Spoilerek következnek, csak óvatosan a kattintással!
Todd Phillips Jokere 2019 egyik legjobb és legsikeresebb filmje volt, ami képregényfilmként szakított a csinnadrattával, és afféle Scorsese-módon mutatta be hogyan tébolyodik meg egy megalázott és megszomorított, beteg ember. A címszereplő Joaquin Phoenix megérdemelten kapott Oscart delejes alakításáért, ahogy Hildur Guðnadóttir zenéjét is aranyszoborral díjazta az Amerikai Filmakadémia.
Quentin Tarantino nem rajong különösebben a filmért, egy kicsit egysíkúnak tarja, de az Empire podcastjában elismerte, hogy kiváló az a jelenet, amibenJoker élő adásban váratlanul fejbelövi Murray Franlint (Robert De Niro). Szerinte ebben a jelenetben derül ki igazán, milyen kiszámíthatatlan, felforgató szörnyeteggé vált Arthur Fleck.
(...) nem csupán feszült, lebilincselő és izgalmas a jelenet, hanem a rendező egyenesen felkavarja a közönséget, hiszen a Joker egy kibaszott őrült. Robert De Niro showman karaktere nem gonosztevő. Seggfejnek tűnik, de nem nagyobb seggfej, mint David Letterman. Ő csak egy seggfej komédiás, egy talk show-t vezető fickó. Nem gonosztevő. Nem érdemel halált.
Tovább is fejtegette a jelenetet. De Niro karakterét Fleck szemszögéből látjuk, és a közönség azt akarja, hogy Joker végezzen vele – nem fogadnák jól, ha életben hagyná. És ebből fakad ennek a jelenetnek a hatalmas ereje, mert a néző azonosulni kezd Fleckkel, miközben valójában hazudik magának, hiszen a film és a karakter szabályai sarkallják erre. Igazából nem akarja, hogy megtörténjen, és mégis megtörténik. És ez ugyanaz, amit maga Joker csinál, ugyanígy forgat fel mindent maga körül.
A podcastban Tarantino azt is elmondta, hogy nem tetszik neki az a tendencia, hogy klasszikus, 70-es évekbeli filmeket popkulturális közegbe helyezve, termékként gyakorlatilag újrahasznosítanak – mint a Joker a Taxisofőrt, vagy az Ad Astra az Apoklaipszis mostot.
