A Parkolóban két makacs férfi feszül egymásnak.
Vajon hogy nézne ki egy olyan western, amely napjainkban játszódna, ráadásul egy nagyvárosban? Valahogy úgy, ahogy Miklauzic Bence harmadik nagyjátékfilmje, amelyben két férfi csap össze egy foghíjtelken kialakított parkolóban.
Az egyik főszereplő a titokzatos Légiós, ő vezeti a pesti bérházak rengetegében, a tűzfalak tövében megbújó parkolót. Lakókocsiban él télen-nyáron. Jól érzi itt magát, számára csak az általa kialakított nyugalom számít, ez az a hely, ahol otthon van. Amikor egy új kuncsaft érkezik, aki nemcsak 1968-as Ford Mustangjával kelt feltűnést, de öltözködése és viselkedése is elüt az itt élőktől, a Légiós nyugodt világa kizökken a tengelyéből. Imre gazdag üzletember, aki csak egyetlen hatalmat ismer: a pénzét. A legjobb helyet szeretné féltett autójának, az egyetlen árnyékos részt ezen az udvaron. Az egyetlen helyet, amit a Légiós nem ad ki. Imre először csak határozottan, de finoman próbálkozik, de mivel ez nem vezet eredményre, egyre jobban bedurvul. A két magányos embernek nemcsak egymással, hanem múltjuk fájdalmas sebeivel és saját élethazugságaikkal is szembe kell nézniük.
Miklauzic, aki játékfilmek helyett inkább sorozatokat rendezett az elmúlt évtizedben (Csak színház és más semmi, A besúgó, Ki vagy te), biztos kézzel vezeti a két kiváló színészt, Lengyel Ferencet és Szervét Tibort, de fontos szerep jut Pokorny Liának és Somody Kálmánnak is. A film vizuális koncepciója szintén erős: a parkoló sivár, mégis otthonos világát vetíti rá Imre személytelen és hideg irodájára, a két főszereplő karaktere mégis árnyalódik a fináléra.
Így látták a kritikusok a filmet a bemutató idején:
