A Netflix anime sorozata egyrészt egy izgalmas túlélőfantasy egy különös valóságról, ahol maszkos őrültek vadásznak mindenkire, másrészt a japán bugyifetisizmus újabb bizarr megnyilvánulása.
Amikor hősnőnk, az egyszerű, de eltúlzott idomokkal megáldott gimnazista, Yuri Honjou a második részben szitává lövi hatalmas karmokkal felfegyverzett támadóját, a földön fekvő férfi egyik utolsó mondata az: „Kilátszik a bugyit!”. És ez nem poén, és tényleg kilátszik, amit Yuri azonnal takargatni is kezd, és ez tökéletesen összegzi a Netflix saját gyártású anime sorozata, a Harc a toronyház tetején lelki világát, ahol, miközben mindenki mindenkire vadászik, igyekeznek mindent megmutatni, majd szégyenlősen takargatják azt, amit másodpercekkel korábban az arcunkba toltak. Furcsák ezek a japánok, de persze a sorozat nem csak a bugyi mutogatásról szól.
Yuri, a gimnazista lány egy szép napon a suli helyett egy felhőkarcoló tetején találja magát, sőt, mindenhol csak toronyházak láthatók, amerre a szem ellát, ami Tokióban nyilván nem szokatlan, de egyiken sincsenek REKLÁMOK! Hirtelen egy nagydarab maszkos pasas támad rá, és bár sikerül túlélnie az affért, hamar kiderül, hogy itt mindenféle maszkos őrültek mászkálnak a függőhidakkal összekötött épületek között, maszk nélküli civilekre vadászva, vagy éppen öngyilkosságba hajszolva őket. A maszkosokat akaratukon kívül egy titokzatos Parancsnok irányítja, és minden lefelé vezető lépcső és lift le van zárva, de vannak más menekülők is, akikkel szövetségre lehet lépni, mint a rossz körülmények között felnőtt, a késsel remekül bánó szőke iskolás lány, Mayuko, de a maszk nélküliek is lehetnek veszélyesek, és fordítva. Ott van például a titokzatos Mesterlövész, akit csak részben képes a maszkja irányítani, és ott van Yuri céltudatos bátyja, Rika.
És vannak még sokan mások, mert mire a 12 epizódos éved közepéhez érünk – még mindig nem tudtam megszokni, hogy a Netflix egész évadokat zúdít ránk – a sztori kezd egy kicsit zsúfolttá válni. Ha kicsit nem figyelünk oda, már nem tudjuk, ki mit akar és kivel van, de aki otthon van az animék világában, azt tudja, hogy itt megszokott ez a fajta túlhajtottság, ahogy a fröcsögő vörös vér és a fehér bugyik látványa sem. Ami azt illeti, lehet is hozni a hasonlóságot más animékkel, például a Future Diaryvel vagy a Deadman Wonderlanddel, de ott van az anime alapján készült élőszereplős Alice Határországban is, ahol egy iskolás szintén egy valószínűtlen világban találja magát, ahol egy titokzatos erő által irányított idegenek vadásznak rá.
Ennek megfelelően az azonos című, 21 részes mangasorozat alapján készült, Masahiro Takada rendezte Harc a toronyház tetején teljesen tipikus anime, mindent hangsúlyosan hoz, amit a műfaj megkövetel – iskolai egyenruhás szexi hősnő, agyafúrt halálos játékok, búskomor, titokzatos hős, futurisztikus környezet stb. -, de nem tesz hozzá semmi újat, legalábbis semmi lényegeset. Ezzel nincs is semmi baj. Az is lehet, hogy akad olyan, akinek ez lesz a kapudrog az animék és mangák világába, mert tényleg látványos és izgalmas, a karakterek pedig még úgy is megszerethetők, hogy nagyon sok hozzájuk hasonlót láthattunk. Meg ugye sok bugyi van benne, ami azért vicces, mert egy európai embernek – nekem legalábbis – ez egy cseppet sem erotikus.
Értékelés: 8/10
