hanem Arnold Schwarzenegger! Csakhogy az osztrák izomkolosszusnak 1997-ben volt egy komoly szívműtétje, és a VHS-korszak alkonyán már nem nagyon akart vele senki egyszemélyes hadsereges akciófilmet forgatni (kivéve ugye Andy Vajnát és a Terminator 3 stábját). Az 1971-es Omega Man remake-jének számító Legenda vagyok főszerepét végül a Men In Black-filmekkel sokmilliós bevételt generáló Will Smith kapta meg, és nagyszerűen tisztelgett vele Mad Max és a Romero-féle zombiapokalipszisek előtt.
Kedd: Walking Dead
Ha zombiapokalipszis, akkor Walking Dead! Az AMC 2010 óta nagy sikerrel futó szériája ma már megkerülhetetlen ebben a zsánerben. Pedig amikor Robert Kirkman képregényként kitalálta 2003-ban, a kiadója annyira nem hitt a műfajban, hogy azt kellett kamuznia: ez a sorozat az ufókról fog szólni!
Azóta a képregény és a tévésorozat már jóformán teljesen ketté vált. Más-más szereplők élnek még és haltak meg bennük, így a zombis-világvégés zsáner rajongói mindkét verzióban találhatnak érdekességeket. A sztori persze ugyanaz: az exrendőr Rick (Andrew Lincoln) a családjával és a melléjük csapódó túlélőkkel próbál meg ember maradni a zombiapokalipszis utáni embertelenségben.
Szerda: Az útvesztő: Tűzpróba
Suzanne Collins amerikai írónő valószínűleg maga sem gondolta volna 2008-ban, hogy az emberiség nyakába szabadítja az „ifjúsági Mad Max”-műfajt, azaz a tinédzser szereplőket felvonultató posztapokaliptikus könyvek és filmek nagy korszakát. 2009-től már James Dashner is ontani kezdte a maga világvégi könyveit, Az útvesztő címen, és természetesen a filmváltozatokra sem kellett sokáig várni (a harmadik rész elvileg idén kerül mozikba).
A történet akkora műfaji klisé, hogy a fal adja a másikat: miután egy csapat tini kiszabadul az Útvesztő nevű, elszigetelt helyről, rá kell döbbenniük, hogy nem a Kánaánt találták meg. A külvilág ugyanis nagyon megváltozott. A rend felbomlott, az anarchia és a pusztulás lett az úr a felperzselt földeken, ahol félig emberi lények vadásznak az utolsó túlélőkre.
Csütörtök: A fiú és a kutyája
Mindenki az 1979-es Mad Maxet és a két évvel későbbi folytatását tartja a tökös posztapokaliptikus filmek origójának, holott ez egyáltalán nem így van: Don Johnson már 1975-ben egy kutyával kóborolt az atomháború után maradt pusztaságban!
Ráadásul már itt bemutatásra került a műfaj összes kötelező kelléke: a cinikus főhős és a hűséges kutya mellett megkaptunk a népnyúzó főgonoszt (Jason Robards) és egy kegyetlen világot, ahol a nők értékesebb csereáruk, mint a lőszer, az olaj vagy a víz, mivel csak néhányan élték túl a kataklizmát. A film alapjául szolgáló Harlan Ellison-regény egyébként még a moziváltozaténál is nyomorultabb világot mutat be.
Péntek: Cloverfield Lane 10
J. J. Abrams és a barátai a Star Wars 7 és a Star trek 3 idején a legnagyobb titokban leforgatták a Cloverfield folytatását is. Ráadásul egy szolid, 108 millió dolláros bevételt is tudtak vele generálni, pedig egyáltalán nem volt körülötte nagy hype - inkább csak érdekes vírusmarketing.
A Cloverfield Lane 10 ugyanis azt mutajta be, hogy milyen lenne egy föld alatti bunkerben az élet azután, hogy a civilizációt elpusztította egy olyan óriásszörny, mint amilyen a Tűzgyűrűben és a Godzillában is feltűnt.
