Bud Spencer és Terence Hill két klasszikusát nem lehet elégszer újranézni.
Sör-virsli verseny
– És mit szólnál egy sör-virsli versenyhez?
– Hogy? Mihez?
– Sör-virsli versenyhez. Esszük a virslit, isszuk a sört, akibe nem fér több, az fizet és az veszít.
– Oké, és hol?
– Hát, mondjuk ott. Csöndes, nyugodt helynek látszik.
[…]
– Na mi lesz, feladod?
– Miért adnám fel, tőlem folytathatjuk. Csak keressünk valami más helyet!
[...]
– Hová megyünk?
– Rád bízom.
– Columbia söröző?
– Oda ne, kicsi a virslijük.
– Na és a Metropol söröző?
– Meleg a sörük.
– Akkor hová menjünk?
– A Caraculesbe. Az jó hely.
– Jó, mi? Azért jó neked, mert nem én javasoltam.
Paganini
– Ott van! Ez ő. Paganini. A bérgyilkosok tündérujjú virtuóza, maga a tökély. Egyetlen mesteri futam, és utána nem kell ráadás. Senki más nem játszik ilyen bravúros haláltáncot, még Chicagóban sem. Utazó világsztár. Soha a világ minden kincséért meg nem válna a bűvös hangszerétől. Egy Remington 70.70-estől. Félelmetesen dörzsölt, és nem ismer semmi akadályt. Könyörtelen. Kötélidegzetű. Kivédhetetlen. Így hát Paganini pontosan az az ember, akire neked szükséged van. Leheletkönnyedén megpendíti a ravaszt, és utána nincs probléma.
Közös halál
– Fölnézel, fönnakad a szemed! Ez egy zenekedvelő bérgyilkos.
– Hogy a fenébe kerül ide?
– Engem követett. Közös halál, szebb halál.
Különben dühbe jövünk
– Nyisd ki!
– Miért? Különben dühbe jöttök?
– Már benne vagyunk!
Krumplis hal
– Mi ez, hagymás bab?
– Nem, krumplis hal.
Narancslé
– Na, mit szólsz, Charlie? Már bánom, hogy nem fogadtam kétszer annyiban!
– Hányat csavartál ki neki?
– Nem számoltam, úgy tíz lehetett.
– Tízet öt centért. Nagy koponya vagy!
A kamion
– Hé, öreg, kiszállás!
– Miért?
– Miért? Azt kérdi, miért?
– Mert a kamion a mienk, és el akarunk menni vele!
– Azért, mert a kamion a mienk, és el akarunk menni vele, érted?
– Hova?
– Azt kérdi, hova?
– Ahhoz neked semmi közöd! Na, tűnés innen! A szakálladnál fogva húzzalak ki? Kezd elfogyni a türelmem! Nem értesz a szóból?
– Brü-hü-hü!
– Most meg mi baja?
– Egy: ha alszom, és nem kellő tapintattal ébresztenek fel, elsírom magam. Kettő: a sírással felizgatom magam. És izgalmamban fel kell kelnem. És, ha felkelek, bal lábbal kelek. És ha bal lábbal kelek, akkor le kell hűtsem magam.
– Ne haragudj, de akkor minek bőgsz?
A bátyám
– Hé, te! Miért véded ezt a dagad barmot? Meg vagy te húzatva?
– Hogy miért védem?! Mert ez a dagadt barom a bátyám.
Ez is érdekelhet
10 tény, amit tuti nem tudtál az ...és megint dühbe jövünkről
Miért ilyen furcsa a magyar cím? Mi az a különös labdajáték, amit Charlie Firpo űz? Hogy került Bud Spencer–Terence Hill-képregény az 1982-es Füles Évkönyvbe? Cikkünkből kiderül!
Lássuk!
