A maga 10 Oscar-díjával, elképesztő zenéjével és koreográfiájával, örökbecsű saját Rómeó és Júlia történetével az 1961-es West Side Story egy vitathatatlan klasszikus, ugyanakkor egy ódon, poros, idejétmúlt klasszikus. Már csak azért is kapták fel sokan a fejüket, amikor kiderült, hogy Steven Spielberg is megcsinálja a saját West Side Storyját (2021), merthogy minek?

És mit tud hozzáadni az eredetihez? Mitől lesz ez érdekes vagy bármilyen módon aktuális a mai nézőknek?

A nyitó képsorok nagyjából meg is adják a választ. Olyan, mintha A zongorista (2002) egyik jelenetét látnánk egy lerombolt városrésszel, kibelezett házakkal, az utcára hordott, rozsdás kádakkal. Az Upper West Side-on megkezdődött a modern városfejlesztés, az utcák egy részét már legyalulták, a többi majd később jön, modern, drága negyed épül itt. Vagyis az itt élő, nagyrészt Puerto Ricó-i népességnek, akik az eredeti „fehér” lakók helyére érkeztek, hamarosan menniük kell, jó kérdés persze, hová. Mindez nem volt benne az eredeti, Jerome Robbins rendezte filmben, sem a még eredetibb musicalban sem, így nyilvánvaló mindenki, még a szereplők számára is, hogy a terület, amiért a két banda, a fehér Jetek és a Puerto Ricó-i cápák harcolnak, már rég nem az övék. Mint a Pál utcai fiúkban a grund! Ők mégis harcolnak, a gringók a mindig dühös Riff (Mike Faist), a latinók a bokszoló Bernardo (David Alvarez) vezetésével, és hiába akar, a börtönből nemrég szabadult, jó útra tért Tony (Ansel Elgort) sem tud kimaradni a heccből, pedig nagyon szeretne. Ő és Bernardo húga, Maria (Rachel Zegler) ugyanis egymásba szerettek…

Az új West Side Storyban az a szép, hogy Spielberg nem akarta modern környezetbe tenni, átírni, kifordítani vagy megreformálni, csak új szövegkörnyezetbe helyezte azzal, hogy megmutatja, mi vár erre a negyedre, és pár apró, de fontos dolgon változtatott. Például a Puerto Ricói-ak többet beszélnek spanyolul, és tényleg latin színészek alakítják őket, változott néhány dal elhelyezése vagy előadásmódja, és lehetne sorolni, de a lényeg megmaradt. Nyilván nem is szabad kidobni Leonard Bernstein eredeti zenéjét és Stephen Sondheim dalszövegeit az ablakon. A vibráló színek, dalok és táncok, az, ahogy a film nem csak visszaadja az 50-es évek hangulatát és életérzését, de új életet is lehel bele. Nyilván főleg abba, ami jól néz ki, és megszépítve sok mindent, ami nem – és ilyen szempontból az egész film egy jó kis vintage kellék és kosztümparádé, de ez is a csomag része. Mindez persze lehetne jól összerakott, technikailag tökéletes, ám üres munka is, de

Spielbergről beszélünk, nyilván képes volt tartalmat adni az egésznek.

A West Side Story nem a bociszemű Maria és a mélabús Tony szerelme miatt izgalmas – még akkor sem, ha Rachel Ziegler tényleg elbűvölő, ráadásul csodásan énekel, hozzá képest Elgort kissé halovány -, sőt, ami azt illeti, akkor a legnézhetőbb, ha nem is látjuk őket, sokkal izgalmasabb a mellékszereplők, sőt, az egész környék dinamikája.  És ahogy az 1961-es filmben, itt is az egyvalaki lopja el a műsort, Anita, vagyis Bernardo csaja (Ariana DeBose), egy vérbő, élettel és ambíciókkal teli nő, aki végig a leginkább vibrál,  és akit aztán a legjobban letaglóz mindaz, ami történik. Az őt játszó DeBose (The Prom – A végzős bál) egyrészt maga a színtiszta energia, másrészt ő az, akivel megjelenésben, mozgásban, beszédben, öltözködésben és minden másban a legjobban vissza tudták adni mind a kort, mind a történet lényegét. Ez persze nem csak a színésznő érdeme, rá van az egész film kihegyezve, és egy nagyon szép gesztusként az Anitát annak idején eljátszó, alakításáért Oscart kapó, 89 éves Rita Moreno is megjelenik, egy elég fontos szerepet kapva, egyféle tiszteletadásként.

És itt jön az, hogy miért csinálta meg egyáltalán a filmet Spielberg.

Nem kisajátítani akarta a történetet, amit még 10 évesen látott először a színpadon, hanem tisztelegni előtte.

A darab és a film előtt, amelynek saját feldolgozását az édesapjának ajánlotta, aki annak idején elvitte a színházba.

Értékelés: 8/10

A PORT.hu zenés műsorának vendégét legtöbben onnan ismerhetik, hogy szinte állandóan síkideg, csak ő nem alakul át tomboló zöld szörnyeteggé, mint Bruce Banner. Turai Barna sokat köszönhet ennek az oldalának, emiatt kaphatnak nagyobb teret komolyabb projektjei is.