A Szellemirtók – Az örökség sok mindent hoz, köztük egy nagy adag nosztalgiát, Stranger Things-féle vidéki tinihorrort, ismerős arcokat, zenéket és Paul Ruddot, a világ legszexibb férfiját. Mondjuk izgalomból valamivel több is juthatott volna.
Hogy miért volt annak idején akkora siker a Szellemirtók (1984), és miért vált kultuszfilmmé? Őszintén szólva, halvány lila gőzöm sincs. Ha az egyik oldalról nézzük, csak egy lökött vígjáték volt pár remek, de közepesen ismert és népszerű komikussal, megmosolyogtató speciális effektusokkal, kissé elnyújtott sztorival, de lehet, hogy pont ez a lököttsége emelte ki a sorból – és persze az a tény, hogy nagyon szerethető volt. A női remake lökött volt, de nem volt szerethető; lássuk, mire ment Jason Reitman a legújabb részben, amihez már csak azért is passzol Az örökség alcím, mert az új rendező az első és második részt jegyző Ivan Reitman fia.
Míg az eddigi filmek mind New Yorkban játszódtak, most vidékre megyünk, és ez már meg is adja a Szellemirtók – Az örökség alaphangulatát. Egy klasszikus amerikai kisvárosban járunk, ahol Stephen King történetei szoktak játszódni, és mi, anélkül, hogy valaha is jártunk volna itt, előre tudjuk, mi hol van, és ki kicsoda. Ide érkezik a gyerekeit egyedül nevelő Callie (Carrie Coon) kamasz fiával, Trevorral (Finn Wolfhard) és fizikus zseni kislányával, Phoebe-vel (Mckenna Grace), mert itt élt Callie különc apja, aki csak egy romos házat, egy rakás furcsa kütyüt és egy csomó kérdést hagyott rájuk.
Például azt,
miért van minden nap földrengés Summerville-ben, ha nincs semmiféle szeizmikus aktivitás,
és miért volt a nagypapának, aki egész nap a földet túrta, de nem termelt semmit, egy titkos föld alatti laborja? Ezekre a kérdésekre Phoebe-nek egy Podcast becenevű osztálytársa (Logan Kim) és fizikatanára, Mr. Grooberson (Paul Rudd ) segít választ találni, de kutakodásaik során véletlenül szabadon eresztenek valamit, amit nagyon nem kellett volna.
Alapvetően jó ötlet volt vidékre küldeni a Szellemirtók-franchise-t – valószínűleg forgatni is olcsóbb ott, mint New Yorkban –, már csak azért is, mert ebben a környezetben mintha nem is repült volna el majdnem 40 év, és jó ötlet volt fiatalítani a szérián. Nem mondom, hogy nincs a dolognak egy kis Stranger Things-es áthallása, és még sorolhatnánk a hasonló darabokat, de az vesse az első követ Reitmanékra, aki szeret szembemenni a legmenőbb trendekkel, és minél kevesebb nézőt vizionál a filmjéhez.
Merthogy Reitmanék (a fiú és a producerként jelen lévő apa) hoztak mindent, ami menő, a megfelelő áthallásoktól a nosztalgián át a legfelkapottabb tiniszínészekig és a világ legszexibb emberéig.
Igen, Paul Ruddról van szó, ami persze egyfajta kikacsintós vicc is, de ő is menő, még akkor is, ha néha már a csapból is ő folyik. És tulajdonképpen ez a lényeg:
az új Szellemirtók inkább részleteiben jó, mint egészében.
Maga a sztori nem rossz, de a végére teljesen elfogy, azon túl, hogy jókora lyukak is tátonganak rajta. Miért nem látja senki a kisvárosban száguldozó szellemeket, vagy ha látják őket, miért nem csinálnak valamit? Miért lustálkodik a trónján az újra testet öltött gonosz, ahelyett, hogy nekiállna leigázni a világot? És így tovább, de itt nyilván nem a jól kidolgozott cselekmény volt a végcél, hanem az, hogy megidézzék az eredeti filmek hangulatát, és hozzá is adjanak valamit.
Ami össze is jött,
bár a végére kicsit sok lett a szirupos nosztalgiából.
De mit tehetnek a filmesek, ha a női Szellemirtók részben azért bukott meg, mert a közönség elégedetlen volt, hogy miért nem építették be a régi filmek karaktereit a cselekménybe - hát most beleépítették. Kicsit ormótlanul, kicsit esetlenül: Bill Murray például olyan, mintha rohadtul nem akarna ott lenni, de ott van, és ott vannak a többiek is.
Persze tök feleslegesen vannak ott, mert ez sokkal inkább egy gyerek- vagy jobb esetben tinifilm, mint bármi más, és ez a rész működik igazán jól a furcsa kislánnyal, aki meghökkentően sokat tud a fizikáról, a podcastelő kissráccal, aki néha étteremkritikát is vállal, a csajozós nagytesóval és a lánnyal, aki hajlandó kicsit lógni vele, mert viccesnek tartja. Ami pedig a szellemeket illeti, odáig már nem jutott a lelkesedés és kreativitás, hogy velük valami nagyot dobjanak: kicsit lepucolták a régieket, aztán hadd szóljon...
Értékelés: 7/10
A PORT.hu zenés műsora, a SZESSÖN e heti vendége a Nem akarok beleszólni trió egyik frontembere, Fancsikai Eszter, aki a YouTube-ról úgy lehet ismerős mint Vegamama. Most megmutatta, hogy mit tud a dobok mögött.
