Az új 007-es film, a héten bemutatandó Nincs idő meghalni rendezője, Cary Fukunaga nemrégiben kimondta, amit a közönség eddig is tudott: a korai Bond-filmek főhőse „alapvetően erőszaktevő volt”. De hoz ez vajon valamiféle változást a jövőben?
„A Tűzgolyóban vagy a Goldfingerben van, hogy Sean Connery karaktere
kvázi megerőszakol egy nőt? A nő folyamatosan mondja, hogy nem, nem, nem, ő pedig, hogy de, de de.
Ez ma már nem lenne elképzelhető” – nyilatkozta Fukunaga, aki a Tűzgolyó lentebb látható jelenetére gondolt, amelyben Bond erőszakkal megcsókol egy Patricia Fearing nevű ápolónőt, majd akarata ellenére közösül vele. A direktor a Goldfingerrel sem tévedett, hiszen abban a szuperkém erővel leteperi a Pussy Galore nevű (nem mellesleg leszbikus) pilótanőt, aki fizikailag is próbál tiltakozni – mindhiába: a 007-es erőszakkal a magáévá teszi.
Az új Bond-filmben természetesen ilyen már nem fordulhat elő. Sokáig azt lehetett hinni, azért kérték fel a Fleabag sztárjaként és írójaként ismert Emmy-díjas Phoebe Waller-Bridge-et, hogy kigyomlálja az ilyesmit a forgatókönyvből. De Fukunaga ugyanebben az interjúban leszögezte, hogy nem erről van szó: Barbara Broccoli, Bond-producer már Waller-Bridge bevonása előtt is ragaszkodott hozzá, hogy az új film Bondja progresszívabb legyen, és alkalmazkodjon a „megváltozott világ”-hoz.
Mert lehet ugyan, hogy a Daniel Craig-filmek főhőse már messze került attól az erőszaktevőtől, ahogy a 007-est korábban ábrázolták, de azért az még simán belefért, hogy a 2012-es Skyfallban egyértelmű szándékkal utánamenjen a zuhanyzóba egy olyan nőnek, akiről tudta, hogy szexkereskedelem áldozata. A héten érkező Nincs idő meghalniban azonban állítólag már odafigyeltek az ilyen túlkapásokra, és a szintén 007-es ügynökként aposztrofált Nomi, Lashana Lynch karaktere is azt a célt szolgálja, hogy javítsanak a Bond-filmek nőképén.
A 007-es mozik (eddigi?) nőképével kapcsolatban elég beszédes tény, hogy a bennük szereplő színésznőket, infantilizálva őket, következetesen „Bond-lány”-ként emlegetik már évtizedek óta. Az Independentnek írt publicisztikájában Katie Edwards arra is felhívja a figyelmet, hogy az is milyen visszatetsző, hogy a korai Bond-filmek női karaktereinek visszatérően valamilyen, a női nemi szervre vagy a szexuális aktusra utaló nevet adtak, lásd: Pussy Galore, Holly Goodhead, Plenty O’Toole, Octopussy, Honey Ryder vagy Mary Goodnight.
Érdekes ezzel szemben, hogy a már említett ápolónő, akivel a 007-es akarata ellenére közösül, a Fearing (félni) vezetéknevet kapta. A szerző szerint a Bond-filmekben látottak mindig a társadalom aktuális közerkölcseit és morális állapotát tükrözik, szóval ma már sokaknál nem fér bele a rasszista, nőgyűlölő, szexuális ragadozó Bond. Minden korszaknak megvan ugyanis a maga 007-ese, aki a saját képére formálva jön létre. Volt, amikor egyesek elfogadottnak tekintették a dulakodást előjátéknak, a nemi erőszakot pedig elcsábításként értékelték, de ezek az idők szerencsére elmúltak.
És igaz ugyan, hogy ma már Bond nem csinálna ilyesmit, de azért attól sem kell félni, hogy Black Lives Matter-pólóban parádézó, a szex előtt engedélyt kérő túlérzékeny, a PC-t túl komolyan vevő figura válik belőle (amivel most Fukunagáékat vádolják). Hiszen a gyártók és alkotók elsődleges célja a kedvezőbb korhatár-besorolás (amibe nem fér bele a szexuális zaklatás), nem pedig a woke-kultúra kiszolgálása. Izgalmas lesz mindenesetre figyelni, hogy az egykori erőszaktevő, majd hímsovinisztává szelídülő, hamarosan haladó szelleműként debütáló figura hova fog fejlődni a jövőben.
(via Independent)
