A Ragyogás sztárja saját bevallása szerint gyakran érezte magát alkalmatlannak a szerepeire, és gyűlölte, ha őt másként kezelték, mint színésztársait.
A 86 éves Jack Nicholson, aki manapság már visszavonultan él Mulholland Drive-i villájában, és a gyermekei gondoskodnak róla (a rajongói pedig már csak akkor láthatják, amikor időnként megnéz egy Lakers-meccset), vitán felül elképesztő karriert futott be. Kulfilmjeinek se szeri, se száma, gondoljunk csak a Szelíd motorosokra, a Kínai negyedre, a Ragyogásra vagy az 1989-es Batmanre.
Stanley Kubrick lánya, Vivian Kubrick készített annak idején egy 35 perces dokumentumfilmet a Ragyogás forgatásáról. Ebben a kamera előtt viccelődő (sőt, fogat is mosó!) Jack Nicholson komoly témákról is beszélt: kifejtette például, hogyan formálta színészi stílusát az évek során.
Ha olyan rendezővel kerülök szembe, akinek van egy olyan koncepciója, amivel talán nem értek egyet, hajlamos vagyok az ő elképzelésüket követni, mint a sajátomat, mert színészként ki akarok bontakozni. Azt akarom, hogy ők irányítsanak. Különben kiszámíthatóan az én munkám lesz belőle. És az nem szórakoztató. Évekig mondogathatod, hogy »ezt hitelesen fogom eljátszani«, aztán jön egy olyasvalaki, mint Stanley [Kubrick], és azt mondja: »Igen, ez hiteles, de nem érdekes«.
Számos színész panaszkodott már arra, hogy a Daniel Day-Lewis és Christian Bale által képviselt method acting kissé zavaró, sőt egyenesen ijesztő lehet a forgatáson. Jack Nicholson maga is így játszotta el Jack Torrace-t a Ragyogásban, a frászt hozva ezzel filmbéli kolléganőjére, Shelley Duvallra.
Shelley Duvall, a Ragyogás megtört színésznője szerencsére már sokkal jobban van
Öt évvel ezelőtt egy tévéinterjúban Robin Williamsról mint alakváltóról beszélt, valamint arról, hogy egy berregő korong van a combjában. A színésznő pszichés állapota komoly aggodalomra adott okot, és noha ma is gyötrik a démonai, tulajdonképpen boldog életet él.
Tovább
A Daily Mailnek adott 2011-es interjújában azonban Nicholson nyíltan beszélt a forgatásokon érzett félelmeiről. Figyelemre méltó filmes öröksége és a három Oscar-díja ellenére ugyanis bevallotta, hogy gyakran érezte magát alkalmatlannak a szerepeire, és gyűlölte, ha őt másként kezelték, mint színésztársait.
Utálom ezt. Nem akarom, hogy úgy kezeljenek, mintha én lennék Medusa vagy a Lincoln-emlékmű. Az embereknek van rólam egy elképzelésük, ami nem a valóság. A forgatáson ugyanolyan színész vagyok, mint a többi kollégám. Minden egyes szerepemre, amit eljátszom, tudnék mondani olyan színészt, aki jobb lett volna nálam.
Nicholson meglepő módon önbizalomhiányról is beszélt:
Attól a pillanattól kezdve aggódom, hogy elvállalok egy munkát. Aggódom, hogy hogyan fogom megcsinálni, már ha egyáltalán meg tudom csinálni. Próbálom kitalálni, hogy mit kell tennem a forgatáson, és hogyan csináljam.
Az interjúban Nicholson kitért arra is, hogy mindig is nagy nőcsábász hírében állt:
Ha a férfiak őszinték, bárhová mennek és bármit tesznek, azt azért teszik, hogy nőkkel találkozhassanak. Voltak olyan pontok az életemben, amikor furcsán ellenállhatatlannak éreztem magam a nők szemében. Most már nem vagyok ebben az állapotban, és ez elszomorít.
