Az Austin Powers trilógia befejező része, az Aranyszerszám újabb remek James Bond paródia, amelyben a főhősnek a diszkókorszakba kell visszautaznia, hogy megmentse a Földet és összejöjjön Beyoncéval,
Hogy Mike Myers vicces-e? Szerintem nem, sőt, van benne valami kifejezetten idegesítő. És hogy az általa játszott Austin Powers mint karakter vicces-e? Maga a James Bond paródiakarakter nem, de a vele készült filmek igen. Nem véletlen készült a Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke (1997) után a KicsiKÉM - Sir Austin Powers 2. (1999) és végül írásunk tárgya, az Austin Powers - Aranyszerszám (2002), sőt, évekig rebesgettek egy esetleges negyedik részt, ami azért elég jól jelzi, hogy milyen sok nézőnek jött be az SZTK szemüveges, kusza fogsorú csajmágnes Powers figurája.
A nagy kunszt persze az, hogy Mike Myers játssza Powerst és legfőbb ellenfelét, a világuralomra törő, de saját kisebbségi érzésével és rakoncátlan sleppjével is megküzdeni kénytelen Dr. Genyát, a túlsúlyos skót gazfickót, Dagi Dögöt és az utolsó rész címadó gonoszát, Johann van der Smutot, az arany megszállottját, akinek egy öntödei baleset után aranyból lett a szerszáma. Ahhoz, hogy ez utóbbival megküzdhessen és megmenthesse rég látott apját (Michael Caine), Austinnak megint vissza kell mennie az időben,
de a hippikorszak helyett most a 70-es évek diszkóhullámát kell meglovagolnia.
És igen, lesz segítőtársa, és igen, egy csinos nő az, a neve Fuxxi Kleopátra (Beyoncé Knowles, Elizabeth Hurley és Heather Graham után), és együtt kell megakadályozniuk, hogy Aranyszerszám egy aszteroida segítségével elpusztítsa a Földet vagy valami hasonló huncutságot véghez vigyen.
Mindehhez nagyon sok rohangálás, elképesztő mennyiségű sikamlós vicc és néhány énekes-táncos betét kell – mint Dr. Genya csapnivaló börtönrapje -, illetve Myers jellegzetes antihumora szükségeltetik. Ami nagyrészt az időzítésről szól, két értelemben is. Egyrészt
a poénnak váratlanul kell elhangzania,
olyan helyzetben, ahová elvileg nem való, majd a vártnál jóval hosszabb hatásszünet követi, ami szintén arra jó, hogy egyfajta kényelmetlenséget váltson ki a nézőből, amit aztán a zavart nevetés old fel. És a recept meglepően jól működik itt is, és az Aranyszerszámnak lett az Austin Powers trilógia legjobb nyitószáma, mindenféle rekordot megdöntve.
Ebben persze az is szerepet játszott, hogy Myers kapott némi segítséget: a legvégére hagyott, Powers kalandjai alapján készült (kamu) hollywoodi filmet ugyanis Steven Spielberg rendezte, őfelsége titkolt ügynökét pedig alakítja. És igen, itt hangzik el a remekbe szabott mondat Austin sokat látott édesapja szájából: "Két dolgot gyűlölök ezen a világon: ha valaki nem tiszteli a másik nemzetet... és a hollandokat!"
