Kár lenne tagadni: nem kevés terápiás jelleggel bírt, hogy korábban két etapban is értekeztünk gyerekkorunk legnyomasztóbb tévéműsorairól. Ugyanakkor olvasóink teljes joggal hiányoltak két alkotást, mely kulcsszerepet játszott benne, hogy olykor háborús élmények híján is vannak vietnami flashbackjeink.
A 80-as, 90-es évek legnyomasztóbb gyerekműsorainak első és második felvonása után kiemelt figyelmet fordítunk ezekre:
Szimat Szörény, a szupereb
Minden valamirevaló fiktív torzszülött rendelkezik eredetmítosszal, így Szimat Szörény sem lehet kivétel: 1989-ben a köztévét is elérte a rendszerváltás (és vele együtt a válság) szele, így a vezetőség
kreatív műsorötletek reményében kötelező gyárlátogatást írt elő a Technokolnál.
Ám az egyik kolléga – a biztonsági előírásokra fittyet hányva – rúdtáncot lejtett egy korláton, és egyenesen a tartályba zuhant. Ám még ennek fényében is könyörtelenül egzotikusnak hatott azon ötlete, hogy félig ember – félig kutya/macska Minótauruszokkal avassák be az ifjúságot a korszak makkos cipős alvilágának mindennapjaiba. A döntéshozók azonban ragaszkodtak a kriminalisztikai edukáció ezen formájához, mit sem törődve vele, hogy hatására talán egy komplett generációt gyötör majd a kényszerképzet, miszerint usankás hódok akarnak magyarnótát hallgattatni velük. Végül kilenc részen át követhettük figyelemmel, amint Szimat Szörény bűnüldözi a védelmi sonkát szedő és macskalányokat futtató Tasnádi Morzsit, Vizoviczki Buksit és társaikat. És persze kiemelt figyelmet fordít Gyárfás Rexire, akinek üzleti érdekeit rendszeresen megsérti Fenyő Cézár, a kiskutyás családi videókkal seftelő vaullalkozó.
Mindeközben pedig a zéró emócióval pantomimező hibridek láttán Dr. Moreau szégyenében rárakta génlaborjára a TUTO-lakatot, és gázóraleolvasóként helyezkedett el. Félreértés ne essék: a szóban forgó karakterekkel az égvilágon semmi baj nem lett volna, ha a Kubrick-féle Ragyogás báli jelenetében tűnnek fel, és nem a gyermeki psziché/szürkeállomány elleni hadjáratban vetik be őket. Abba pedig bele sem merünk gondolni,
hogyan vették rá Kern Andrást és Kútvölgyi Erzsébetet,
hogy szinkronhangként asszisztáljanak ehhez a médiatörténeti diszkóbalesethez, tudniillik a túszvideók elkészítése ekkoriban még jóval komolyabb infrastruktúrát igényelt, mint manapság.
Lukas, a rongytigris
A finn-magyar rokonság a mai napig vita tárgyát képezi, pedig az olyan közös védjegyek, mint a beteges extrovertáltság és a kóros absztinencia alapján kétségünk sem lehetne afelől, hogy őseink egykor együtt őriztek disznót. A Varjúdombi mesék és a Lukas, a rongytigris pedig egyértelmű bizonyítéka, hogy mindkét nép tudatalattijában ugyanazon,
Woodstockban őshonos, depresszív sárkánygyíkok dorbézolnak.
Ellentétben a vörhenyes varjúdombi vízihullákkal, Lukas önmagában egyetlen kiskorú számára sem garantált évesbérletet a gyerekpszichológushoz: egy viszonylag kedves karakter volt, akinek mimikakészlete legalább öttel több elemmel bírt, mint Dolph Lundgrené. Csakhogy az alkotók pszichózisainak köszönhetően azt a benyomást keltette, mintha Pándy András bábozott volna Hakapeszi Makival.
A vészvillogót már rögtön az első epizód alatt kitettük, amikor a főhős egy játékbabával folytatott vitát oly módon zárt rövidre, hogy világgá ment. Sajnos, a „kamera” is követte őt, így megismerkedhettünk Tintti tündérrel, a kis zöld levéltetűvel, akire kapásból egy flakon Chemotoxot fújtunk volna ki. Eddig a percig rajta kívül csak a Delta főcímet megszégyenítő háttérzene késztetett volna minket kardnyelőmutatványok otthoni abszolválására, ám egy tréfás kedvű ápoló az alkotók gyógyszeradagolójában az antidepresszánsokat Superman-logós pirulákra cserélte le. Ennek következtében pedig ugrásszerűen
megszaporodott a horrorjelenetek és a potenciális tömeggyilkos mutáns karakterek száma.
És felbukkant a Sarato nevezetű varázsló is, aki – amellett, hogy úgy festett, mintha Charles Mansont préselték volna le a Fekete biblia lapjai között - abban lelte örömét, hogy elrabolt állatokat változtatott szoborrá. Nos, „hőseink” is az ő fogságába estek, és további hat epizódon át „izgulhattunk” értük. Az MTV elnöke pedig cseppet sem zavartatta magát, hogy mi eközben csacsacsázó fókazombikat véltünk felfedezni egy ártatlan Rorschach-tesztben.
Kép forrása: YouTube
