A dél-koreai művészt már hosszú évekkel az Élősködők előtt is foglalkoztatta az osztályharc, amit igazán ötletes és szélsőséges módon fogalmazott meg Snowpiercer című filmjében, ami egyszerre pengeéles társadalmi szatíra, izgalmas thriller, nyomasztó disztópikus sci-fi és kőkemény akciófilm egyben – sőt: egymás után, hiszen a hajmeresztő műfajváltások a cselekmény előrehaladtával érkeznek.

A Snowpiercer sorozatváltozatának kiindulópontja ugyanaz, mint a filmé volt: 2014-ben a tudósok egy radikális megoldással akarták helyrehozni a globális felmelegedés okozta károkat, az akció azonban túl jól sikerült, és bolygónk annyira kihűlt, hogy alkalmatlanná vált az emberi életre. A katasztrófa túlélői a Snowpiercer nevű óriási, önfenntartó vonatszörnyeteg utasaiként keringenek a Föld körül, kegyetlen kasztrendszerben élve. A drága pénzért jegyet váltott gazdagok a jármű első szekciójában dőzsölnek, a potyautasként feljutott szegények pedig a hátsó traktusban élnek rabszolgaként.

S miközben a filmben a két csoport összecsapására esett a hangsúly, illetve az jelentette a tetőpontot, addig a sorozat másfelé veszi az irányt. Miközben természetesen itt is folyamatos a forrongás, és a hátsó traktusbeliek, az ún. Farok lakói rendszeresen lázadoznak (fegyveres összecsapások formájában is) az elnyomók ellen, másra kerül a fókusz. Erre pedig már csak azért is szükség van, mert a nagyjátékfilm a sorozatos fordulatokkal és jellemváltásokkal, elsősorban pedig a hatalmas csattanóval a végén, elég egypoénos sztori, szóval egy sima remake-nek semmi értelme nem lett volna.

Szemfüles (és jó memóriájú) nézők már az elején kiszúrhatják a turpisságot: míg a film 17 évvel a nagy katasztrófa után játszódott, azaz 2031-ben, addig a sorozatverzióban hét évvel a vonat indulása után járunk – így egy előzményszériával állunk szemben (ami rögtön magyarázatot ad arra is, miért nem lesz ugyanaz a poénja a sorozatnak is, illetve több példát is mutatnak arra nézvést, hogy a film nagy csattanója csak a későbbiekben következett be, most még, a széria idejében más a helyzet).

Az eredeti művet jegyző Bong Joon-ho egyébként egyrészt executive producerként vett részt a sorozat munkálataiban, másrészt ő írta három epizód forgatókönyvét, de annak szellemi atyja a Kocka című kultfilm írójaként, illetve a Sötét árvák című sorozat ötletgazdájaként ismert Graeme Manson, illetve alkotótársa, Josh Friedman forgatókönyvíró (Terminátor – Sarah Connor krónikái, Terminátor: Sötét végzet, Avatar 2.). Minden bizonnyal az ő leleményük tehát az az ötlet, amivel anélkül dobták fel a szériát, hogy egy az egyben megismételték volna a filmeredeti csattanóit.

A már ismerős alaphelyzetet ismertető felvezetés után, a cselekmény huszadik percében ugyanis kiderül, hogy ezúttal kőkemény akciókban kicsúcsosodó kegyetlen szatíra helyett (mellett) egy nyomozós krimit kapunk. A vonat Farok részének egyik lázadni készülő (pontosabban lázadó társait észérvekkel csitítani próbáló) lakója, egy Andre Layton nevű fekete férfi ugyanis korábbi, normális életében gyilkossági nyomozó volt, így amikor a harmadosztályon gyilkosság történik, a Snowpiercer tulajdonosának, Mr. Wilsonnak a fő ügyintézője, Melanie Cavill (a sorozat legnagyobb nevének számító Jennifer Connelly játssza) előrehozza, hogy ő vezesse a nyomozást (a vonat rendjét fenntartó csendőrök között ugyanis nem igazán vannak egykori nyomozók).

Layton meg is kezdi a nyomozást (amit azért vállal el, hogy mindenféle kedvezményt tudjon kiharcolni a Farokban lakó sorstársai számára), és közben azt is láthatjuk, mi történik távollétében hátramaradt barátaival és szeretteivel. A nyomozás izgalma mellett pedig több más forrásból is érkezik feszültség – már az első két epizód alatt is (ennyit lehet egyelőre látni a tízrészes szériából a Netflixen).

Főhősünk például a vonat legális utasai között találkozik valakivel a múltjából, ami meglehetősen megrázza mindkettejüket – főleg, hogy az illető valamilyen szinten érintett a borzalmas bűnügyben is, ami után Layton nyomoz. Figyelemreméltó ezenkívül az a viszony is, ami a férfi és a mellé segítőtársul (és ellenőrző hatóságként) rendelt csendőrnő között alakul a közös munka során. A kezdeti ellenségeskedés és idegenkedés csakhamar egyfajta kárörvendő bajtársiassággá fejlődik – és hol van még a sorozat vége?

A Snowpiercer ezenkívül a feszültségteremtés egy speciális válfajával is kedveskedik a nézőknek, hiszen már az elején kiderül valami Mr. Wilson és Melanie Cavill valódi kapcsolatáról, amit a közönségen és pár beavatott karakteren kívül senki más nem tud, így az alkotók izgalmas suspense helyzetet teremtenek. A feszültségkeltés ilyen kifinomult eszközeinek használata pedig, ha nem is garantálja, de legalábbis azt ígéri, hogy a Snowpiercernek a sorozatverziójában is vár még ránk néhány meredek helyzet és némi borzongatóan kellemes izgalom.