„A legtöbb ember másvalaki. A gondolataik és véleményeik is másokéi, a szenvedélyeik is idézőjelben vannak.” – mondta Oscar Wilde. Pokorny Lia egyetért vele, és úgy gondolta, megosztja e meggyőződését a közönséggel is a Centrál Színház Kisszínpadán, március közepétől Weszely Ernő harmonikaművész kíséretével egy koncertest keretében. Bemutató március 13-án.
A dalok egy része ismert sanzon – frivol, könnyed dal - de a frissebb szerzemények közt lesznek meglepetések is. S hogy miről szólnak? Mindenről, ami felkorbácsolja vagy éppen lecsillapítja a bennünk dúló érzelmi viharokat. És mitől “Liaison”, azaz „viszony” a címe? Mert, ahogy megszokhatták, Lia viszonyt teremt, rögtönöz és bevonja a közönséget. Az újdonság most a zene és a tánc lesz.
„Szeretném, ha estéről estére meggyőzhetném a nézőket arról, hogy sok szempontból pont olyan vagyok, mint bárki más. Csak – ahogy Molnár Ferenc mondja – „kicsit több ég el az életemből, ha engem méltóztatik lángra gyújtani.” Egy színész, ha énekel, általában nem a profi énekesekkel akar versenyezni. Engem a történet, az ember érdekel a dalokban is – pont, mint a színházi szerepekben. Mindig vonzottak az olyan szerepek, és most aktuálisan a dalok, amelyek végletes lelkiállapotban lévő nőket mutatnak meg. Nők a teljes idegösszeomlás szélén, nők tébolyult szerelemben, nők, mint kivont kardú hadvezérek a szerelmi csatatéren. Ilyen nőket szeretnék megmutatni, mert nagyon hálás szerep mindegyik. Mintha egy mini-színdarab lenne minden egyes dal, élettörténet. - vallja a színésznő.
Pokorny Lia Weszely Ernő kiváló harmonikaművésszel szövetkezve arra vállalkozott, hogy egykor sokak által fütyült, de generációk óta nem hallott, méltánytalanul elfeledett dalokkal áll a közönség elé. Előadóink személyesen érintettek minden dalban, kedvvel és lendülettel dolgoztak, s csak azok a dalok maradtak a műsorban, ahol azonosulni tudtak a dalokra jellemző hol finoman kacér, hol dühös vagy éppen vaskos humorú mondanivalóval.
