Van olyan, hogy egy színész Oscar-díjára azért nem emlékszünk, mert magát a filmet, amiért a díjat kapta, nem ismerjük, de akad olyan is, akit színészként ismerünk, de a díjat más minőségben kapta.
Goldie Hawn
Goldie Hawn a maga idejében Hollywood igazi üdvöskéje volt, aki elsősorban könnyed vígjátékokra specializálódott. Láthattuk az Óvakodj a törpétőlben (1978), a Benjamin közlegényben (1980), A vasmacska kölykeiben (1987) vagy a Palimadárban (1990), és Kurt Russel feleségeként is ismerhetjük, akivel 1983 óta vannak együtt. A legnagyobb sikerét azonban legelső főszerepével aratta: 1970-ben a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat vehette át Toni Simmons szerepéért A kaktusz virága című filmben, ahol Walter Matthau és Ingrid Bergman voltak a partnerei. Sokan már csak azért sem emlékeznek arra, hogy Hawn Oscar-díjat nyert, mert
ő maga nem is volt ott a díjátadó ceremónián.
Raquel Welch színésznő vette át a nevében a díjat, mert ő éppen egy filmet forgatott Londonban. Azt állítja, nem is emlékezett az Oscar-gálára, és nem tudta, hogy megnyerte a díjat, amíg fel nem hívták hajnali 5 órakor, hogy gratuláljanak neki. Ami minket illet, inkább a Sugarlandi hajtóvadászatért (1974) adtunk volna neki díjat.
Peter Capaldi
Nem éppen közismert névről van szó, pedig az angol színész igazi veteránnak számít a szakmában. Anglofil olvasóink leginkább címszereplőként ismerhetik a Doctor Who-ból – a 12. színész volt a doktor szerepében, és három évadon keresztül játszotta őt -, legismertebb szerepe pedig jó eséllyel James Gunn rendkívül szórakoztató The Suicide Squad – Az öngyilkos osztagjában (2021) volt. Ahol ő volt a zseniálisan tenyérbe mászó gonosz Thinker, akinek katódcsövek állnak ki a koponyájából,
de az Oscar-díjat nem színészként nyerte el.
Még 1994-ben írt és rendezett egy 20 perces élőszereplős rövidfilmet Franz Kafka's It's a Wonderful Life címmel, amelyben Kafka (Richard E. Grant) az Átváltozáson dolgozik, de mindig megzavarja valaki. A kissé modoros kisfilm teljes egészében megtekinthető a Youtube-on. Capaldi azóta egy nagyjátékfilmet is írt és rendezett, Sinatra árnyékában (2001) címmel – az nem nyert Oscart.
Cher
Cher a világ egyik legismertebb és legsikeresebb énekesnője, akinek lemezeiből fénykorában 100 millió példány fölött adtak el. Így arra tippelhetnénk, hogy a legjobb betétdalért kapott Oscart, de nem! Cher keresett színésznő is volt a 80-as évek második felében. Játszott A gyanúsítottban (1987), Az eastwicki boszorkányokban (1987) és a Sellőkben (1990), legutolsó jelenése pedig a Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA-ban (2018) volt. De nem ezek között van a legnagyobb filmje: ez a Holdkórosok (1987) című romantikus vígjáték, amely leginkább arról híres, hogy Nicolas Cage ebben nyújtja egyik leginkább alulértékelt alakítását az operarajongó, félkezű pékként.
Jim Rash
Jim Rasht leginkább a nagy sikerű Balfékek (2009) című sorozat – a széria, amely ismertté tette Donald Glovert! - Dean Peltonjaként jegyezhettük meg. Már ha megjegyeztük, mert ő tipikusan az a színész, akit ezer dologban láttuk, de a nevére nem emlékszünk, és az sem rémlik, honnan olyan ismerős, pedig a
neve mellett több tucatnyi filmes és sorozat kredit áll.
Csakhogy Rash mellékállásban forgatókönyvíró, és nem is csinálja rosszul. Sőt, az Utódok (2011) című Alexander Payne dráma forgatókönyvéért Oscart kapott – igaz, megosztva szerzőtársaival, a rendező Payne-nel és Nat Faxonnal. A színész legutóbbi írói munkája a Lejtmenet (2020) volt, ahol társrendező is volt Faxonnal – ha a film nem lenne ismerős, a Lavina (2014) című nagyszerű svéd film amerikai remake-jéről van szó.
Fisher Stevens
Stevens, aki előszeretettel dolgozik Wes Andersonnal, és akit legutóbb az Asteroid Cityben (2023) láthattunk, a 80-as évek közepe óta rengeteg filmben és sorozatban játszott. Ha nem is a legfontosabb, de a legviccesebb jelenése Phoebe elviselhetetlen pszichológus pasija, Rogerként volt a Jóbarátokban. Csakhogy hősünk nem érte be a színészettel, elkezdett producerként dolgozni, majd
áttért a dokumentumfilmezésre, aztán rendezni is kezdett.
Legutóbb a Justin Timberlake főszereplésével készült Palmerrel hívta fel magára a figyelmet, ahol már az Oscart emlegették, de ilyen szobra ekkor már volt neki otthon. Ezt Az öböl (2009) című, nagy port kavart kőkemény dokumentumfilmért kapta, amelyben aktivisták illegális delfinmészárlást lepleznek le Japán partjainál.
Maggie Smith
A Downton Abbey és a Harry Potter-filmek színésznője – az utóbbiakban ő volt Minerva McGalagony – abba a klasszikus brit színészgenerációba tartozik, akik mindent el tudnak játszani, és akiknek elképesztő mennyiségű díj sorakozik a polcain – gyakran elfeledett remekművekért. Ez a helyzet Maggie Smith esetében is, aki a The Prime of Miss Jean Brodie (1969) című dráma női főszerepéért kapott Oscart, a lázadó tanárról szóló film a Holt költök társasága előképe volt, de Smith
kisebb botrányt kavart azzal, hogy egy színpadi fellépés miatt el se ment a díjátadóra.
Tanult is a kritikából, és a következő ceremónián személyesen jelen is volt. Merthogy a színésznőnek nem egy, hanem két Oscarja van, a másodikat a Kaliforniai lakosztályért (1978) kapta, a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Vicces módon a filmben egy, az Oscar-díjátadásra érkező színésznőt alakít, aki aztán nem kap semmit.
Geena Davis
Bár Davisre úgy szokás emlékezni, mint aki a Thelma és Louise (1991) hatalmas sikere és Oscar-jelölése után „elszúrta”, amikor elvállalta a gigantikus bukásnak bizonyuló A kincses sziget kalózai (1995) főszerepét,
a színésznőnek ekkor már volt egy Oscar-díja.
Amit pályája legelején kapott Az alkalmi turista (1988) című romantikus drámáért, amiben a kiábrándult, depressziós William Hurt őrangyala lesz, de nem szó szerinti értelemben. A győzelem egyébként annyiban vitatható volt, hogy Davisnak jóval nagyobb szerepe volt, mint a főhős feleségét játszó Kathleen Turner, akit főszereplőként tüntettek fel, a stúdió pedig nyilván trükközött, amikor a könnyebben hozható női mellékszereplő kategóriában indították, de az Oscar az Oscar!
