Nem véletlen, hogy a Közel-Kelet folyamatosan foglalkoztatja a hollywoodi filmeseket, és a legtöbb nagy rendező már elkészítette a saját munkáját a témában. Ezt tette Ridley Scott is.
Az, hogy a folyamatosan változó közel-keleti helyzet lassan a teljes anarchiára emlékeztet, nagy részt az Egyesült Államok érdeme – ma már persze Oroszország is belépett játékosként és Irán is egyre aktívabb -, így nem véletlen, hogy a téma oly közel áll a hollywoodi filmesekhez. Merthogy van itt minden, ami egy izgalmas filmhez kell: politikai cselszövés, nyílt fegyveres harc, vallási fanatizmus és terrorizmus, gazdasági érdekellentétek, és főleg sok-sok kémkedés. Ennek Ridley Scott sem tudott ellenállni, és William Monahan forgatókönyvíróval 2008-ban megcsinálta a maga vadkelet moziját, pont a Sziriana (2005) és a Zöld zóna (2010) között.
Hőse, Roger Ferris CIA-ügynök az a típus, aki a terepen érzi igazán otthon magát, és a szakmájában azon ritka madarak egyike, aki még hisz abban, hogy létezik jó ügy, és van olyan igazság, amiért érdemes mindent kockára tenni. A cég veteránja, Ed Hoffman viszont otthonról, a laptopja segítségével irányítja a terepen mozgó emberét. Ferris hamarosan új feladatot kap, el kell kapnia egy terroristavezért Irakban, majd amikor ott nem sikerül ártalmatlanítania az illetőt, követi Jordániába. Az akció során együtt kell működnie a jordán titkosszolgálattal, és meg kell próbálnia beépülni a terrorista szervezetbe. A fél világon keresztül üldözi emberét, ám minél közelebb kerül hozzá, annál több ellentmondásba és hazugságba ütközik, és mivel felettese hol magánakcióba kezd, hol életbevágóan fontos információkat rejt el, hol a jordánok ellen játssza ki, rá kell jönnie, hogy igazából csak önmagára számíthat.
Ha őszinték akarunk lenni, nem a Hazugságok hálója a legjobb film a témában, a már emlegetett Sziriána alaposabb, tényszerűbb, a Zöld zóna vagy A királyság (2007) izgalmasabb, és nem tartozik Ridley Scott legjobb munkái közé. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy nem egy izgalmas, fordulatos darabról van szó, Leonardo DiCaprio pedig mindent megtesz, hogy működjön a dolog. Merthogy ő Ferris, az idealista CIA-s – vajon létezik ilyen a való életben? -, akinek még egy arab lányba is sikerül beleszeretnie, ami nyilván nem a legbölcsebb dolog egy ügynök részéről, de ki tudna ellenállni Golshifteh Farahaninak? Russell Crowe ezúttal egy messze nem kedvelhető figurát hoz hősünk főnökeként, de teszi ezt izgalmasan és nagyon könnyen utálhatóan, de a filmet nagyrészt az itt még jelentős hajkoronával rendelkező Mark Strong viszi el a jordán kémfőnökként, és bár a színész tősgyökeres brit, tökéletesen hozza a kiismerhetetlen közel-keleti manipulátort.
