Sir Sean Connery nagy, szőrös kezében ott a legrémesebb betegség ellenszere, aminek kulcsát talán egy trópusi virág rejti, és ettől a gyógyszergyári csajnak is muszáj elalélnia!
A dél-amerikai dzsungelben, őslakos indiánok között élő különc orvos, Robert Campbell hátat fordított a civilizációnak, és egy szép napon felfedezi, hogy a birtokában lévő növényi hatóanyag megmentheti az emberiséget az egyik legsúlyosabb betegségtől, a ráktól. A kutatás folytatásának azonban két komoly akadálya van: az egyik a dzsungelen keresztül tervezett útépítés, amely elpusztíthatja a növény lelőhelyét, a másik a projektet eredetileg szponzoráló gyógyszergyártó cég, ami egy kollégát küld ki, hogy lássa, mire megy el a cég pénze. Az illető természetesen egy csinos hölgy, aki nyilván felismeri, miről is szól igazából a tudomány és a gyógyítás!
A legmeglepőbb tény az 1992-es, valóban helyenként szájbarágós, de látványos és ma is élvezhető Medicine Mannel kapcsolatban, hogy a rendezője az a John McTiernan, akit elsősorban a Die Hard filmek kapcsán ismerünk. Márpedig itt nem akcióról van szó – bár történnek izgalmas dolgok és vannak összecsapások -, de a film, a nyilvánvaló környezetvédelmi üzenetén túl, elsősorban a nyolcvanas évek végén oly divatos „férfi és lány a dzsungelben” romantikus szubzsáner mentén alakul. Merthogy az őszülő halántékú Sir Sean Connery ekkor még ellenállhatatlan macsó volt, igaz, már a szenior kategóriában, de sebaj, mert a nyíltan a film zeneszerzőjéről, Jerry Goldsmithtől csent copf extra kalandor imázst kölcsönzött neki.
Kár, hogy az azóta el is tűnt női főszereplő, Lorraine Bracco nincs egy szinten Conneryvel – sőt, a hölgy az alakításért Arany Málna jelölést kapott -, egy jobb színésznővel emlékezetesebb darab jött volna össze, de ez így sem rossz.
