A Maxine Roby (Paula Newsome) által vezetett új, briliáns nyomozócsoportnak egy teljesen újfajta fenyegetéssel kell szembenéznie, amely az egész bűnügyi laboratóriumot tönkreteheti, és elítélt gyilkosok ezreit engedheti vissza Vegas neonfényes utcáira. A hír hallatán a régi barátaik, Gil Grissom (William Petersen), Sara Sidle (Jorja Fox) és David Hodges (Wallace Langham) sietnek a segítségükre, akik erőiket egyesítve a legújabb törvényszéki technikákat vetik be, hogy azt tegyék, amihez a legjobban értenek: kövessék a bizonyítékokat, megőrizzék és szolgáltassák az igazságot a városban.

Interjú a Gil Grissom karakterét alakító William Petersennel.

- Milyen érzés újra Gil Grissomként szerepelni a CSI: Vegasban?

William Petersen: Az ember egy kicsit elfelejti, hogy mit csinált korábban, de aztán visszatérve rájön, hogy ó, ez olyan, mintha bicikliznék, végre újra azt csinálom, amihez értek. És van ebben valami nagyon szép. Ugyanakkor valamilyen szinten ez már egy másik műsor, más időket élünk és máshogyan oldják meg a bűnügyeket, a technológia is sokat fejlődött. Jó móka, mert számomra a legjobb része a sorozatnak az volt, hogy mindig tanulhattam dolgokat, és most újra megkapjuk ezt a lehetőséget.

- Mesélnél erről kicsit bővebben?

- Ezelőtt majdnem 10 évig alakítottam Grissomot. És ez nem olyan, mint egy színdarab vagy egy film, ahol talán két-három hónapig játszol egy karaktert. Szó szerint éveken át minden napot Grissomként töltöttem, néha úgy éreztem, hogy többet, mint Billy Petersenként. És amint visszatértem a forgatásra, Grissom is ott volt.

- Mit csinált Grissom és Sara, mióta utoljára láttuk őket?

- Egy hajón voltak, többnyire Dél-Amerikában utazgattak évek óta. Nagyon idilli környezetben, egy számukra új tudományos ágazat tanulmányozásával foglalkozhattak, a megszokott társadalmi interakciótól elvágva, ami Grissomnak szerintem biztosan nagyon jót tett.

- Mi hozza vissza Grissomot és Sarát Las Vegasba?

- Sara a régi barátjuk, Jim Brass segítségére siet, aki megsérült egy betörés során. Eközben tudják meg, hogy egy jogi peres ügy folyik, amelyben ügyvédek próbálják alapvetően azt bizonyítani, hogy a vegasi labor csalást követett el a bizonyítékgyűjtések során. Így Grissom és Sara nem tehet mást, újra munkába kell állniuk, hogy kiderítsék, mi lehet az ügy hátterében.

- Vajon a Grissom-Sara kapcsolatnak egy másik oldalát is megismerhetjük ebben a sorozatban?

- Az eredeti sorozatban sosem voltak igazán együtt. Úgy értem, célozgattunk dolgokra, de a hangsúly mindig a közös munkán, az ügyeken volt. Grissom és Sara kapcsolata a munkából és abból az örömből fakadt, amit a munka során éltek át együtt. És ez érdekes volt, mert Jorja [Fox] és én már a kezdetekkor megbeszéltük, hogy a korábbi sorozatban igazából soha nem voltunk együtt, de lehetett tudni, hogy összeházasodtunk, aztán elváltunk.

És most pedig úgy kezdődik a történet, hogy már hat vagy hét éve együtt vagyunk egy hajón, pedig szerintem se Grissomnak, se Sarának nem volt eddig igazán komoly kapcsolata, és most oda jutottunk, hogy hosszú évek óta nagyon intim és szoros kapcsolatban vannak.

Mert ez egy olyan szituáció, amikor még a hajóról sem tudsz leszállni, még a saroka sem tudsz lemenni egy sörért, hogy a feleségedtől egy kicsit távol legyél, ott vagytok együtt bezárva. Szóval ezt próbáltuk felhasználni a közös játékunkban, hogy most már állandóan együtt vagyunk, és most már az a furcsa, ha valamiért külön kell lennünk.

- Mit gondol Grissom a helyszínelők korszerűsített bűnügyi laborjáról?

- Rengeteg pénzt gyűjtött össze Clark megye, Nevada és a kaszinótulajdonosok, valószínűleg Catherine Willows bátorítására, és építettek egy teljesen új bűnügyi labort. És Grissom számára ez olyan, mint a Taj Mahal. Egyszerűen hatalmas és egyedi, és tele van olyan gépekkel, amelyek 20 évvel ezelőtt még nem voltak.

- Mit gondol, miért van az, hogy a CSI franchise továbbra is vonzó a nézők körében?

- Azt gondolom, hogy az embereket alapvetően érdekli az igazság - legalábbis a közelmúltig ezt hittem. Biztosan az is sokat számít, hogy egy-egy történetet úgy mesélnek el, hogy az a lelkükben lakozó igazságérzettel rezonáljon. A nyomozók pedig ezt teszik: megpróbálják feltárni az igazságot. Bob Woodward egyszer azt mondta, hogy "az igazság úgyis mindig kiderül". Végső soron mi csak megpróbálunk minél gyorsabban eljutni hozzá.

És azt hiszem, hogy az a gondolat, hogy képesek vagyunk megtalálni a választ a kérdésekre, hogy rejtélyeket oldjunk meg, valahol megnyugvást ad az embereknek.

Arról nem is beszélve, hogy az áldozatok családjainak is nagyon sokat jelent, amikor a nyomozók megadják nekik az igazságot. És látják, milyen fontos lehet az embereknek, hogy tudják, valaki másnak is fontos az igazság.

- Milyen hatással volt a CSI sorozat a büntető igazságszolgáltatási rendszerre?

- Azt hiszem, a legnagyobb hatással talán az esküdtekre volt. Ügyvédek és a bírák arról meséltek, hogy az esküdtek elkezdték azt hinni, hogy a bizonyítékokat úgy kell látni, ahogy otthon a CSI-ban látják, pedig ez a bíróságon ugye nem így történik.

-Miért ez a megfelelő időpont a CSI visszatérésére?

- Olyan időket élünk, amikor a tudomány fogalma sok ember számára nagyon összetett kérdéssé vált. A tudomány tagadása számomra ijesztő jelenség, és a sorozat készítőivel együtt nyilvánvalóan úgy érezzük, hogy a tudomány nagyon fontos.

Pedig mindenkinek a saját felelőssége eldönteni, hogy hisz-e benne, hagyja-e, hogy akár megmentsék az életét a tudományos vívmányoknak köszönhetően. Reméljük, hogy a sorozat ad egy kis lökést az embereknek, hogy újra hinni tudjanak a tudomány erejében.

- Mit jelent önnek az eredeti sorozatban és most a CSI: Las Vegasban végzett munkája?

- Az első sorozat csodálatos, mert valamilyen szinten sorsszerű. Emberek egy nagyszerű, nagy csoportja jött össze, és szőttek egy finom takarót, amiből lett a 'CSI'. És minden embernek nagy része volt ebben a projektben, a rendőröktől kezdve a vezető producereken át az operatőrökig, a rendezőkig, az írókig. Lenyűgöző volt részese lenni az egésznek, szó szerint több mint 100 ember együtt alkot valamit, nap mint nap arra törekedni, hogy minden tökéletes legyen. Ilyen érzés lehetett Firenzében a Dóm építése. Nagyon örülök, hogy most pontosan ebben a szellemben alkothatok újra.