A nézők, azaz inkább a Dark misztikus miliőjébe minden dimenzióban, térben és időben beleszerelmesedett fanatikusok a harmadik évad, és így a sorozat végével kaptak egy tisztességes lezárást, mégis egy űrt, ha úgy tetszik, nagy sötétséget érezhettek, amit a műsor hagyott maga után. Szerencsére jött a hír, hogy a készítő már dolgozik valami hasonlóan elvont, rejtélyes sorozaton, aminek egyből be is tudták dobni a címét. Ez az 1899, amire pár évet kellett várni, hogy elkészüljön, de végre megérkezett. Sajnos az 1899 nagyon maximum csak a Dark farvizén tud elevickélni, ugyanis minimum három olyan bosszantó bakit is elkövetett, amivel kioltotta a rajongás leghalványabb lángját is.

1. Borzasztó helyszín

Elsőre még érdekesnek és izgalmasnak is tűnt, hogy egy hajón játszódik a cselekmény, mivel a legtöbb sorozat esetében amúgy is egy mikrokörnyezetre összpontosítva ismerjük meg a szereplőket mozgató történéseket, egyéb ok-okozati viszonyokat. Ebből a szempontból mindegy, hogy egy nagyobb város háztömbjében, egy külvárosi közösségben, egy kisvárosi közegben, esetleg egy hajón vagyunk, hisz  csak arra a maréknyi emberre fókuszálunk, akiről a történet szól. Tehát alapból nem lenne rossz helyszín a hajó, de mégis áttörhetetlen keretek közé szorítja a történetet. Akár még működhetne is, hogy a végtelen óceánon hánykolódó hajóról nem lehet elmenekülni a problémák elől, mert konkrétan ez történik, de valahogy túl sok, hogy erre ilyen direkt hatásvadász módon ráerősít az, hogy csak szobákat, kabinokat, folyosókat, sötét kazánokat, fekete csempével burkolt 1 négyzetméter alapterületű ágy alatti rejtekhelyeket látunk. A néző is be van zárva, mint az utasok, akik hiába vannak a tágas óceánon, valójában nem tartanak sehová.

Talán azért is nyomasztó ez a hajós helyszín, mert az ember alapvetően a szárazföldhöz van szokva. Itt pedig sehol nincs egy rét, egy erdő, egy lakótelep, bármi, ami kicsit is emlékeztetné a nézőt a természetes közegére. Ezért nehezebb bevonódni az 1899 atmoszférájába.

2. Túl sok 

A Dark a végére tele volt már mindennel. Volt több idősík, ahol különböző korokból keveredtek oda-vissza, előre-hátra emberek. Majd kiderült, hogy az időutazás mellett van még valami: ha nem lenne elég követhetetlen, hogy ki, mikor, hol mit csinál, még bekerült a végtelen ismeretlenes képletbe a dimenzióugrás is. De ez már tényleg csak a legvége volt az egésznek, amikor a néző megszokhatta a furcsábbnál furcsább mindfuck fordulatokat. A készítők az 1899 esetében azt feltételezhették (tévesen), hogy már megszokhattuk ezt a szintű komplex történetmesélést. Itt már az elején felfűtötték a sorozatot és a hajót hajtó kazánt misztikummal, rejtélyes kódokkal, múltból visszanyúló rémálmokkal, hallucinációkkal, megmagyarázhatatlan eltűnéssel, teleportálással, érdekes steampunk idő-dimenzió ugró szerkezettel, plusz az üzenettel, hogy

Megkerül, mi elveszett.

A Darknál megvolt az alapszituáció, hogy egy összeszokott közösségben eltűnt egy kisfiú. Aztán nyilván voltak furcsa dolgok, rejtélyes karakterek, de nem kezdték el indokolatlanul nyomasztani a nézőt különböző csavarokkal. Ott jó ütemben érkeztek a sejtetések, amitől szépen lassan kezdett megolvadni az ember agya, amitől folyamatosan beszippantotta magát a sztoriba, hisz ahogy a karaktereknek is új volt ez a helyzet, úgy a nézőnek is. Az 1899 esetében mindenki sunnyog, mindenkinek van valami olyan titka, amit nem közöl senkivel, még a nézővel sem, így a jelentőségteljes nézésekkel nem vagyunk kisegítve, csak ülünk és nézünk, és nem értünk az ég világon semmit. És ez nem a jó értelemben vett áldásos tudatlanság öröme. Ez inkább dühítő, ideges sorozatnézés, amikor azt várja az ember, hogy na, akkor derüljön már ki végre valami. A találgatás, az elmélkedés öröme valahol ott maradt Windenben (a helyszín, ahol a Dark játszódik.)

3. Para kisfiú

És akkor itt van a "főszereplő", akit nem lehet sem szeretni, sem sajnálni, de még csak izgulni sem lehet érte. Sőt! Igazából gyűlölni sem lehet. Egyszerűen nem vált ki semmilyen érzést. Van egy gyerek, aki valamiért a hajón zajló rejtélyek epicentrumában áll. Azon túl, hogy kicsit már elcsépelt gyerekeket tolni ilyen szerepbe, még az is van, hogy a készítők igazából nem ruházták fel egy olyan tulajdonsággal sem, ami miatt akár szimpátiát vagy bármit tudnánk érezni iránta. A nevét sem tudjuk. Nem tudunk róla semmit. Van egy fiú, aki nem szólal meg, csak ül, áll némán és néz. Ezt már csak az tetézi, hogy a megjelenése sem túl bizalomgerjesztő, sőt, a totál fekete ruhájával, a fekete hajával és a sápadt fehér bőrével inkább kelti egy ijesztő para gyerek benyomását, aki valami rosszra készül, aki valami gonosz dolgot képvisel, mintsem egy olyan kisfiúét, aki a jóság mintaszobraként van jelen, hogy megváltást, fényt, örömet vagy valami melegséget hozzon. 

Összességében az 1899-ben nincs semmi jóság, mert az csak egy nyomorúságos lélekvesztő, ami léket akar verni az ember szívén, hogy lehúzza az óceán sötét mélyére, ahol csak a fojtogató semmi végtelensége vár.