Matthew McConaughey és Anne Hathaway legújabb filmje csakis akkor válhat élvezhetővé, ha a néző már előre tudja, hogy itt sok minden csak látszat, hogy a végén nagy csavar várja!
Ha egy film főszerepét két olyan sztár játssza, mint Matthew McConaughey és Anne Hathaway, a mellékszerepekben olyanok tűnnek fel, mint Diane Lane, Jason Clarke vagy Djimon Hounsou, a rendező-forgatókönyvíró pedig az Oscar-jelölt Steven Knight (Locke - Nincs visszaút, Kolibri kód), attól azért vár valamit az ember. Ehhez képest a Vihar előttben meglepően kevés dolog történik úgy általában, azon túl, hogy McConaughey látványosan szenved újra és újra, mert van neki egy mániája.
Egy háborítatlan, égszínkék tengerrel körülvett trópusi szigeten járunk, aminek mégsem ismerős a neve, és ami úgy néz ki, mint egy tökéletes kávé- vagy rumreklám forgatási helyszíne. Itt él a szebb napokat látott, harmincas éveiben járó Baker Dill, aki abból él, hogy ellenszenves turistákat visz el horgászni Serenity nevű hajóján, de az impulzív Dill gyakran hazavágja a saját bizniszét, ha felbukkan egy óriási tőkehal, amit oly rég szeretne kifogni – és ilyenkor hősünk bekattan. De nincs baj, mert ilyenkor vagy esténként kardhalat fog, amiért jól fizetnek, vagy az érett Constance ágyába bújik, aki pénzzel fizet a szolgáltatásaiért. Aztán egy nap felbukkan az ex-felesége, és arra kéri, vigye el horgászni erőszakos, alkoholista milliomos férjét – és ne hozza vissza. Cserében jókora összeg üti a markát, és megmentheti mind volt szerelmét, mind rég látott közös gyereküket a sok szenvedéstől és megaláztatástól. Mi fog történni?
És minden olyan, mint a régi idők bűnfilmjei, amikor még suspence-nek hívták a thrillert, csak azért, mert kevesebb akciót és több pszichodrámát tálaltak bennük. No, itt bőven kapunk pszichodrámát, ahogy McConaughey a démonaival küzd, a nagy halat kergeti – ez a rész tökre Az öreg halász és a tenger meg a Moby Dick keveréke! -, a bánatát rumba és Diane Lane combjai közé fojtja, a parton meztelenül tombol, Djimon Hounsouval perlekedik, vagy azon tűnődik, mi a fenét kezdjen Anne Hathaway-jel. Szóval nincs jó formában, de nem ő az egyetlen. Jason Clarke gyakorlatilag delírium trémensben nyomja végig a teljes játékidőt, Hounsou főleg morog és elégedetlenkedik – van is rá oka egyébként! -, míg a valamilyen rejtélyes okból, talán egészen Hitchcockig visszanyúlva szőkére festett Hathaway pedig a elsősorban azzal tölti az idejét, hogy frusztráltan a szemeit forgatja, ami egy ideig hatásos is, mert jó nagy szemgolyói vannak.
Szóval mindenki szenved, de ne feledjük, mindennek célja van, de nem mondhatjuk el, mi, mert már ezzel is szpojlerezünk, meg azzal is, hogy szóluk, figyeljünk mindenre, a jelekre, arra, mit kinek a nézőpontjából látunk, és a végére összeáll a kép. Ami nem áll tökéletesen össze, legalábbis nekem nem, mert a visszafelé göngyölített sztoriban megint egy csomó minden nem stimmel, de legalább értelmet nyer az egész, mi miért van, kinek mi volt a szerepe, de mindenki magának döntse el, hogy megérte kivárni a végét. Nekem a dolog egy egészen furcsa okból volt tanulságos. Kijött ugyanis McConaughey egy másik új filmjének az előzetese, ez a The Beach Bum című Harmony Korine vígjáték, és a két film első blikkre olyan, mint ugyanaz a sztori két különböző kábítószerre komponálva, a Vihar előtt valami keménydrogra, a The Beach Bum pedig sima fűre, de abból nagyon sokra. Íme, az utóbbi film előzetese, tanulságként.
