Az HBO Zenedoboz című tematikus szériájának első darabja a legendás woodstocki fesztivál 30. évfordulójára szervezett abszolút katasztrófát mutatja be.
A hippikorszak tetőfokán néhány amatőr srác szervezett egy monstre fesztivált a semmi közepén, ahol a kor legnagyobb előadói léptek fel, a nézők pedig a sárban dagonyázva szerették egymást, ez volt Woodstock.
Egy ikonikus fesztivál volt, abszolút hivatkozási alap és mérföldkő, még akkor is, ha az emlékek sok mindent megszépítettek, ami akkor egyáltalán nem volt szép, így nem csoda, ha masszív nosztalgia alakult ki körülötte.
Az eredeti szervezők sem voltak restek rákapcsolódni erre, 25 évvel később rendeztek egy nosztalgiafesztivált, ahol azt a régi érzést akarták visszahozni, az egykori hangzással, régi előadókkal és egyebekkel. A dolog nagy bukás lett, elsősorban azért, mert rengetegen a kerítést letaposva ingyen jutottak be. A szervezők tanultak a dologból, a 30. évfordulós új koncerten, 1999-ben már nem lehetett belógni, és rámentek a profitmaximalizálásra.
Olyan helyszínt találtak, ami bombabiztos volt belógás ellen: a légierő régi, kiszuperált bázisát egy Rome nevű kisvárosban, ahol sár sem volt, mint az előző alkalommal, ugyanis minden le volt betonozva – arra nem nagyon gondoltak, milyen lesz majd a hőmérséklet a nyár közepén. Aztán olyan együtteseket hívtak meg a háromnapos fesztiválra, amelyek a lehető legtöbb nézőt húzzák be, és nem olyanokat, akiknek legalább valami icipici közük van a béke és szeretet életérzéshez, majd mindent méregdrágán adtak, igaz, teli volt a helyszín ATM automatákkal, ha valaki kifogyna a készpénzből, aztán hadd szóljon.
A fiatal, tombolni vágyó közönségnek hamar elege lett a hőségből, a vízhiányból, a pénzükre utazó árusokból, a mindent elborító szarból –a kevés vécé hamar megtelt, aztán nem is ürítették őket. Aztán jöttek az olyan nu metal bandák, mint a Limp Bizkit vagy a Korn és társaik, akiknek saját, a balhét kifejezetten kereső közönségük volt, és az összezsúfolódott mintegy
400 ezer ember szép lassan átment egy kontrollálhatatlan, törő-zúzó, fosztogató csőcselékké. És még így, a régi felvételeken is ijesztő, ahogy szó szerint lángba borul minden – hát még ott milyen lehetett!
Tulajdonképpen elképesztő csoda, hogy csak egy srác halt meg, és az sem a „lázadás” alatt, hanem este, bulizás közben esett össze és nem látták el szakszerűen. Merthogy ilyen körülmények között az sem lett volna meglepő, ha több tucatnyian életüket veszítik. Azt nem tudni, pontosan hány lányt erőszakoltak meg, de valószínűleg sokat, ami már sokkal súlyosabb. A Woodstock 99: Peace Love and Rage című dokumentumfilm, az HBO Zenedoboz című tematikus szériájának első darabja és mindenkit megszólaltat, akit csak lehet, még az elhunyt srác barátait is, zenészeket, újságírókat, látogatókat és az egykori szervezőket. Akik természetesen hárítanak, a zenészeket okolják – Fred Durst és a Limp Bizkit valóban nem tett túl sokat, hogy lehűtsék a tömeget, sőt! -, és egy pillanatra sem ismerik be a hibákat.
És ez így együtt nagyon tanulságos, hiszen nem csak bepillantást nyerünk a kulisszák mögé, rengeteg hasznos részletet mutatva be, de
látjuk, hogyan adódnak össze az apró hibák és gondatlanságok – említettük, hogy nem volt igazi biztonsági szolgálat és egy civil szervezet puszta jószándékból gyertyákat osztogatott? – egy potenciális katasztrófává.
A Woodstock franchise jogbirtokosai le is húzhatták a redőnyt. Zárásként pedig megtudjuk, hogy pár száz kilométerrel arrébb és pár héttel később Kaliforniában megtartották az első Coachella fesztivált, ahol mindent másként csináltak – és működött is.
