Március óta számos cikk született arról, mekkora anyagi terhet ró a koronavírus miatti leállás a filmiparra, hogy az első hullámot követő újranyitás után, még a hatóságok által elrendelt kényszerbezárások előtt lehúzták a rolót a világ legnagyobb moziláncának angliai és amerikai mozijai, vagy hogy mára csődközelbe került Amerika legnagyobb mozilánca, az AMC. Megnéztük, hogyan festett a magyar mozikban ez a folyamat a márciusi bezárást követően, a két hullám közti nyári-ősz eleji időszakban és a legszigorúbb korlátozások alatt, egészen a második bezárásig.

Ha tartalom van, minden van

Buda Andrea, a Cinema City PR- és marketingigazgatója azt tapasztalta, hogy ha volt olyan tartalom, ami érdekelte a nézőket, akkor – amikor az a két hullám között lehetővé vált – elmentek a mozikba. Az újranyitás után jött ki például a Tenet, a Miután összecsaptunk és a Nagypapa hadművelet. A Tenet várható kiugró számai mellett nagy meglepetést szerzett a Miután összecsaptunk című romantikus film, ami a tini korosztálynak köszönhetően már az első hétvégén nagyon jó számokat hozott (közel 40 ezer nézőt országszerte), és Robert De Niro vígjátéka is, aminek elsőre nem volt kimagasló a nézettsége, de a szeptember 17-i premier után nagyon hosszan, egészen az újrazárásig kitartott, és még az utolsó héten is bekerült a TOP3-ba.

Száz százalékban azonban nem tértek vissza a nézők a két hullám között, aminek az okát Buda Andrea abban látja, hogy az amerikai helyzet miatt (mivel az Egyesült Államokban a legfontosabb régiókban nem tudtak újra kinyitni a mozik, a stúdiók visszatartották a premiereket, mert anyagilag nem érte meg bemutatni őket) csak csepegtetve jöttek a filmek. „Amikor még nem volt járvány, az átlagos heti premierszám 4 és 7 között volt. Amikor az újranyitás után elkezdtek érkezni a filmek, 1-2-3 film volt maximum hetente premier. És azok is inkább olyanok, amik a nagy blockbusterek mellett élnek meg.

Tehát ha elmész egy nagy blockbusterre, és ott van még öt előzetes a film előtt, akkor felkelti az érdeklődésedet valamelyik, de ezek nem a legnagyobb marketingköltségvetésű filmek, és pont a nagy címek hiányoztak” – mondta Buda, aki azt is hozzátette, hogy emiatt nagyon nehéz összehasonlítani ezt az időszakot a tavalyi év megfelelő időszakával.

„A VIP volt az első olyan élmény, ami leghamarabb tudta hozni a bezárás előtti számokat,

mert az embereknek volt igényük arra, hogy a bezártság után kimenjenek otthonról, és valami plusz dolgot is kapjanak, ne csak a filmet, hanem egy egész élménycsomagot” – árulta el a szakember. „De ha volt kontent, akkor jöttek a nézők máskor is. A nyári időszak arra jó volt, hogy láttuk, hogy vissza tud ez állni, van ebben potenciál, ha van olyan tartalom, és a nézők érzik, hogy biztosítva vannak a megfelelő körülmények” – tette hozzá.

Mozisok home office-ban

Liszka Tamás, a fővárosi Művész, Puskin, Toldi, Tabán, Kino Cafe artmozikat és a Corvin mozit üzemeltető Budapest Film Zrt. vezérigazgatója arról számolt be, hogy

Liszka azonban ezért nem annyira a filmhiányt okolja, mert az a művészmozikat kevésbé érintette („hiszen a művészfilmek elkészültek, és ennek a területnek a forgalmazói sokkal inkább szolidárisak a mozikkal, és nem feltétlenül csak az Exceleket nézik”), hanem a bizonytalanságot. „A közönség távol maradó kétharmadának mentségére muszáj elmondanom, hogy óriási bizonytalanságban voltak. Senki nem tudta megmondani, mit hogyan kell csinálni. Voltak ugyan szabályok meg korlátozások, de igazán tudós senki nem bírt lenni ebben a helyzetben, és nagyon megértem azt, aki nem akart kockáztatni, hanem inkább kivárt” – mondta a vezérigazgató.

A Budapest Filmnél ugyanakkor kitaláltak egy megoldást arra az átmeneti időszakra is, amíg a mozijaik kényszerszüneten vannak: a Budapesti Távmozit.

A Távmozit úgy alakították ki, hogy lehetőleg minden elemében lekövesse a moziélményt,

hogy megmaradjon a mozinak mind a közösségi élmény része, mind az egyszeri és megismételhetetlen hangulata. Nem úgy működik, mint a streaming vagy VoD szolgáltatások, hanem a filmet, igaz, hogy online, de – akárcsak az igazi moziban – egy megadott időpontban nézhetjük meg, egy időben a többi nézővel, akikkel érzékeljük is egymást. A vetített filmet nem lehet megállítani, visszapörgetni, és a végén egy chatszobában még virtuálisan meg is beszélhetjük a tapasztalatainkat.

„ A Távmozi úgy működik, hogy az igazi, 20-30-40 éve a moziban dolgozó mozigépészek indítják a filmeket, a nézőket pedig igazi jegykezelők fogadják.

Most az egész stábunk átállt home office üzemmódra, és ugyanazt a munkát végezzük el, mindenki a saját területének megfelelően, amit amúgy is szoktunk csinálni. A Távmozit nem programozók csinálják, hanem mozisok. Szerintem ez óriási különbség” – jelentette ki Liszka. „Nekünk az első számú szempont az, hogy a moziélményt, aminek csak egy része a film, a másik része meg az, hogy együtt nézünk filmet, életben tartsuk ennek a ronda járványnak a végéig, hogy utána se érezzék a nézők fölöslegesnek a moziba járást, és ne ahhoz legyenek hozzászokva, hogy tulajdonképpen két gombnyomás, és meg tudják nézni a filmet akár a mobiljukon. Az lenne a mozi vége” – tette hozzá.

A moziterem sötétje

Azt ugyanakkor mozisként Liszka Tamás is látja, hogy a streaming rengeteg embert hódít el a moziktól, és ezt a folyamatot sajnos a koronavírus miatti leállás nagyon meggyorsítja. „Nekünk az alapállásunk az, hogy a filmnek az alapvető helye a moziban, a nagyvásznon van. És ez a pandémia a filmes műfajnak hihetetlen nagy sérüléseket okoz potenciálisan. Mert hozzászoktatja a nézőket ahhoz, hogy egy filmet mobilon is meg lehet nézni, és akkor ugyanazt a filmet látja. Nem ugyanazt a filmet látja” – szögezi le a szakember.

Buda Andrea ezzel szemben úgy gondolja, nem feltétlenül kell, hogy az egyik forma lenyomja a másikat. „A tévé, a videó, a DVD, a streaming mind komplementer élmények. Ez ugyanaz, mint hogy étterembe is el fogsz menni, még akkor is, ha közben azt mondod, hogy anyukád főztje a legjobb. A mozi egy közösségi élmény, ami olyan hangulatba hoz, egy zárt térbe, olyan egységet alkotva a képpel, a hanggal, a kényelemmel, hogy ezt otthoni körülmények közt nem tudod megtenni” – mondta a marketingigazgató.

Utóbbi gondolattal teljes mértékben egyetért Kovács Gellért Filmszerész, az elkötelezett mozibolond filmes újságíró is. Szerinte a mozi olyan élményt ad, amit semmilyen streaming vagy egyéb, otthoni filmnézést lehetővé tevő megoldás nem pótolhat. „Minden más felület igazából a mozit helyettesíti. A mozit próbálja szimulálni minden. Azért veszel nagyképernyős tévét, hogy minél inkább hasonlítson a moziélményre. Azért veszel hangrendszert, hogy minél inkább azt a hangélményt éld át, amit a moziban élsz át.

De vehetsz bármilyen nagy tévét, lehet bármilyen hangrendszered, ezt az élményt tényleg csak helyettesíteni tudod.

Mert ahhoz, hogy száz százalékig be tudj kerülni egy filmbe, ahhoz igenis kell egy picit a moziterem sötétjének a szigorúsága. Az, hogy megkövetelje tőled azt, hogy te most akkor ide másfél-két-három-négy órára igenis be legyél zárva.”

Ezt a már-már misztikus dolgot, a moziterem sötétjét azonban a jelek szerint másképp élik meg a multiplexek látogatói, és másképp a művészmozik rajongói. Miközben Buda Andrea szerint a Cinema City nézőinek igencsak elvették a kedvét a mozizástól az újrazárás előtti hét extrém szigorú szabályai (amikor már nemcsak az idegeneket, de az együtt érkező párokat, családokat is szét kellett ültetniük a megszabott távolságtartás miatt), olyannyira, hogy azt hosszú távon nem lehetett volna tartani, mivel a látogatottság az elképzelhető legminimálisabbra csökkent, így még az üzemeltetési költségeket sem tudta volna kitermelni, addig Liszka Tamás arról számol be, hogy az artmozik törzsközönségét nem lehetett megrendíteni.

„Akik eljártak moziba ebben az átmeneti időszakban, június és november között, azok eltántoríthatatlan mozinézők, és zokszó nélkül tűrtek. Ha maszkot kell viselni, de moziba mehetek, akkor maszkkal, de megyek moziba. A novemberi zárás előtti utolsó estét a Művészben töltöttem, ahol még úgy is megvolt a moziélmény, hogy ki kellett hagyni helyeket egymás között. De százszor jobb volt még ez is, mintha nem lett volna. És nyugodtan ki merem jelenteni, hogy lehetett érezni a teremben, hogy volt valami különleges, kicsit szomorú pátosza az egésznek, mintha a világ utolsó mozielőadásán ülnénk. És mindenki, aki ott ült, pontosan tudta, mit veszíthetünk azzal, ha ez nem lenne.

Inkább bármi maszkot felveszünk, én, hogy ha kell, akár sárkányjelmezt is,

csak legyenek mozik.”

Mit hozhat a jövő?

Adott a kérdés, hogy hogyan lehet ilyen körülmények között életben tartani a mozit. Kovács Gellértnek az az elmélete, hogy meg kell nézni, milyen feltételek mellett tud életben maradni. Véleménye szerint az semmiképpen sem megoldás, hogy karanténba helyezik a bemutatandó filmeket, mert akkor eljuthatunk oda, ahova eddig még sem a tévé, sem a VHS, sem a DVD, de még a streaming sem tudta eljuttatni a mozit: hogy kicsinálja. Ráadásul így a premierek visszatartásával pont azok tennék tönkre, a gyártók, akiknek elvileg éppen az a dolguk, hogy filmekkel lássák el a mozikat.

Kovács üdvözli azt a hibrid megoldást, amit a Warner stúdió első körben a Wonder Woman 1984 bemutatásával kapcsolatban talált ki, hogy karácsonykor egyszerre dobják piacra a még nyitva tartó mozikban és teszik elérhetővé a testvércégük érdekeltségébe tartozó HBO Max streaming szolgáltatáson. „Ez szerintem az a modell, amit már hetekkel-hónapokkal ezelőtt ki kellett volna próbálniuk a hollywoodi stúdióknak. Ugyanis halomban állnak a bemutatlan filmek. És fel kell fogniuk, hogy nem lehetnek úgy pénzüknél, ahogy a pandémia előtt voltak. Ezeket elbukták. Az ideiglenes nyitás idején csodavárásban volt a teljes filmipar – amikor ez nem a csodák időszaka volt, hanem a túlélésé.”

A Filmszerészt nem nyugtalanítja az a friss bejelentés sem, hogy a Warner az első lépés után a Wonder Woman 1984 modelljét kiterjesztette az összes 2021-es premierjére is, olyan blockbustereket téve egyszerre elérhetővé a mozikban és az HBO Maxon, mint a The Suicide Squad, a Mátrix 4. vagy a Dűne. „Én azért nem temetném még a mozit. A termek zárva vannak, így könnyű nagyokat mondania a Warnernek. De egyébként ők legalább mondanak valamit. (…) Azt tippelem, átgondolják még a döntéseket – kicsit pörgetni kell az HBO Max nevét: ne feledjük, ez a mai bejelentés legalább annyira üzenet a Disney-nek és a Netflixnek is…

És legfőképpen fel kell készíteni a népeket a Wonder Woman 1984 streaming premierjére. A többit ugyanúgy vissza lehet vonni, mint ahogy negyvenszer arrébb lehetett pakolgatni a mozis bemutatók dátumait. (…) A Wonder Womant beáldozzák, aztán megnézik, mi történik. (…) És ha egyszer kinyithatnak a mozik, s a bedepisedett, bekaranténozott emberek végre mehetnek a vászon elé is, nos, akkor majd kiderül, hogy mi a szitu a mozival” – írta ki Kovács Gellért Filmszerész újságírói Facebook oldalára.

Liszka Tamás sem tudja elképzelni, hogy a moziba járást teljes mértékben kiszorítsa a streaming. Szerinte az maga lenne a „Mátrix”. „Képzelj el egy olyan világot, ahol a filmrendező egyenesen telepatikusan tudja közvetíteni a néző fejébe a vízióját. Körülbelül ilyen lenne ez lényegében. Hogy kihúzzuk azt a dolgot, ami szerintem a legesleglényegesebb része a filmnézésnek, hogy itt

közös érzéseket generálunk.

Az, hogy egy történetet, egy lelkiállapotot, egy drámai pillanatot valakinek a fejébe egy az egyben közvetítek, az egy teljesen más dolog, mint amikor 100-200-300 ember ugyanabban az élményben részesül” – véli a szakember.

„Hogy ha én azt mint mozinéző nem tapasztalom meg, hogy egy történet, egy élménysor hogyan úszik keresztül a lelkemen, és ez a többiek lelkiállapotához hogyan viszonyul, akkor szerintem nem születhet meg maga a film. A film, mint bármilyen művészeti ág, az az emberek lelki összehangolódásának az eszköze, és az a lényege, hogy valamilyen formában közös nevezőre jussunk és összehangolódjunk. Nagyon nem örülnék, ha a mostani pandémia olyan irányba vinné el a filmnézési szokásokat, hogy az egy testetlen-lelketlen befogadássá szűküljön le.”