Ez így nem oké (Netflix, 2020)

Akinek Eleven, azaz Tizenegyes a kedvenc karaktere a Stranger Thingsből, mindenképpen lesse meg ezt a sorozatot, amely olyan közeli rokonságban áll a nemrég zárult szériával, hogy van pár közös producerük is (Rand Geiger és Dan Cohen). Az Ez így nem oké felnövekvéstörténete Sydney-t követi (az Azból ismert Sophia Lillis játssza), aki egyszerre próbál meg navigálni a középiskola kihívásai, apja öngyilkossága, saját ébredező szexualitása

– és nemrég felfedezett telekinetikus ereje között (utóbbi nem is annyira titkolt metaforája a felnőtté válás élményének).

A Charles Forsman képregényén alapuló széria valamivel könnyedebb, mint az eredeti, így kifejezetten nézőbarát; ráadásul a Stranger Thingshez hasonlóan nagyon jó a soundtrackje.

A sorozatban bemutatott konfliktusok hitelesek és életszagúak,

a természetfeletti elemek pedig olyan alattomosan és izgalmasan kúsznak be a szokásos iskolai problémák (Bejövök-e a kiszemelt srácnak/lánynak? Miért ilyen hülyék a szüleim és a tesóm? Miért közösítenek ki az osztálytársaim?) közé, hogy azt tanítani kéne a Hogyan készíts Stephen King-i ihletésű, népszerű tévésorozatot?-kurzusokon!” – lelkesedett annak idején az alkotásért a PORT.hu kritikusa.

Paraiso (HBO Max, 2021)

Ez a spanyol sorozat valószínűleg sosem jöhetett volna létre a Stranger Things kirobbanó sikere nélkül, hiszen olyan sok eleme ismerős onnan, hogy az alkotók szinte egészen biztosan úgy pitchelték, hogy

„olyan, mint a Spanyolországban játszódó Stranger Things”.

Elég a rövid tartalomleírást elolvasni („Levante, 1992. A 15 éves Sandra, Eva és Malena nyomtalanul eltűnnek egy szórakozóhelyről. Sandra bátyja a legjobb barátaival együtt saját nyomozásba kezd, és rájönnek, hogy akik a húgát elrabolták, nem e világból valók.”), hogy egyértelmű legyen, mi mindent kölcsönöz a Paraiso a kultikus elődtől – az elrabolt gyerekektől és egyéb rejtélyektől kezdve a több évtizeddel ezelőtti korokhoz fűződő nosztalgián át a másik dimenzióig. És akkor a gyakran felcsendülő szintizenéről, a bringázó kölykökről vagy a göndör hajú vicces figuráról még nem is beszéltünk. A Paraiso persze nem éri el a Stranger Things színvonalát, de azért pótléknak abszolút megteszi.

A félelem utcája-filmek (Netflix, 2021)

Ez az R.L. Stine regénysorozatán alapuló trilógia (A félelem utcája 1. rész: 1994, A félelem utcája 2. rész: 1978, A félelem utcája 3. rész: 1666) egy ohiói városban játszódik, amit már évszázadok óta tartanak megszállva gonosz erők. Ennek megfelelően a három film mindegyike más-más korszakba kalauzol, ami azonban egyebek mellett közös bennük, hogy

mindig a tinihősök azok, akik levadásszák a gyilkost és véget vetnek a rettegésnek.

Ahogy arról az egyes részekről írt kritikákban mi is említést tettünk, a Stranger Things mellett A félelem utcája darabjai olyan horrorklasszikusokat is megidéznek, mint a Sikoly vagy a Péntek 13. És ha mindez még nem lenne elég, az 1978-as és az 1966-os darabban megjelenik a Stranger Things Maxét alakító Sadie Sink is. A trilógiának pedig nem más a forgatókönyvíró-rendezője, mint Leigh Janiak, aki a sorozat egyik alkotójának, Ross Duffernek a felesége – szóval minden bizonnyal jó sok filmet megnéztek együtt, mert szemmel láthatóan hasonló alkotások hatottak rájuk.

Black Spot – Szólít az erdő (Netflix, 2017)

Hogy ne csak kamasz hősöket mozgató filmeket és sorozatokat ajánljunk, íme egy francia-belga thrillerszéria, amiben egy Hawkinshoz hasonló elzárt kisváros áll a középpontban, amelynek ha lehet, még sokkal hátborzongatóbb a szerepe a széria narratívájában, mint a Stranger Things esetében. A Black Spot – Szólít az erdőben egy ügyész nyomozását követhetjük, aki megpróbálja kideríteni, miért olyan magas a gyilkosságok száma a szóban forgó településen. A néző pedig vele együtt nagyon hamar rájön, hogy a városkát övező erdő rengeteg sötét titkot rejt, amelyeknek valamilyen módon mind közük van a helyi rendőrfőnöknőhöz, aki a mai napig nem tudja, mi történt vele, amikor egy éjjel elrabolták, és megláncolva tért magához az erdőben.

Sötétség (Netflix, 2017)

Amikor ez az agyrobbantó német sorozat 2017-ben bemutatkozott a Netflixen, sokan kiáltottak Stranger Thingset vele kapcsolatban, hiszen itt is egy gyerek eltűnése indítja be az eseményeket. A cselekmény azonban a későbbiekben a Sötétség esetében nem a Stranger Thingsből ismerős szörnyek és természetfeletti irányába, hanem sokkal inkább a keményvonalas sci-fi és az időutazás felé kanyarodott – ettől függetlenül nagyon bejöhet a Stranger Things-rajongóknak is. A négy családot és három generációt egyszerre érintő rejtély során olyan súlyos kérdések vetődnek fel, mint az eleve elrendelés és a szabad akarat, így értelemszerűen sok benne a vallásos áthallás. A Sötétség ambiciózus narratívája ugyanakkor a végére beteljesíti minden elvárásunkat, így tuti nem fogunk csalódni benne. „...a második évad egyenesen

egy tömény, nyolcórás mindfuck, hajmeresztő fordulatokkal és egy olyan zárójelenettel,

ami után alig várjuk 2020. június 21-ét, az utolsó ciklus kezdetét” – írta kritikusunk a széria második és harmadik évadának bemutatása között.

(via TV Guide)