A Bújj, bújj, ördög!-ben nem csak a démon tér vissza William Friedkin klasszikusából.
Bizony, nem tévedés, Bob Logan 1990-es vígjátéka nem csak paródiája, de egyenes folytatása is Az ördögűzőnek. Az első jelenet 1973-ban játszódik, amikor Friedkin klasszikusát bemutatták, és látjuk a házat a kultikus ködben és utcalámpával, majd a sikeres ördögűzés végét, amit ezúttal viszont Mayii atya végzett, akit természetesen Leslie Nielsen alakít. A Bújj, bújj, ördög! azonban tartogat még egy ínyencséget: maga Linda Blair is szerepel benne, aki korábban a megszállt kislányt alakította, és most, felnőttként ismét belebújik az ördög.
Ilyen felállásból nehéz veszíteni, ennek ellenére, ha nem is vacak, de mindenképp csak közepes paródia lett a Bújj, bújj, ördög!. Az elsődleges humorforrás a sátáni tévé, ahonnan a lányba is visszaszáll a démon, majd az ördögűzést is élő adásban hajtják végre. Ehhez jön még a kapzsi tévés prédikátorok és csodatevők kifigurázása, ám ez a kettő nem elég nyolcvan percnyi viccelődésre.
A film alapvetően a ZAZ-filmek (Csupasz pisztoly, Nagy durranás, stb.) humorát igyekszik megidézni, amihez Leslie Nielsen már adott, a többi azonban csak többé-kevésbé sikerül. A legtöbb verbális poén harmatgyenge, a jobban sikerültek pedig olyanok mint:
- Azt hiszem, az ördög visszaszállt belé.
- Visszaszállt belé?! Honnan veszi ezt?
- Megvan minden jellegzetes megnyilvánulása: a síron túli hang, a görcsös rángatózó arc, a heves rángások.
- Ez még nem bizonyít semmit! Lehet, hogy csak rokona Joe Cockernek.
vagy:
- Mayii atya, ön mindig betartotta a cölibátusi fogadalmát?
- Igen, mindig.
- Én is.
- Bizonyára jobb híján. Én viszont önként.
Plusz az sem tesz jót a film humorának, hogy egy csomó nyelvi poént nem sikerült átültetni a magyar nyelvebe.
Vizuális humor terén valamivel jobban áll a Bújj, bújj, ördög!. Az olyan gegek mindenképp figyelemreméltók, mint a szobabiciklin tekerő újságkihordó fiú, aki szertehajigálja a napilapokat az edzőteremben, vagy a rázkódó ágy, ami valójában csak masszázsfunkcióra van állítva. Ezt leszámítva azonban csak pokolian rossz poénok várnak ránk.
