Egészen öt nappal ezelőttig egyetlen részt sem láttam a Jóbarátokból. Ez talán még nem akkora szenzáció, hogy becsöngessen hozzám a Fókusz stábja, azt viszont már kevesebben mondhatják el magukról, hogy nem látták a Jóbarátokat, de azért nyilatkoztak róla a tévében kritikusi minőségben. Azt tudom felhozni a mentségemre, hogy a beszélgetés nem a sorozatról szólt, hanem általában a 2000-es évek elején induló sorozatforradalomról, amelynek a Maffiózók volt az egyik első képviselője. A kérdés arra vonatkozott, hogy ide sorolható-e a Jóbarátok is, amire természetesen nemmel válaszoltam, mert látatlanban is tudtam (feltételeztem), hogy inkább a klasszikus, 90-es évekbeli sitcomok táborába tartozik. A széria elképesztő népszerűségével nyilván tisztában voltam, de fel sem merült bennem, hogy egy aláröhögős networksorozatot forradalminak lehetne tekinteni.

Nem is éreztem leküzdhetetlen ingert rá, hogy pótoljam ezt a popkulturális műveltségbeli hiányosságomat, az HBO GO-s premier viszont remek apropót adott rá, hogy legalább belenézzek a sorozatba. A tervem az volt, hogy az első pár epizód alapján írom meg a benyomásaimat, de aztán menet közben más stratégiát választottam. Kerestem négy olyan listát, amelyben a 25 legjobb epizódot rangsorolják, összefésültem őket, és ezek alapján vetettem bele magam a széria világába. Íme a Jóbarátok-maratonom naplója:

1X1 – Randi vagy nem randi, ez itt a kérdés           

Az első fogadalmam már az elején elbukom. Szerettem volna legalább egy epizódot szinkronosan megnézni, mert az állítólag kell a teljes Jóbarátok-élményhez, de öt perc után váltok angolra. A színészek az eredetiben is túlhúzzák a karaktereiket, ami még érthető is lenne (94-ben vagyunk, az NBC főműsoridejében), de a magyar szinkron erre még valamiért rátesz egy lapáttal. A mémekből például eddig úgy tudtam, hogy Joey a legbutább a társaságban, de akkor Galambos Péter Rossként miért affektál úgy, mint egy gyengeelméjű Adam Sandler-karakter? David Schwimmer és Matt LeBlanc eredeti hanghordozása sokkal izgalmasabb, egy maffiafilmből se lógnának ki vele.

Nem könnyű azt sem megszokni, hogy itt MINDEN vicces, ami elhagyja a szereplők száját, hála az aláröhögésnek. A láthatatlan közönség például kiválóan szórakozik rajta, hogy Phoebe anyja és az albínó pasija is öngyilkos lett. Miért? Oké, a fekete humor is humor, inkább az a zavaró, hogy az orkánszerű röhögés a tényleg vicces és a maximum megmosolyogtató poénoknál is pont ugyanolyan hangerővel harsan fel. Rachel és Ross első intim pillanatába is keverni kell egy kis kacajt – miért is? Egy másodpercig sem lehet csend, mert akkor elkapcsol a néző? (Érdekes amúgy, hogy a szinkronban kevésbé hangos a röhögés, nem orkánszerű, hanem olyan, mint amikor a tenger hullámai kicsapnak a sziklákra. Jól érezték a magyar verzió készítői, hogy a hazai közönség számára tompítani kéne ezt az effektet.)

Az operatőrnek nem mindig sikerül megtalálnia a fókuszt, de ha a zavaró körülményeket leszámítjuk, akkor az első rész elég jól megalapozza a karaktereket.

1X3 – A hüvelykujj

Most tűnik csak fel, hogy egy kisebbségi sincs a szereplők közt, és eddig még egyikük se coming outolt. Nyilván ma már így nem készülhetne el egy hasonló sorozat.

Láthatjuk viszont munka közben az egyik szereplőt, Chandlert, ami nem jellemző a sitcomokra. De mit keres egy színes koronavírus az asztalán?

Phoebe pedig átad 7000 dollárt egy hajléktalannak, csak úgy. Manhattan egyik legmenőbb negyedében, Greenwich Village-ben ilyen olcsó a megélhetés? Vagy miből élnek ezek az emberek?!

1X5 – Új német mosópor

Ross és Rachel összemelegednek a mosodában, úgy néz ki, ez lesz a fő szál. Emiatt persze (gondolom) nem jöhetnek össze gyorsan, mert akkor mi lesz a bonyodalom a következő kilenc évadban?

1X7 – Áramszünet

A leghálásabb alaphelyzet egy sitcomban, amikor a szereplők be vannak szorítva egy szűk helyre. Itt ezt két verzióban is megkapjuk: öten Monica lakásában vészelik át az áramszünetet, Chandler meg beszorul egy pénzkiadó helyiségbe egy fehérneműmodellel, és ellopja a show-t.

2X5 – Öt szelet hús és egy padlizsán

Végre egy életszerű szituáció! Kiderül, hogy mégiscsak fontos a pénz: Joey, Rachel és Phoebe (aki az első évadban még úgy szórta az ezerdollárosokat, mint más a porcukrot) nincs olyan jól eleresztve, mint a többiek, és ebből egy menő étteremben feszültségek lesznek. Rachel olyan szenvedélyesen beszél arról, milyen szegénynek lenni, mintha eleve annak született volna. Mi ez, ha nem igazi karakterfejlődés? (Író következetlenség?)

2X7 – Ross rájön

„Erősen vonzódom hozzád” – mondja Rachel Rossnak, mire jön a diszkrét közönségkacaj, ami annyira abszurd, hogy a magyar verzióba nem is tették bele. A Nagy Csókjelenetnél természetesen esik az eső, de itt végre nem úszik fényárban az egész kávézó, hanem megpróbálták az intimebb világítással is visszaadni a pillanat különlegességét. És működik.

2X14 – A családi videó

Végre egy igazán szellemes ötlet. A flashback, illetve Gellerék családi videója tele van kellemesen inkorrekt poénokkal, de közben olyan nyugtalanító is, mintha David Lynch archívumából került volna elő a VHS. Az persze, hogy a madárcsontú Monica gyerekként kövér volt, csak annyira hihető, mint az, hogy egy menő manhattani kávézóban mindig szabad a pult melletti kanapé.

3X02 – Senki sincs készen

Egyetlen helyszín, valós idő, sok ideges ember. Klasszikus kabarészituáció, amiből kihozzák a maximumot.

3X09 – Az amerikai futball

Vannak epizódok, amelyek nyomokban több-kevesebb humort tartalmaznak, és közben előbbre lendítik a szereplők (melo)drámáját, és vannak, amelyekben mindenféle koncepció nélkül ripacskodnak a jóbarátok. Ez az utóbbi kategória.

4X01 – A medúza

A sorozat eddigi messze legviccesebb jelenete, amikor Joey és Chandler elmesélik, hogyan pisilték le Monica medúzacsípését. Nemcsak a dialóg, de a koreográfia is parádés, mintha egy improvizációs lakásszínházban lépnének fel. (Jó példa ez a rész arra is, hogy amikor tényleg vicces egy szituáció, akkor az alákevert kacaj is kevésbé zavaró, mert nem tűnik hazugnak.)

4X08 – Chandler a ládában

Meglepő talán, de simán lehet követni úgy is a sorozatot, ha ugrálunk az epizódok közt, mert a szereplők általában egy-két mondatban készségesen összefoglalják az előzményeket. Itt viszont elég nehéz rájönni, hogy milyen súlyú bűnt követhetett el Chandler, ami miatt Joey egy ládába zárja. És miért tartanak háziállatként kacsát és tyúkot?

4X12 – Az embriók

Az első évadban korán örvendeztem amiatt, hogy munka közben is láthatóak a szereplők, vagy legalábbis Chandler, mert azóta is inkább csak a kávézóban és Monica lakásán múlatják az időt. Lehet, hogy az írók is erre akartak önironikusan utalni a házi kvízshow-val, amit azért buknak el a lányok, mert nem tudják megmondani, hogy pontosan mit dolgozik Chandler.

4X23 és 24 – Ross esküvője 1-2.

Rachel megint rájön, hogy valójában szereti Rosst. Hányszor lehet még ezt eljátszani a maradék hat évadban? Rachel repülőre ül, hogy az utolsó pillanatban megakadályozza a házasságot, aminél nagyobb romkomklisé nem nagyon van. Cserébe viszont kimozdulunk New Yorkból. Ross leendő apósa és anyósa telitalálat, Hugh Laurie pedig akkor is zseniális, ha csak fél perc jut neki. Chandler és Monica egymásra találása váratlan, de logikus fejlemény, már csak Joey-nak és Phoebe-nek kellene összejönnie.

Egyelőre eddig jutottam el a Jóbarátok-maratonban, és még nem tudom, folytatom-e. Nem lettem rajongója, és továbbra sem tartom forradalmi jelentőségűnek, de most már legalább jobban értem a kultuszát. Bármennyire is harsány az aláröhögés, bármennyire is bénák és túljátszottak néha a poénok, pár epizód után kialakult a Stockholm-szindróma, és azt vettem észre, hogy szívesen merülök el a sorozat komfortos díszletvalóságában, ahol már úgy ismerem a szereplőket, mint a saját barátaimat, még akkor is, ha a Jóbarátok világának semmi köze a sajátomhoz.

A legfőbb tanulsága ennek a pótvizsgának az, hogy nem lehet egy nemzedéki kultsorozatot utólag igazán átélni. A Jóbarátok-élményt akkor tudtam volna csak maradéktalanul megtapasztalni, ha a 90-es években találkozom vele először, amikor még ez a sorozat volt a televíziózás csúcsa, és nem lehetett csak úgy kapcsolgatni a streamek között.