Megnéztük a streaming szolgáltató harmadik nagy rémfilmes dobását, a XVII. századi, puritán Amerikába elrepítő A félelem utcája 3. rész: 1666-ot is. Nem bántuk meg!
Nemrég érkezett fináléjához a Netflixen az a három héten átívelő, ambiciózus horrorfilmes projekt, amelynek keretében egy összefüggő trilógia egy-egy epizódját nézhették meg a kaszabolós zsáner szerelmesei. A népszerű streaming platform ügyesen feltámasztotta ezzel azoknak a kedélyes péntek estéknek a hangulatát, amikor baráti társaságok még csapatostul mentek el a moziba olyan horrorfilmeket nézni, mint az épp aktuális Péntek 13.- Halloween- vagy Sikoly-folytatások. Vagy
amikor a videótékákból még minden olyan filmet kikölcsönöztek, aminek maszkos gyilkos, aligruhás nő, és persze valami ronda bökőszerszám volt a borítóján, hogy aztán pont úgy tocsogjon a ketchupban a képernyő, mint a házhoz rendelt pizzák (jelen sorok írójának például pont így teltek gimi negyedikben a hétvégéi).
A trilógia nyitódarabja, A félelem utcája 1. rész: 1994 (amiről itt írtunk részletes kritikát) csillagos ötösre mondta fel a leckét a '90-es évek tinihorrorjainak kötelező kellékeiből. Kaptunk álmos amerikai kisvárost, sportdzsekis tahót, vicces sidekicket (aki itt teljesen rácsavarodott a korszak újdonságának számító internetre), no és persze nem hiányozhatott a fiatal híresség sem, akit a telefonos zaklató a film ötödik percében leszúrt (és akit ezúttal nem Drew Barrymore alakított, mint a Sikolyban, Ethan Hawke és Uma Thurman lánya, Maya Hawke).
A sötét múltú, de tiszta lelkű, épp ezért a mindenkit lekaszaboló főgonosz ellenében is jó eséllyel életben maradó „final girl”-ből viszont egy helyett rögtön kettő is akadt, akiknek a szerelmi románca ráadásul igen komoly fő szálként vonul végül végig a teljes trilógián. No de szükség is van a kettős erőbedobásra, mivel hamar kiderül, hogy maszkos sorozatgyilkosból sem csak egy van:
lényegében visszatér az összes olyan anyaszomorító, aki ilyesféle szörnyű tetteket követett el
az elmúlt évtizedekben a baljós nevű Shadyside-ban (kb. azt jelenti, hogy Árnyaslejtő), a prosperáló szomszéd városka, Sunnydale (kb. Napfényesvölgy) lakosainak nem kis döbbenetére.
A félelem utcája 2. rész: 1978 című folytatás a Sikoly-filmek helyett már a Péntek 13-hoz írt szerelmes levelet (itt áradoztunk róla, hogy mennyire jól sikerült). Ez a múltban játszódó epizód azt mesélte el, hogyan vált a címbéli évben egy baltás sorozatgyilkos áldozatává Shadyside és Sunnydale majdnem minden iskolás korú tagja, amikor egy tóparti ifjúsági táborban rendeztek nekik egyik éjszaka játékból háborúzást az őket felügyelő, bulizós fiatalok. Akik közül néhányan már ekkor felfedezték, hogy
az ikerváros alatt egy pogány szekta alagútrendszere húzódik, és a shadyside-iak életét megkeserítő baljós események oka alighanem egy itt kivégzett boszorkány átka
(azt, hogy erre melyik két tiniszereplő jön rá, és ki lett belőlük az 1995-ös események idejére, nem szeretnénk elspoilerezni – sajnos elég szomorú, hogy a Netflix a magyar szinkronban és a feliratban ezt óvatlanul megtette).
A félelem utcája 3. rész: 1666 pedig, ahogy arra a címe is utal, kibontja a shadysade-i boszorkány múltját – és egyúttal tökéletes értelmet is ad annak a leszbikus szálnak, ami egészen odáig inkább csak amolyan „kötelező Netflix-elemnek” tűnhet a nézők számára. A boszorkánypereiről híres XVII. századi Újvilágban ugyanis a babonás puritánok még akkor sem nézik jó szemmel két fiatal lány titkos erdei utakon való csókolózását, ha valójában nem is miattuk lesz férges a gyümölcs és zabálja fel az anyakoca a saját kismalacait.
A kivégzett boszorkány flashback jelenetei kicsit lassan, de nagyon ügyesen építkezve vezetik fel a valódi gonosz kilétét, és az 1994-be való visszaugrást. Ha bármi hibát el lehet mondani filmről, akkor az egyik talán pont az, hogy ez az 1666-os epizód a korábbi két rész véres gyilkolászdáihoz képes sajnos nem eléggé pörgős – így történhetett meg az, hogy jelen sorok írója a történet felénél járva eredetileg azzal indította volna ezt a cikket, hogy lám, a Netflix is felült a hype-vonatra, és leforgatott egy kosztümös leszbikus filmet, csak minek?
A másik hibája A félelem utcája 3-nak az, ami miatt az ígéretesnek tűnő, hazai gyártású horrofilmünk, Post Mortem sem tudott igazán működni: hiába nyakig sarasak és csurom véresek a főszereplők, arra mindig kínosan ügyelnek, hogy a korhűen berendezett, takaros házikók berendezését ne piszkítsák össze, hiszen akkor a kulipintyó eredeti tulajdonosa nem fogja máskor megengedni a stábnak, hogy egy skanzenben forgasson! Szerencsére érezhette ezt a forgatókönyvíró-rendező Leigh Janiak is (akinek nem mellesleg a Netflix aranytojást tojó tyúkjának számító Stranger Things egyik atyja, Ross Duffer a férje!), így a kelleténél sokkal többet szerencsére nem időzünk az 1666-os esztendő átok sújtotta városkájában, a cselekmény szála visszakanyarodik 1994-be.
A félelem utcája 3 tipikusan az a film, amin el lehet ugyan nevetgélni önmagában is, miközben chipset rágcsálunk a kanapén fekve, de igazi élményt akkor ad, ha egymás után megnézzük az összes részt, mint ahogy a Sikoly-filmeket sem a harmadik résszel kezdi az ember (persze lehet azzal is, csak úgy nem fogunk érteni egy rakás utalást és kikacsintást a korábbi epizódokra). A stáblistát érdemes végignézni, mert a Netflix csapata elhelyezett ott egy aprócska, de fontos utalást arra, hogy a történet a pozitív fogadtatás esetén esetleg folytatódhat akár egy újabb trilógiával, vagy akár egy Stranger Things-hosszúságú sorozatként is! Utóbbi ráadásul nem lenne annyira ördögtől való dolog, hiszen retrólázban égő horrorrajongó most éppen elég sok van a nagyvilágban, a trilógia alapjául szolgáló könyvek szerzője, „a szegény ember Stephen Kingje”-ként is emlegetett R. L. Stine pedig iszonyatosan sok Fear Street-regényt írt, úgyhogy évekig volna itt megfilmesítendő alapanyag a Netflixnek!
Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik már látták A félelem utcája 1. rész: 1994-et és A félelem utcája 2. rész: 1978-at, valamint azoknak, akik majd csak ezután fogják megnézni!
