Nemrég mutatták be a perverz bábokat felvonultató The Happytime Murders előzetesét, ami méltatlan a muppetek alkotója, Jim Henson szellemiségéhez. Mutatjuk is, miért.
Bár pusztán jogi okokból, de perelik a The Happytime Murders alkotóit. És ez nem is baj, ugyanis a báb-vígjáték előzetese annyira taszítóan közönséges, hogy egyszerűen méltatlan a Muppet Show és a Szezám utca alkotójának, Jim Hensonnak szellemiségéhez - annak tekintetében még visszatetszőbb, hogy a fia, Brian Henson rendezte.
A mindössze 54 évesen elhunyt Jim Henson ugyanis az egyik legnagyobb mesélő volt, aki páratlan fantáziavilágot hozott létre, méghozzá bábokkal. Sorozatai közül nálunk a Muppet Show és a Szezám utca ismert és népszerű, és két zseniális filmjével - a Sötét kristállyal és a Fantasztikus labirintussal - valami olyan csodát alkotott, amilyet valószínűleg soha többé nem láthatunk.
Muppet Show
Breki, Miss Röfi, Topi maci, a svéd szakács, no meg a két zsémbes öreg - a Muppet Show bábjait valószínűleg mindenki ismeri. Henson legismertebb figurái már korábban is megjelentek a tévében, de igazán a Muppet Show-val váltak világhírűvé - persze a rendszeres sztárvendégeknek is köszönhetően. A sorozat 1976 és 1981 között 120 részt élt meg, de Brekiék a következő évtizedekben számos szkeccsben és filmben visszatértek, köztük ismert irodalmi művek feldolgozásában is (Kincses sziget, Karácsonyi ének). A klasszikus felállásban Breki hangját Henson kölcsönözte, Miss Röfi és Topi pedig nem volt más, mint Frank Oz, azaz Yoda.
Szezám utca
Noha nem Henson találta ki az 1969 óta futó, gyerekeknek szóló sorozatot, mégis teljesen összeforrt a nevével. A későbbi Muppet Show szereplői közül több már itt megjelent a Nagy Madár, Bert és Ernie, a Sütiszörny és Kukalakó Oszkár mellett, de a legnépszerűbb szereplő kétségkívül a viccesen nevető, halál aranyos Elmo.
A mesemondó
A mai késő harmincasok, kora negyvenesek gyerekkori rémálmainak egy részéért egészen biztos A mesemondó felelős. Mindössze kilenc epizódos, de mintha úgy válogattak volna a klasszikus európai mesék közül, hogy direkt a frászt hozza a kiskorú nézőkre. Már maga a mesemondó alakja is groteszk: a manószerűvé maszkírozott John Hurt a kandalló mellett üldögélve, beszélő kutyája társaságában meséli el a rémtörténeteket. Ennek megfelelő a látvány is: sötét és nyomasztó, számos stilizált jelenettel és olyan torzszülöttekkel, szörnyetegekkel, amelyek jó része egy horrorfilm becsületére válna. Emlékezzünk csak a kettévágott óriásra, akinek alsóteste ugyanúgy mászkál, mintha még egyben volna, a katonával kártyázó szárnyas ördögökre, vagy mind közül a legfélelmetesebbre, Hansra, az ember-sün hibridre. Ilyen sorozat sem lesz több, valódi gyöngyszem, de nem gyerekmese. Később egy görög mítoszokról szóló spin-offja is készült, de abban már Michael Gambon mesél.
A sötét kristály
Henson első komoly, nem mupettes filmje sötét, olykor meglepően kegyetlen fantasy - kizárólag bábokkal. Rendkívül látványos, tele fura és ijesztő lényekkel, és mellettük minden bogár, gyík és groteszk állatka is báb. Hátborzongatóan zseniális. Ugyan a film nem nélkülözi a humort és a bumfordi, vicces karaktereket, de mégsem gyerekmese. A Netflix készíti a folytatást, és minden bizonnyal tisztelni fogják az eredeti szellemiségét, de félő, hogy abban már CGI-t is fognak alkalmazni, ami ha nem is lesz feltűnő, de jelzi, hogy egy korszak örökre véget ért.
Fantasztikus labirintus
Gyerekkorunk egyik kedvence a fiatal Jennifer Conelly főszereplésével készült groteszk mesefilm. David Bowie manókirálya kultikus, csakúgy, mint a labirintus különös lakói: Hoggle, a gyáva törpe, Ludo, az együgyű behemót, aki parancsol a köveknek, a nagyhangú Sir Didymus és gyáva kutyája, Ambosius, a buta kukac, és így tovább. Henson az előbb sorolt műveihez hasonlóan a Fantasztikus labirintusnak is vannak elég félelmetes részei, de alapvetően egy vicces családi film. Igazi csodacsapat állt össze hozzá, hiszen Henson és Bowie mellett George Lucas is kivette a részét a munkából, a forgatókönyvet pedig a Monty Pythonos Terry Jones írta. Feltétlenül meg kell említeni a zseniális magyar szinkront is: Zenthe Ferenc mint Hoggle, Máté Gábor mint Manókirály, és még sorolhatnánk. A folytatást már régóta tervezik, bár inkább hagyni kellene, hogy megmaradjon egyedülálló csodának.
