1979. augusztus 3-án született a kanadai Fort Saskatchewanban a Port.hu-olvasók egyik kedvenc színésznője, a Lost tévésorozat, a Hobbit-trilógia és a Hangya-filmek sztárja, Evangeline Lilly. Iskolás éveiben a sportok, az emberi jogokért való harc és a világ jobbá tétele sokkal jobban érdekelte, mint az a nagy álma, hogy sikeres színész és keresett modell legyen. Versenyszerűen focizott, iskolatitkár és gyermekvédelmi önkéntes volt, 18 évesen pedig még a Fülöp-szigeteki őserdőbe is elzarándokolt, hogy ott fűkunyhóban éljen három hétig egy misszionárius csoporttal!

Világjobbító szándékairól egyetemistaként sem mondott le, nemzetközi kapcsolatok szakon kezdett tanulni a University of British Columbián. A tandíj azonban igen húzós volt, ezért mindenféle alkalmi munkákat bevállalt: volt pincérlány és légiutaskísérő, de egy időben kamionokban cserélte az olajat egy lepukkant műhelyben. A színészi karrierje, amiről kislánykora óta álmodozott, igazából a véletlennek köszönhetően indult el: egy Kelowna nevű kanadai kisváros utcáin sétálva szólította le a Ford modellügynökség egyik munkatársa, akinek Lilly először el sem akarta tenni a névjegykártyáját! Az ügynökségen keresztül Evangeline Lilly végül több reklámfilmes szerepet is el tudott csípni – ezek közül a legidétlenebb a szingliket összehozó LiveLinks randivonal tévészpotja volt.

Mellékszereplőként benne volt a 2003-as Freddy vs. Jasonben, de a Kingdom Hospital - A félelem kórházában és a Smallville tévésorozatban is láthattuk. A nagy áttörést a kultikus Lost tévésorozat hozta meg neki: epizódonként 80 000 dollárért alakította hat évadon át a férfi szereplőket megszégyenítően harcias Kate-et. A dzsungelben akciózó, sötét titkok után nyomozó „szegény ember Lara Croftja”-szerep alighanem azért állt neki ennyire jól, mert igazából saját magát alakíthatta, vagyis a folyton túrázó, evező, szörföző, sziklamászó, küzdősportokat űző, az elesettekért mindig kiálló, önálló és határozott nőt. Ezt az ösztönös vagányságot látta meg benne a Lost két showrunnere, Damon Lindelof és J. J. Abrams, amikor 75 lány közül kiválasztották Kate szerepére – pedig Evangeline Lilly eredetileg el sem akart menni a castingra, egy barátja beszélte rá az utolsó pillanatban!

A Lost indulása idején, 2003 és 2004 között Evangeline Lilly férje a kanadai hokijátékos, Murray Hone volt. Akkor vált el tőle, amikor a sorozat forgatásán összejött az egyik kollégájával, a misztikus szigeten lezuhant repülőgép másik túlélőjét alakító Dominic Monaghannel. A románcuk azonban csak pár évig tartott, 2007-ben már az eljegyzésüket is felbontották. Érdekesség, hogy a színésznő 2010-ben végül mégis egy Lost-stábtag mellett találta meg a boldogságát: a mai napig a sorozat produkciós asszisztensével, Norman Kalival él.

A Losttal jött ismertsége miatt az FHM, a Maxim, a TV Guide és számos más magazin is beválasztotta Evangeline Lillyt a legdögösebb csajokat összegyűjtő toplistákba, és elég sok filmszerepre is felkérték, de a 2011-es Vasököl kivételével egyiket sem vállalta el. Szünetet akart tartani, hogy a jótékonysági munkájára és a családjára koncentrálhasson, 2011-ben ugyanis megszületett a fia, Kahekili. Vancouverben, Honoluluban és Los Angelesben szervezett jótékonysági vacsorákat, ahol a bevételt a ruandai családok megsegítésére ajánlotta fel, és ezt a karitatív munkát akarta folytatni, amikor többéves huzavona után végül elindult a Hobbit forgatása. Örömmel elvállalta a temperamentumos tünde íjászlány, Tauriel szerepét, mivel 13 éves kora óta imádta a Gyűrűk Urát.

Tauriel persze eredetileg nem szerepelt Tolkien műveiben, ezért Evangeline Lillynek eléggé oda kellett tennie magát, hogy ne akadjanak ki miatta a vaskalapos Középfölde-rajongók. Kardvívó- és íjászleckéket vett, megtanult tünde nyelven (ezt anno még maga a nyelvészprofesszor Tolkien dolgozta ki részletesen), sőt, a forgatókönyvbe is aktívan beleszólt: megtorpedózta például a Legolas-Tauriel-Kili szerelmi háromszög ötletét, így csak a szerelmes törpével való évődése maradt benne a filmben.

A színésznő következő látványos blockbustere a 2015-ös Hangya volt, ahol a címbéli szuperhős szerelmét, a kicsinyít-nagyító technológiát kifejlesztő Dr. Pym széltől is óvott lányát, Hope van Dyne-t alakította. A szerepre eredetileg Jessica Chastaint akarta leigazolni a Marvel, de ő akkoriban egy rakás filmet forgatott egyszerre (többek között a Mentőexpedíciót Magyarországon), így nem fért volna bele az idejébe a szuperhősködés.

A produkció persze Evangeline Lillyvel sem járt rosszul, sőt! Az idén debütáló második rész, A Hangya és a Darázs talpraesett, szép, okos, vicces és férfiakat megszégyenítő pofonokat osztó női szuperhős karakterét mintha egyenesen neki írták volna – ami lényegében így is van, mert Edgar Wright eredeti Hangya-forgatókönyvében még nem volt túl sok szerepe. Az első rész rendezőcseréje és átírások során Evangeline Lilly maga turbózta fel az ötleteivel a sztorit, hogy Hope egy szerethetőbb karakter lehessen, aki akár példakép is lehet a Marvel-filmekért rajongó tinilányoknak. Az, hogy a színésznő ösztönösen jól nyúl hozzá a karaktereihez, és kiváló ötletekkel segíti a forgatókönyvírókat, nem véletlen: 14 éves kora óta arról ábrándozott, hogy egyszer író lesz. Amit természetesen a többi gyerekkori álmához hasonlóan valóra is váltott: 2013-ban a San Diego-i Comic Conon debütált első mesekönyve, a The Squickerwonkers.

A kötethez maga Peter Jackson írt szívhez szóló előszót, az illusztrációkat pedig a Hobbit-filmek (és számos más blockbuster) speciális effektjeit elkészítő Weta trükkstúdió egyik veterán concept artistja, Johnny Fraser-Allen készítette. A színésznő jelenleg a 2019-es Bosszúállók-folytatásra edz, valamint évek óta nyüstöli a Marvelt, hogy legyen végre egy csupa csajos szuperhősmozi is. Ha jut majd rá ideje két világmegmentés között, szívesen folytatná a meseregény-írást is – főleg most, hogy már van egy hároméves kislánya is, akinek szeretne olyan vagány és kalandos történeteket elmesélni, amiket anno ő is szívesen hallgatott volna kislányként, csak akkoriban nem írt ilyet senki.