A közelgő netflixes Marilyn Monroe-életrajzi film, a Blonde kapcsán megnéztük, hogyan jutott el Ana de Armas, ez a kubai születésű színésznő jelentéktelenektől kezdve egyre fontosabb szerepeken át odáig, hogy ő keltheti életre az amerikaiak legendás bombázóját.
A kezdeti szárnypróbálgatások
Ana de Armas a kubai Santa Cruz del Nortéban született, és – egy rövid texasi kitérő után – a fővárosban, Havannában nőtt fel. Itt kezdett el színiiskolába is járni, még 14 évesen, de miután Kuba egy színész számára sem a lehetőségek országa, amint legálisan megtehette, azaz 18 éves korában Spanyolországba költözött, amihez az adta az alapot, hogy anyai nagyszülei spanyolok. Itt „a spanyol Stranger Thingsszel”, az Internátus című misztikus thrillersorozattal szerzett nevet magának, amelynek 2007 és 2010 között 56 epizódjában szerepelt, ám egy idő után inkább továbblépett, miután úgy érezte, kreatív irányban sem fejlődik, ezenkívül 22 évesen már nem akart tinédzsert játszani.
Hősnőnk pedig meg sem állt Los Angelesig, ahol első angol nyelvű szerepeit még – Antonio Banderashoz hasonlóan – fonetikusan tanulta meg, és a meghallgatásokon is úgy vett részt, hogy a felét nem is értette annak, ami elhangzott. Viszont a jeleneteket még így is jól csinálta, és határozottan volt benne valami, szóval nem tűnt el a süllyesztőben, hanem egyre jobb és fontosabb szerepeket kapott. Ekkor már persze elkerülhetetlen volt a nyelvtudás, ezért rekordidő (négy hónap alatt) megtanult angolul, hogy ne csak érezze, értse is a sorait.
A visszafogott Ana
Ahogy arról már a színésznőt bemutató korábbi portrénkban is írtunk, egyik első angol nyelvű szerepében, a Haverok fegyverben című, fekete komédiába oltott életrajzi filmben – amely a fegyverkereskedelembe teljesen kívülállóként belecsöppenő jó barátokról szól – az egyik főhős élettársát alakítva ő képviselte a törvénytisztelet és a józanság hangját.
Ezt a támogató barátnő karaktert vitte tovább a Szárnyas fejvadász 2049-ben, amely film nemzetközileg is elhelyezte a térképen az akkor 29 éves színésznőt.
A csavar a dologban, hogy Denis Villeneuve sci-fi folytatásában nem a központi figura valódi szerelmét alakította, hanem egy virtuális nőt, Joit: egy hologrambőrbe bújtatott mesterséges intelligenciát, aki látszólag az életre kelt férfifantázia, azaz mindig épp olyan, amilyennek a Ryan Gosling által alakított K akarja, ám valójában saját jelleme van, önálló vágyakkal. Joi odaadása és vágyainak (pontosabban a K-val való közös vágyainak) beteljesülése jelenik meg a film talán legszebb, fentebb látható jelenetében, amelyben egy hús-vér prostituált adja kölcsön neki a testét, hogy ő és a férfi ne csak intellektuálisan lehessenek egymáséi.
A komoly Ana
A térképen a Szárnyas fejvadász-folytatás helyezte el Ana de Armast, de a nagy áttörést Rian Johnson krimije, aTőrbe ejtve hozta meg a számára, amelyben igazi sztárcsináló szerepet kapott. Tragikomikus belegondolni, hogy a színésznő először még csak a forgatókönyvet sem akarta végigolvasni, mert az elején az szerepelt, hogy az általa megformálandó Marta a „csinos latin-amerikai bejáró”, amiből – nem túl meglepő módon – azt gondolta, hogy egyrészt a szokásos sztereotip figurák egyike lesz, másrészt majd végig az lesz a szerepe, hogy csendben áll a sarokban, miközben a gazdag fehér karakterek viszik a prímet.
Ám De Armas szerencsére végül csak végigolvasta a scriptet, és hálistennek igent mondott, így a mai napig ez a legkomolyabb alakítása – a szerepről meg időközben kiderült, hogy talán a legfontosabb az egész filmben (amúgy pedig nem bejáró, hanem ápolónő), így a sztár megmutathatta a tehetségét és sokoldalúságát, miközben az eleinte alávetettnek tűnő karakterből a végére mindentudó kívülállót faragott. A forgatás során ráadásul összebarátkozott partnerével, Jamie Lee Curtisszel, akitől nem kisebb elismerést kapott, mint hogy a veterán színésznő
a következő Sophia Lorennek nevezte,
olyan tehetségesnek gondolta (mások egyébként az „Ana de Armas az új Penélope Cruz”-hasonlattal szoktak élni, és lássuk be, mindkét állításnak megvan a jogosultsága).
A szexi tündérke
Az első határozott lépést a szexbombává válás felé – a Kopp-kopp című horrorfilm, első angol nyelvű szerepe után, amelyben azonban a szexualitásnak kifejezetten a sötét és pusztító ereje jelent meg – Ana de Armas a Nincs idő meghalni című Bond-filmben tette. Daniel Craig utolsó 007-es mozijában csak egy apró, ám annál emlékezetesebb szerep jutott neki: egy Paloma nevű CIA-ügynököt, a főhős egyik alkalmi segítségét alakította, és még a premier előtt azt nyilatkozta, hogy nem tipikus Bond-lány lesz (hiszen egy olyan szerepet el sem vállalt volna, a korábbi Bond-mozik hímsoviniszta nőképéhez ugyanis ugyanannyira nem tudott kapcsolódni, mint a már említett „csinos és hangos latináéhoz”), a karakternek ugyanis van mélysége.
Ha kifejezett mélysége nem is volt De Armas nyúlfarknyi szerepének, azt meg kell hagyni, hogy
látszott, hogy több van benne, mint amennyit mutat magáról,
és nem utolsósorban van humora. Miközben a férfitekintet minden bizonnyal azt a pillanatot leste, mikor esik ki mélyen dekoltált estélyi ruhájából a melle, Paloma nem csupán a fegyverével vitt be találatokat, hanem a Phoebe Waller-Bridge keze nyomát viselő frappáns bemondásaival is. SPOILER! S habár színleg zöldfülű kezdőnek mutatta magát, csakhamar kiderült, hogy valójában ő az, aki irányít.
Izzó erotika
Az Amazon Prime-on idén bemutatott Patricia Highsmith-adaptáció, a Ben Affleckkel közös, Adrian Lyne által rendezett Mélyvíz ugyan rettenetesen sikerült, Ana de Armas azonban olyan erős szexuális kisugárzást mutatott a jeleneteiben, hogy a továbbiakban még az ellendrukkerei sem kételkedhettek benne, hogy tökéletes Marilyn Monroe lesz belőle az addigra már egyébként leforgatott Blonde-ban. De Armas előtt sok színésznő próbálta megformálni Monroe-t, de igazán jól valójában még senkinek sem sikerült, még az amúgy csodálatos Michelle Williams is megrekedt az utánzásnál. Ana de Armas viszont kerek babaarcával és hatalmas szemeivel nemcsak külsőre emlékeztet megdöbbentően az ikonikus szexbombára, de az eddig látottak és hallottak alapján a kisugárzása is hasonlít az övére.
A Netflixre érkező életrajzi filmből ugyan még csak egy egyperces teasert láthattunk, de már az ékesen bizonyítja, hogy a színésznő szinte tökéletesen átalakult Monroe-vá. Ráadásul az is ígéretes, hogy De Armas már említett barátnője, Jamie Lee Curtis (akinek édesapja, Tony Curtis játszott is együtt a legendás bombázóval) a próbafelvételek megtekintése után a következőt nyilatkozta: „Padlót fogtam. El se tudtam hinni.
Ana egyszerűen eltűnt, és ott volt Marilyn.”
És hogy még tovább csigázzunk mindenkit, a film nyers vágását már látta a film eredetijét, a Blonde című fiktív regényt író Joyce Carol Oates is, aki le volt nyűgözve tőle.
(just a parenthetical aside--I have seen the rough cut of Andrew Dominick's adaptation & it is startling, brilliant, very disturbing & [perhaps most surprisingly] an utterly "feminist" interpretation... not sure that any male director has ever achieved anything this.) https://t.co/zUubjH5yqV
— Joyce Carol Oates (@JoyceCarolOates) August 10, 2020
És hogy miért volt olyan fontos a színésznő számára, hogy eljátszhassa Marilynt? „Tudtam, hogy meg tudom csinálni. Marilynt eljátszani hatalmas áttörést jelent.
Egy kubai Marilyn Monroe-t játszik. Emiatt akartam igazán”
– nyilatkozta a Vanity Fairnek, amely lapnak azt is elárulta, hogy az egyéves felkészülési időszak során annyira közel került a karakterhez, hogy nemcsak betéve tud róla minden kis életrajzi érdekességet (például, hogy Mafiának hívták a kutyáját, akit Sinatrától kapott), hanem egy mélyebb, spirituálisabb módon is közel került hozzá, és úgy érzi, tudja mi rejlett valójában a tragikus sorsú sztár állandó mosolya mögött. Szeptember 23-án a magunk szemével is láthatjuk az átlényegülést: mi már nagyon várjuk – mert amit eddig lehet tudni róla, az alapján igazi pályacsúcsnak tűnik.