A Lopás nemcsak egy izgalmas svéd thriller, de gyönyörűen fényképezett természetfilm is a rénszarvaspásztorok vadregényes világáról.
Ismert közhely, de épp ezért hatványozottan igaz:
a legjobb és legizgalmasabb krimiket még mindig a skandinávok írják.
Gondoljunk csak a svéd bestseller szerzőre, Stieg Larssonra, A tetovált lány írójára, vagy a dán Jo Nesbø-ra, akinek szintén számos sikerkönyvét megfilmesítették már! A skandináv krimi (illetve, ha a finn és az izlandi szerzőket is belevesszük a merítésbe: a nordic noir) nem most éli az első virágkorát, a '90-es évek óta töretlen népszerűségnek örvend – nem csoda, hogy mi is számos alkalommal írtunk már ilyen típusú könyvekről, filmekről és tévésorozatokról itt a PORT.hun.
A legjobb skandináv bűnfilmek és -sorozatok az elmúlt 5 évből
A skandináv krimi évtizedek óta igazi hívószónak számít, hiszen garantálja az egyszerre okos, izgalmas és atmoszféradús bűnügyi történeteket. 2017-es válogatásunk után ezért összeszedtük, mi minden jóság készült azóta északon.
Tovább
A műfaj egyik jelenlegi kiválósága, Ann-Helén Laestadius svéd gyerekkönyv-író 2021-ben jelentette meg az első krimijét Stöld címmel, amely 2023-ban Stolen címmel angolul is megjelent, és azonnal a bestseller listák élére kerülő világszenzáció lett. Magyar nyelven idén adta ki az Európa Lopás címmel, és így találhatjuk meg a Netflixen a filmváltozatot is, ami április 12-én került fel a streamingóriás kínálatába. És persze mondani sem kell, hogy mindenhol (így idehaza is) azonnal bekerült a TOP10-be.
A skandináv krimiktől megszokhattuk már, hogy kietlen, kopár, melankolikus helyszínen játszódnak, és a lassan csordogáló cselekmény hátterében mindig megjelennek az adott ország olyan súlyos társadalmi problémái, mint a drog- és alkoholfüggőség, a magas öngyilkossági ráta, a korrupció vagy a szociális egyenlőtlenségek. Nincs ez másképp a Lopás esetében sem, ami Svédország legészakibb részén, a Finnországgal, Norvégiával és Oroszországgal közös földrajzi-kulturális régióban, Lappföldön játszódik.
Az itt élő, finnugor nyelvcsaládba tartozó őslakosok, akik jobban szeretik a lapp helyett a számi nevet használni (ez egyébként a könyvben és a filmben is hangsúlyos elem), Európa utolsó nomád életmódot folytató népe. Évszázadok óta szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak – erre Svédországban kizárólagos joguk van, és állami támogatást is kapnak rá. Persze ma már a számiknak is van tévéjük, laptopjuk meg okostelefonjuk, és bár gyönyörűen hímzett népviseletbe öltöznek, azért ma már ők is motoros szánra pattannak, ha a rénszarvasokat át kell terelni a téli és a tavaszi szálláshely között.
Mégis, a számi rénszarvaspásztorok életében a modernizáció ellenére is megvan ugyanaz a zabolázatlan és romantikus szabadságérzet, ami a marhacsordákat terelő amerikai cowboy-ok sajátja,
így kis túlzással a Lopás is olyan, mint egy neo-western, csak itt az indián őslakosok helyett a számiknak gyűlik meg a bajuk kisebbségként a territóriumuk szomszédságában élő többségi társadalommal. Ann-Helén Laestadius egyébként maga is számi felmenőkkel rendelkezik, így az írónő is első kézből tapasztalhatta meg, milyen az, amikor a közmondásosan kitűnő skandináv jóléti társadalomban mégsem mindenkinek fenékig tejfel az élet...
A történet főszereplője Elsa, aki a családjával együtt az ezredforduló után is megmaradt a számik ősi mesterségénél, a rénszarvas-pásztorkodásnál. A film több idősíkot ölel fel, a nyitójelenet 2008-ban játszódik: Elsát itt egy bűbájos, bátor és talpraesett kislánynak ismerjük meg, aki nem fél semmitől, egyedül síel az északi sarkkörön túli, végtelen hómezőkön, és a hétpróbás, felnőtt állattenyésztőket megszégyenítő ügyességgel szorgoskodik a csorda körül. Az egyik rénszarvas a hófehér színe miatt különösen kedves a kis Elsa számára – el is nevezi Nástegállunak.
Csakhogy az egyik reggelen Elsa véletlenül szemtanúja lesz, ahogy egy orvvadász brutálisan lemészárolja Nástegállut, és bár felismeri a férfit, mégsem mondja el a rendőröknek, kit látott.
A szarvasok elleni véres támadások ezután egyre rendszeresebbé válnak, a helyi hatóság viszont nem tesz semmit. A kegyetlen állatcsonkításokat lopásként veszik jegyzőkönyvbe a rendőrök (erre utal a regény és a filmadaptáció címe is), majd az ügyeket rendre ejtik. Elsa családjának pedig a többség által irigyelt és lenézett számi kisebbség tagjaként esélye sincs, hogy harcoljon az igazságért.
A film ezután 2018-ra vált át. Elsa felnőtt nő lett (a gyerekszínész Risten Alida Siri-Skum helyett itt már Elin Kristina Oskal), és bár a képességei meglettek volna ahhoz, hogy valamelyik neves svéd egyetemen tudományos karriert építsen, ő inkább maradt tanítóként a számik között, hogy besegíthessen a családjának a rénszarvas-pásztorkodásban.
Elsáék állatait továbbra is bestiális kegyetlenséggel öldösik az orvvadászok, a rendőrség viszont továbbra sem tesz semmit,
ráadásul egy közeli bánya megnyitása nemcsak a számik és a svédek közé ver éket, de a mérsékeltebb lappokat is összeugrasztja a harciasabb temperamentumú pásztorokkal. Mivel az utóbbiból nem sok akad, Elsa maga veszi kezébe a sorsát: okostelefonnal és puskával felfegyverkezve kezd el nyomozni a rendőrség helyett a rénszarvasaikat tizedelő rapsicok után...
A Lopás egy gyönyörűen fényképezett film, ami egyszerre izgalmas skandináv thriller és letaglózó neo-western. Nemcsak egy fordulatos bűnügyi történet, de egyúttal szívhez szóló óda is az évszázados népi tradíciókhoz. Ugyanakkor képes azt is megrázóan bemutatni, hogy a modernitás milyen erodáló hatással van a hagyománytisztelő, természetközeli népekre, miközben szót emel a nők elnyomása, a kirekesztés és a kisebbségek iránti gyűlölet ellen, valamint az ingerszegény környezetben dolgozók mentális egészségének fontossága mellett is lándzsát tör (de persze spoilerezni nem akarunk, hogy pontosan hogyan).
Bár a Lopás a végtelen hómezőkkel és a népes rénszarvas-csordákkal ízig-vérig svéd alkotás, az üzenete egyetemes érvényű, ugyanúgy lehetnének a történet főszereplői a True Detective 4. évadának alaszkai inuitjai is. Hiszen a mai világban mindenhol akad egy újonnan megnyíló bánya vagy gyár, ami munkát ad ugyan a helyieknek, de az országhatárokon átívelő világgazdaság helyi nyúlványa közben elsorvasztja a több évszázados múltra visszatekintő helyi kisközösséget. Ironikus, de egyúttal valahol tragikus is, hogy a filmben taglalt, súlyos társadalmi-kulturális konfliktusokra pont egy olyan bevételorientált, globális multicégnek kell felhívnia a figyelmet, mint a Netflix...
