Jennifer Shrader Lawrence 1990. augusztus 15-én született a Kentucky állambeli Louisville-ben. Édesanyja, Karen Koch egy gyerektábort vezetett, ahol a kis Jen állandó kisegítő volt, nagyobb korában segédápolói minősítésben, édesapja, Gary Lawrence pedig az építőiparban, egész pontosan egy betongyárban dolgozott. Két fiú testvére is van, Ben és Blaine, a család pedig angol, ír, német és skót felmenőkkel büszkélkedhet. A kislány nem is tervezte a színészetet, ha rajta múlik, orvosnak tanul, ám amikor 2005-ben a család egy New York-i kirándulásra indult, Jennifert felfedezte egy fotós, és rábeszélte, hogy fogadjon fel egy ügynököt. A szülei azzal a feltétellel engedték el, hogy előtte elvégzi a középiskolát, amit ő összevont osztályokkal meg is tett.

Hamar jött a siker. Első főszerepe a Megváltás (2008) című, sztárokkal telepakolt, de zavaros drámában ugyan félrement, de a 2010-es Winter's Bone - A hallgatás törvénye című filmjéért 35 különböző díjra jelölték, többek között a legjobb színésznői Oscar-díjra is, ezzel ő lett minden idők harmadik legfiatalabb jelöltje ebben a kategóriában. Ezért persze meg kellett dolgozni: a szerep kedvéért megtanulta, hogyan kell megnyúzni egy mókust, fát vágni, és még verekednie is kellett. Egyébként majdnem másra osztották a szerepet, Jennifert túl csinosnak tartották, mire ő úgy ment a meghallgatásra, hogy előtte kilométereket gyalogolt a hideg, szeles időben, így csapzott hajjal, folyó orral, kipirosodva érkezett meg.

Sokak szerint Az éhezők viadala filmek hozták meg a legnagyobb sikert Jennifer számára, a legtöbb pénzt azonban biztosan az X-Men filmek jelentették Mystique szerepével. A sikernek azonban ára van, és a színésznő, aki Rebecca Romijnt váltotta az alakváltó mutáns bőrében, megszenvedett az alakítással. Mármint még azelőtt, hogy elkezdett volna játszani, merthogy Mystique külsejét eleinte hat ember 8 órányi munkájával érték el. Először a pikkelyeket ragasztották rá, majd jött három rétegnyi ráfújt kék festék – előzőleg 20 önkéntesen próbálgatták a kék különböző árnyalatait -, amit öt rétegnyi lakk és különböző rögzítőanyag követett, és akkor még a hajáról és a sárga konktaklencséről nem is beszéltünk. A későbbi filmeknél ez a folyamat alig 3 órára csökkent, mert a színésznőre egy eleve kék testhez álló ruhát húztak, a sok kezelés ugyanis teljesen kikészítette a bőrét.

Jennifer eddigi legnagyobb kudarca az anyám! (2017) című, meglehetősen ezoterikus teremtésdráma volt, pedig hatalmas elvárásai voltak a filmmel szemben. Darren Aronofsky és a színészek már a forgatás megkezdése előtt három hónappal próbálni kezdtek, csak azért, hogy a rendező „érezze” a mozgásukat, a színésznő pedig, aki az egész filmet mezítláb töltötte, annyira beleélte magát az anya karakterébe, hogy többször is olyan erősen hiperventillált, hogy oxigénre kellett kötni, egyszer még egy bordája is megrepedt. Annyira stresszes volt a munka, hogy egy külön kis sátrat állítottak fel neki, hogy oda tudjon menekülni. A vége nagy bukás lett, őt, a férfi  főszereplőt, Javier Bardemet és a rendezőt is Arany Málnára jelölték, pedig a színészek munkáját még a legnegatívabb kritikák is elismerték. Aronofskyval egyébként össze is jöttek, aztán kiderült, hogy nem ő élete nagy szerelme, sőt! A film olyan rossz élmény volt JLaw számára, hogy egy évig nem vállalt semmilyen szerepet.

Nagyon szerette volna megszerezni Olive Penderghast szerepét a Könnyű nőcske (2010) című vígjátékban, de a rendező végül Emma Stone mellett döntött, aki ezzel a filmmel futott be. Nagyon vágyott továbbá a Gossip Girl - A pletykafészek (2007) egyik főszerepére, amit végül Blake Lively kapott meg, és nem szép dolog, de állítólag nagy hisztit csapott, amiért nem őt választották. Az közismert, hogy pályázott Bella Swan szerepére is Alkonyatban (2008), amit végül Kristen Stewartra osztottak, de a széria sikerének volt köszönhető az egész tini fantasy fellángolás, aminek Az Éhezők viadala is része volt. Akadt persze olyan is, hogy más elől happolt el szerepet: Mystique karakterét eredetileg Amber Heardnek szánták, de Jennifer túl jó volt a meghallgatáson.

A 2015-ös és a 2016-os évben ő volt hivatalosan is a világ legjobban kereső színésznője, filmjei – az X-Men és Az Éhezők viadala széria aktuális darabjai, illetve az Utazók és a Joy pedig összesen 5.5 milliárd dollárt hoztak. Ami nyilván nem csak az ő érdeme, de egyrészt nagyon sokat és nagyon keményen dolgozott, másrészt nagyon sokan csak az ő neve miatt ültek be ezekre a filmekre, különösen Kínában, ahol óriási rajongótábora van már a Winter’s Bone óta. És az is igaz, hogy más mérője is van a sikerének: Jennifer az egyetlen olyan, a 90-es években született amerikai színész, aki Oscar-díjat nyert.

Az emlegetett Oscar-díjat Jennifer természetesen a Napos oldalért (2012) kapta, amiben Bradley Cooper volt a partnere, először, de nem utoljára. A páros az Amerikai botrányban (2013), a Serenában (2014) és a Joyban (2015) is együtt szerepelt, vagyis olyan sokszor, hogy már sokan összeboronálták őket, pedig mindketten tagadják, hogy bármikor is összemelegedtek volna. A Napos oldal legnehezebb része egyébként közös táncuk volt, mivel Lawrence-nek botlába van – bár a szerepe szerint képzett táncosnő. A táncot heteken át gyakorolták egy profi koreográfus segítségével, de végül csak a vágóasztalon lett belőle valami. A filmért kapott Oscart a színésznő végül a szüleire bízta, akik Louisville-i otthonukban tartják nagy büszkén, mert Jennifer „furának” érezte a saját otthonában.

Azon túl, hogy pocsék táncos, van a színésznőnek még egy nagy hibája. Úgy eszik, mint egy malac. Az Amerikai botrány (2013) forgatásán komoly gondot jelentett, hogy az általa folyamatosan majszolt Doritos chipsszel mindig összemaszatolta a ruháit, amit végül úgy oldottak meg, hogy a kellékesek folyamatosan három-négy ugyanolyan ruhával álltak készenlétben, hogy az éppen leevett darabot azonnal lecserélhessék, Az éhezők viadala (2012) stábjában pedig annyira ismert volt az a szokása, hogy Elizabeth Banks a karaktere, Katniss Everdeen után ráragasztotta a Katpiss Neverclean gúnynevet – szabad fordításban: Sosemtiszta Macskahúgy.