Történelem, romantika, de a mese a fő

A beszélő köntös című kisregény ötletét Mikszáth Kálmán krónikákból merítette, története a kurucok, labancok, törökök által feldúlt Magyarországon játszódik, az író mégis úgy vélte: a történelmi események csak színek, művében a mese a fő. A 19. századvégi klasszikus elbeszélést Zalán Tibor dramaturg dolgozta át színpadra.

Történelem, romantika, szerelem bonyodalmakkal, társadalomrajz humorral és micsoda figurák! A beszélő köntöst 1889-ben írta a nagy palóc mesélő, érthető, hogy a mai bemutató sikerét jól szolgálja nemcsak az értő műfaji, hanem az igényes nyelvi „átvezetés” is. A történet a török hódoltság idején játszódik, és nem elég szegény hazánknak, hogy minden irányból idegenek - kuruc, labanc, tatár, török - fosztogatják, még két szomszédos magyar város is rivalizál egymással. Nagykőrös és Kecskemét szabad királyi város, mindegyik saját érdekét nézi, önmagát akarja menteni, akár a másik rovására is. Az első felvonás szinte végig ezt a történelmi hátteret mutatja, elrepíti a nézőt a keserves múltba, ott vagyunk a kecskeméti vásári forgatagban.

A komor vidék hangulatát idézi a színpad, amelynek két oldaláról felváltva érkeznek a katonák, hogy sanyargassák a népet, mert nehéz sora van egy magyar városnak a török korszakban. „Akárki jön, nekünk fizetni kell” – siránkoznak az asszonyok. A kórus, a nép hangoskodása, tánca az előadás elejétől a végéig – mint jelenetváltó kapocs - nagyszerű koreográfia. A színpadkép egyértelmű: címer, magas hivatal, a városháza ablaka elöljárókkal a színpadon innen, fal, ablak mögött a szolgasorba süllyesztett nép, középen, az előtérben találkoznak, osztozkodnak a vezérek. Egyszerű díszlet: néhány fa, gerenda, kevés bútor, egyetlen asztal, pár szék. „Nincsenek harcok, csak sarcok.”

Meglepő, hogy edzőcipőben, kapucnis dzsekiben jön Olaj bég, Csuda kapitány viselete valamivel katonásabb. A főbb szereplők jelmeztára eléggé eklektikus, hol népies, hol modern, a határozottra festett történelmi háttérből mindenesetre kilógnak ezek a ruhák. Vagy szándékosan át akarnak vezetni a mai világba? Talán az általános iskolás közönségnek ez nem tűnik fel annyira, őket mintha nem zavarná a vegyes látvány. De már jönnek is a feketébe csomagolt, varjúnak öltözött buzgó vénasszonyok, botos, kopogós táncuk fantasztikus! Hátborzongatóan jó a leányvásárra, azaz a szultán elé készülődő lányok, asszonyok öltözése, átváltozása, a sejtelmes árnyjáték a felvonás vége felé kimagasló művészi teljesítmény.
A szerencse forgandó. Aki eddig főbíró volt, bár nem egészen önszántából, nem is pályázat útján, a második felvonásban börtönbe kerül. De hogy kerül a történetbe és miről beszél a kaftán? A köntöst a kecskeméti küldöttség kapja a török szultántól, és a pazar férfi kabátról kiderül, hogy megvédi a várost, varázserővel bír. A főbíró már a leányválogatáskor beleszeretett Cinnába, a szépséges cigánylányba, aki éppen helyette ment a szultánhoz követségben, hogy ezzel megmentse az életét.
A szerelmi szál ellenpontja a másik vonulat, ahogyan az elöljárók viszonyulnak a főbíróhoz, hol felemelik és meghunyászkodnak előtte, hol kijátsszák, háttérbe szorítják, kiközösítik maguk közül, keresztbe tesznek neki. Izgalmas fordulat, amikor a lány felveszi a köntöst, és kívánhat bármit. Azt kéri, hogy a török sereg vonuljon el a város alól, ezt megteszik, így Kecskemét megmenekül. Azaz megmenekülne, ha az öreg szabó, Lestyák Mihály nem lenne olyan hiú, kapzsi, hogy ne kellene neki a kaftán, hogy arról másolatot készítsen, amit aztán pénzért árusíthat. Cinna megszerzi a köntöst a szabónak, és ezzel nagy bajt hoz mindenkire. Az új kabátnak nincs varázsereje, Lestyák Mihályt lefejezik, a lány bevallja bűnét, most szerelme menti meg a vérpadtól.

De hát miről beszél ez a köpönyeg, Mikszáth Kálmán és Halasi Imre köntöse? Csúnya korról, szép szerelemről, történelmi események és emberi sorsok, jellemvonások összefüggéseiről, erkölcsi tartásról és annak hiányáról. A két fiatal őszinte szerelmének beteljesülése méltó befejezése a mesének, de azért az emberi gyengék, gyarlóságok, ármány, fondorlat és számítás számos megnyilvánulását sem felejtjük el. Ha belegondolunk, valójában hátborzongató ötletekkel állnak elő a város szenátorai, amikor a fosztogatások miatt beszüntetett vásár bevételeinek pótlására először a papokat ajánlják fel, majd saját feleségeiket, végül nyugalmuk érdekében inkább önmaguk kínálják fel a várost a töröknek. Lestyák Mihályt börtönbe vetik, nem állnak ki mellette, amikor küldöttsége a szultánnál nem jár sikerrel. Igaz, jót akar az öreg Szabó, hiszen szükség lenne a pénzre, de a cél nem szentesítheti az eszközt, bűnéért a fejével fizet. A 16. századi Kecskemét négy szép leányát küldi a budai pasának, cserébe egy béget kér védelmezőnek. Így válik a kaftán ebben a mesében tükörré, amelyben megpillanthatják igazi arcukat a szereplők, lelepleződhet sok jellemtelenség.
S nemcsak a köntös beszél, hanem a nevek is, jellemzik a karaktereket. Lestyák Mihály szerepét, aki hol Kecskemét főbírája, hol nem, Czitor Attila játssza hitelesen. Lestyák Mátyás, a főbíró apja, a hiú szabó Mészáros Mihály markáns alakítása. Cinnát, a cigánylányt, aki hol lány, hol fiú, Csonka Dóra ügyesen kelti életre. Az Olaj bég, török elöljáró, kegyetlenül pogány, Beszterczey Attila erőteljes szerepformálása. Csuda István kurucvezért, csavaros eszű banditát Berta János hozza hatásosan. Szűcs János főbíró, tönkrement elöljáró alakjával Szőke Pál azonosul. Porosznoki Gábor szenátor, lelkes egyhelyben járó figuráját Gulyás Attila bravúrosan játssza. Ibrahim pasa, budai vezér, a szultán alkalmi tolmácsa Tomanek Gábornak köszönhetően vicces figura. Ágoston Kristóf szenátor mogorva, néha goromba alakját Koleszár Bazil Péter játssza.
A történelmi korszakot és a társadalmi rétegződést hatásosan megfestő díszletet és a furcsán vegyes jelmezeket Laczó Henriette tervezte. A kiváló, a jelenetek hangulatát, üzenetét domborító, az egész előadás színvonalát meghatározó koreográfia ifj. Mlinár Pál munkáját dicséri.