David Cronenberg 2012-es különös tőzsdecápás meséjét, a Cosmopolist vegyesen fogadták annak idején, de ki sejthette, hogy a film előtanulmány lesz Robert Pattinson számára Bruce Wayne megformálásához!
Aki korábban is ismerte, netán szerette David Cronenberg rendező, forgatókönyvíró munkásságát (Meztelen ebéd, Karambol, Existenz - Az élet játék, ), annak 2012-es munkája, a Cosmopolis aligha okozott különösebb meglepetést. Aki korábban ismerte Robert Pattinson munkásságát és elsősorban az Alkonyat filmek romantikusan csillogó, sápadt vámpírjaként szerette meg, annak ez a munkája meglehetősen sokkoló lehetett, és valószínűleg erre vezethető vissza, hogy oly sokan nem kedvelik ezt a valóban nehezen visszahámozható, sokféleképpen értelmezhető és szimbólumokkal alaposan megspékelt mesét. Sőt, akik nem kedvelik, azok gyakran kifejezetten utálják a Cosmopolist – mi azonban most teljesen másként nézzük a filmet! Nézzük úgy, hogy a leendő Batman a főszereplője, és a főhős amolyan előtanulmány Bruce Wayne, a Denevérember „civil” karaktere, a multimilliárdos üzletember megformálásához.
Merthogy Eric Packer, a 28 éves bróker is milliárdos. Ő a tőzsde királya, a Wall Street egén azonban viharfellegek gyülekeznek. Mindebből hősünk semmit sem érzékel, ő csak a haját indul levágatni. Reggel beszáll mindennel felszerelt luxuslimuzinjába, ami egyben az irodája is, és nekivág a városnak, hogy eljusson apja régi borbélyához. Ám újabb és újabb akadályok keresztezik útját. Hol az elnök látogatása miatt áll Manhattan, hol utcai zavargások törnek ki, hol temetési menettel találkozik – ráadásul az elhunyt a kedvenc rappere, akinek zenéjét a privát liftjébe is beprogramozta. Ráadásul a jüan árfolyamának emelkedése összeomlással fenyegeti birodalmát, percek alatt százmilliókat veszít, és valaki az életére tör, bár a jelek szerint ez az, ami a legkevésbé zavarja.
A Cosmopolis nem egy hagyományos történet, és hiába a pénzpiac adja a hátteret, még egy picit sem hasonlít a Tőzsdecápákra vagy A Wall Street farkasára. Ez sokkal inkább egy férfi pokoljárása – vagy ha úgy tetszik, pont az ellenkezője, megváltástörténete -, akinek mindene megvan, és mégsem boldog, és arra van szüksége, hogy mindent elveszítsen, pénzt, feleséget, barátokat, hogy újra szabadnak érezhesse magát. És egy kicsit meg is kell őrülnie, szenvednie kell, ami Cronenberg igazi vesszőparipája, és egy olyan motívum, amivel igazán nagy tömegeket aligha lehet megszólítani. A közhiedelemmel ellentétben azonban a film nem bukott meg a mozikban, sőt, a kritikusok jelentős része is szerette, de nagyon sokan tényleg nem azt várták, amit egyrészt a színész korábbi szerepei megelőlegeztek. Másrészt, a rendező olyan, jó értelemben véve kommersz munkái, mint az Eastern Promises - Gyilkos ígéretek vagy az Erőszakos múlt alapján is másra lehetett számítani, de Cronenberg, aki Don DeLillo regényét dolgozta fel, sokakat megdöbbentett. Azt viszont nem lehet tagadni, hogy Robert Pattinson nagyszerű a szerepben, és ez talán sokakat megnyugtat azok közül, aki felkapták a fejüket arra, hogy a fiatal angol színész lesz a következő Batman.
