V I G Y Á Z A T ,  S P O I L E R V E S Z É  L Y ! ! !

Az elmúlt hetekben-hónapokban három cikket is szenteltünk itt a PORT.hu-n a mozgókép-történelem legjobb záró mondatainak, csupa olyan klasszikussal, mint a Vissza a jövőbe végén elhangzó „Utak? Ahová megyünk, ott nincs szükség utakra!”, a félrefordított Casablanca-finálé, vagy épp Somerset nyomozó monológja a Hetedik végén. Több olvasónk is jelezte azonban a Facebook-oldalunkon, hogy kimaradt a cikkeinkből jópár kultikus film befejezése, úgyhogy most az ő javaslataik alapján állítottuk össze legújabb listánkat. Íme:

1. Nagymenők (1990)

Minden a mi kezünkben volt. Lefizettük a zsarukat, lefizettük az ügyvédeket, lefizettük a bírákat. Mindenki csak nyújtotta a markát, ezért mi bármit elvehettünk. És ennek most mind vége. Ez a legnehezebb. Most minden olyan más. Nincs körülöttem élet, semmit sem tehetek. Várnom kell a soromra, mint bárki másnak. Egy rendes ételt sem adnak. Mikor idejöttem, spagettit rendeltem, és nokedlit adtak ketchuppal. Egy átlagos kis senki vagyok. Most már életem végéig úgy élhetek, mint egy fafej.

A fenti monológot Ray Liotta mondja el Martin Scorsese halhatatlan maffiafilmjében, miután az általa játszott Henry Hill, aki 13 éves kora óta életvitelszerűen bűnözésből élt, beszáll a tanúvédelmi programba, és a tárgyalóteremben felnyomja a bűnbandája többi nagymenő gengszterét, többek között James Conwayt (akit a Scorsese maffiafilmjeiből sosem hiányzó Robert De Niro alakít).

2. A holló (1994)

Ha elszakítanak valakit tőlünk, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.

Brandon Lee legismertebb, és sajnálatos módon legutolsó filmjében hangzik el ez az intelem – ugyanaz a lány, Sarah (Rochelle Davis) mondja el, aki a film nyitójelenetében a holló által a túlvilágról visszahozott, nyughatatlan lelkekről mesél. A holló Halloweenkor Sarah meggyilkolt jóbarátját, Eric Dravent (Brandon Lee) hozza vissza, hogy bosszút álljon Top Dollar (Michael Wincott) kegyetlen bűnbandáján, aki megölte őt és a barátnőjét.

3. Casino (1995)

Ma már semmi sem a régi. Bejön a nagy hal 4 milkóval a bőröndjében, és valami taknyos nyikhaj a társadalom-biztosítási számát kéri. Miután a szakszervezetet kiütötték, a cégek lebontották a legtöbb régi kaszinót. És kinek van pénze a piramisok újjáépítésére? Tőzsdecápáknak. És végül ott kötöttem ki, ahol elkezdtem. Még mindig kiszúrom a nyerőket, és még mindig hozok pénzt az otthoniaknak. És miért bolygatnám meg azt, ami jól megy? Ennyi az egész.

Ász, azaz Sam Rothestein (Robert De Niro), a Las Vegas-i kaszinókirálynak megtett, chicagói hazárdjátékos monológja ez Scorsese másik kultikus maffiaeposzának végén. Nem sokkal vagyunk a film brutális csúcspontja után, amikor Ász gyermekkori barátját, Nicky Santorót (Joe Pesci) tulajdon kollégái, a maffia emberei verik agyon baseballütőkkel és temetik el élve a kukoricásban, mert már nekik is terhes a nagyszájú gengszter kötekedő stílusa.

4. Macska-jaj (1998)

– Lui, áj tink disz iz dö bigining of bjútiful frendsip. Hehe.
– De büdös vagy!

Emir Kusturica hamisítatlan balkáni filmje a balkáni életérzésről, egészen pontosan a szerb és a bolgár határ környékén csempészéssel, csencseléssel és egyéb kétes üzletekkel foglalkozó romák mindennapjairól. A film kezdetben egy határon átcsempészett benzinszállító tehervonat körül forog, ám csakhamar egy (illetve több) esküvő lesz a középpontban. A sok kalamajka után, a film legvégén a balkáni keresztapa, Grga bácsi (Sabri Sulejman) a jól ismert Casablanca-idézettel koccint Zarije nagypapával (Zabit Memedov).

5. Halálsoron (1999)

Mindannyian meghalunk. Nincs kivétel. De Istenem, olykor a halálsor nagyon hosszúnak tűnik.

Így ér véget a Halálsoron, a PORT.hu olvasóinak kedvenc filmje – A remény rabjai és a Forrest Gump után. Ez az előkelő helyezés persze nem biztos, hogy azt jelenti, hogy mi vagyunk Stephen King legnagyobb magyar rajongói portálja, sokkal inkább az lehet a dolog mögött, hogy ez a három film mind a '90-es években készült. Abban az időszakban, amire a mai negyvenes-ötvenes korosztály (részben abszolút jogosan) Hollywood aranykoraként gondol vissza ennyi év távlatából.

6. Betépve (2001)

Az életem helyrehozhatatlanná vált. Mindig a nyár utolsó napja van, és én kint maradok a hidegben, és sehol egy ajtó ahol bemehetnék. Én mondom, több keserűség jutott nekem, mint ami jár. A legtöbb ember mellett elmegy az élet, miközben nagy terveket kovácsolnak. Az életemben annyi darab hasadt le a szívemből, hogy alig maradt, amivel tovább élhetnék. De erőltetem a mosolyt, mert tudom, hogy az ambícióim messze meghaladták a képességeimet. Nincsenek már fehér paripák, sem szép hölgyek az ajtóm előtt...

George Jung (Johnny Depp) az amerikai álmot a maga sajátos módján valósítja meg: elsőként csempész be nagy mennyiségű kokaint az Egyesült Államokba. Hamarosan óriási vagyonra tesz szert, bármit megtehet, bármit megkaphat – és ahogy az lenni szokott, nagyon magasról nagyon nagyot bukik, és a végén rács mögé kerül. Az utolsó jelenetben azt képzeli, hogy a lányával találkozik a börtönudvaron (a lánya valójában sosem látogatta meg):

7. Viharsziget (2010)

– Elgondolkodtat ez a hely.
– És min gondolkozik?
– Hogy melyik rosszabb? Szörnyetegként élni, vagy jó emberként meghalni?
– Teddy!

Az '50-es évek Amerikájában egy Massachusetts állam partjainál fekvő kis szigeten lévő elmegyógyintézetben tartják fogva a legveszedelmesebb bűnözőket. Amikor megszökik egy gyilkosságért elítélt nő, az igazgató (Sir Ben Kingsley) kénytelen rendőri segítséget kérni. Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) és Chuck Aule (Mark Ruffalo) elutazik a szigetre, hogy kiderítse, mi történt, Teddynek azonban nemcsak a munkáját hátráltató pszichiáterrel, hanem a saját démonaival is meg kell küzdenie...