Segíthet egy sehová sem tartó kapcsolaton egy kis műkincsrablás? Erre válaszol egy korai, talán már el is felejtett Sandra Bullock klasszikus.
Emlékszik még valaki Denis Learyre? Ő az a kicsit tapló, de nagyon szórakoztató ír-amerikai színész, aki stand up komikusként kezdte a pályáját, majd a 90-es évek közepén egész menő lett, az ezredforduló után pedig átnyergelt a tévére, ő lett a Ments meg! című sorozat főhőse, illetve ő adta Diego, a kardfogú tigris hangját a Jégkorszak filmekben. Azóta keveset hallani róla, nem úgy, mint a Képtelen képrablás másik főszereplőjéről, Sandra Bullockról. És ez itt elsősorban az ő filmje.
Bár ekkoriban Leary számított akkora névnek, mint Sandra Bullock, sőt, a neve elsőként szerepel a stáblistán, ez mégiscsak Bullock filmje – még akkor is, ha Leary a forgatókönyv megírásába is besegített, sőt, az alapötlet is az övé volt. Mert mi is a történet? Egy rendes, de nem túl okos és nem túl szerencsés tolvaj azt a feladatot kapja kissé buggyant rokonától, hogy egy értékes képet raboljon el, és adja át jövendőbeli tulajdonosának. Hősünk karakán barátnője megelégeli addigi életmódjukat, és megesketi a férfit, hogy ez az utolsó ilyen kalandjuk, szakítaniuk kell ezzel az életmóddal. Amíg arra várnak, hogy megjelenjen a titokzatos „műpártoló”, beköltöznek egy lakatlan tengerparti házba.
És elkezdik a gazdagok életét élni, ami egyre több feszültséget szül az egyszerű férfi és a többre vágyó lány között, de megjelenik az FBI is, illetve a rokon, aki rájött, hogy az elrabolt Matisse-kép nem százezer, hanem 4 millió dollárt ér. Vagyis egy klasszikus tolvajos filmet látunk a szokásos fordulatokkal, de a történet másik szálán egy romantikus vígjáték forog, ami annyiban más, mint a többi romcom, hogy itt egy hét éve együtt élő pár keresi a rég elveszett varázslatot – és ez az ekkor még nagyon fiatal Sandra Bullocknak nagyon jól áll!
