Állítólag soha nem lehetett tudni Walter Matthau-ról, mikor viccel, a legkomolyabban állította, hogy eredeti neve Matuschanskayasky volt, amit senki nem bírt kiejteni. Hát azt nem tudjuk biztosan, annyi viszont kiderült, nagy szegénységben nőtt fel, szülei oroszországi zsidó bevándorlók voltak, és Walter hároméves korában apja elhagyta családját. Az tény, hogy Walter John Matthow-ról módosította a nevét Matthau-ra. Hétévesen Shakespeare-t olvasott, és járt a jiddis színházba – igaz, először büfésként, később gyermekszínészként.

Sok mindent kipróbált, mielőtt felnőttként a színi pályára lépett. Dolgozott baseballedzőként, boltossegédként, archívumi munkatársként, rádiótechnikusként, cementszállítóként, favágóként és volt ökölvívó is. A világháborús években a légierőnél szolgált, utána egy vasúti lap újságírója lett. Színi tanulmányait a német emigráns Erwin Piscator akadémiáján végezte – Rod Steigerrel és Tony Curtis-szel együtt.

Első komolyabb szerepét 28 évesen kapta a Broadwayn, egy öreg püspököt játszott Rex Harrison partnereként. Imádta a színpadot, 1962-ben és 1965-ben megkapta a színházi szakma legmagasabb elismerését, a Tony-díjat a Lövés a sötétben, valamint a Furcsa pár című előadásokban nyújtott alakításért. Utóbbiból film is készült, sőt annak folytatása is. Neil Simon kimondottan Matthau-nak írta Oscar szerepét, a színész sokáig vonakodott, mondván a figura túlságosan közel állt saját énjéhez. Állítólag a másik szerepet, Felixét szívesebben eljátszotta volna.

1955-ben került először filmvászonra, Burt Lancaster hívta meg A kentucki vadász című western egyik szerepére, két évvel később pedig Elia Kazan az Egy arc a tömegben című moziban forgatott vele. Ismerve Matthau életművét, fura arra gondolni, hogy kezdetben inkább rosszfiúkat játszott.

1960-ban a rendezéssel is megpróbálkozott, de a Gengsztertörténetről – amelyben játszott is – úgy nyilatkozott: ott lehet a valaha készített legpocsékabb filmek dobogóján.

Filmes párjával, Jack Lemmonnal 10 filmben is forgatott együtt: az 1966-os Sógorom, a zugügyvéd című filmnél álltak először együtt kamera elé, Matthau meg is kapta érte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. A mozi a sokszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer Billy Wilder ötletéből készült (Oscarra jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), aki rengeteget dolgozott együtt Matthau-val.

Bár a Sógorom, a zugügyvéd volt a Matthau-Lemmon páros debütálása, a Furcsa pár 1968-as filmváltozatától tekintenek rájuk legendás párosként. Bár valószínűleg A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) című filmekben látták őket a legtöbben. Olyanok voltak ezekben a mozikban, mint Stan és Pan vagy Hacsek és Sajó. Nem bírták elviselni egymást, de nem is tudtak egymás nélkül élni.

1969-ben Barbra Streisand partnere volt a Hello Dolly című filmmusicalben, és még ugyanebben az évben Ingrid Bergman oldalán láthattuk A kaktusz virágában, amelyért a fiatal Goldie Hawn nyert Oscar- és Golden Globe-díjat a legjobb mellékszereplő kategóriában.

Vagy 60 filmben játszott Matthau, többek között olyanokban, mint a Szenzáció, a Napsugár-fiúk, a Kaliforniai lakosztály, majd a Várlak nálad vacsorára. A Micsoda házasság! című filmdrámában nyújtott alakítását a brit filmakadémia díjával ismerték el 1972-ben.

Ivott és dohányzott, bár élete utolsó három és fél évtizedében már rendetlenkedett a szíve. 1976-ban, a szívműtétje után kevesebb munkát vállalt, igent mondott Roman Polanskinak, aki a Kalózok című moziba hívta. Nemcsak mindig morgó, gyakran barátságtalan, mégis szeretetre méltó, pikírt fickókat játszott, mert A JFK – A nyitott dosszié című filmben, Long szenátorként megmutathatta drámai tehetségét is. 1994-ben ő volt Albert Einstein az I.Q. – A szerelem relatív című romantikus vígjátékában, és a Dennis, a komisz című családi film Wilson bácsijaként lopta be magát a nézők szívébe.

A Még emlékszem a szeretetre című drámában fia, Charles Matthau instruálta, majd harminc évvel az eredeti után elkészítették a Furcsa pár második részét, amely igazi jutalomjáték volt Matthaunak és Lemmonnak.

Utolsó filmje a Női vonalak volt, amelyben Meg Ryan, Lisa Kudrow és Diane Keaton haldokló apját játszotta. A színész egészsége a való életben is megromlott, tüdőgyulladások és szívroham után daganatot távolítottak el szervezetéből, majd 2000. július 1-jén, 3 hónappal a 80. születésnapja előtt elhunyt.

Öt érdekesség Walter Matthau-val kapcsolatban:

– A Sógorom, a zugügyvéd forgatása alatt a színésznek szívinfarktusa volt, így hetekre leállt a forgatás, és a stáb megvárta, hogy meggyógyuljon. Ezzel magyarázatható, hogy egyes jelenetekben soványabbnak látszik Matthau, aki 13 kilogrammot fogyott a betegsége miatt

– 1982 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát

– Matthau megrögzött szerencsejátékos volt, saját bevallása szerint több mint ötmillió dollárt költött fogadásokra

– Szabadidejében szívesen hallgatott zenét, elsősorban Mozartot, és rajongott a Scrabble-ért.

– Lemmonnal állítólag készültek a 11. közös filmjükre is, de Matthau halála miatt erre már nem került sor. Egy évvel később követte őt Lemmon, a következő évben meg a másik jóbarát, Billy Wilder, akivel Matthau az utolsó napjait töltötte egy kaliforniai kórházi szobában.

(Forrás: Fidelio.hu, Múlt-kor.hu, Újkor.hu, Magyar Hírlap, Népszabadság)