Miért kell a világ egyik legjobb előadóművészének a mai napig is küzdenie az őt teljes joggal megillető elismerésért?
Az idén nyáron a Netflixen bemutatott, az énekes-színésznőről szóló dokumentumfilmnek, a Félidőnek is javarészt ez volt a témája, de mivel az igen személyesre sikerült, azaz elég erőteljesen át volt szűrve J.Lo personáján, a BBC objektíven is megvizsgálta – végigkövetve a sztár pályáját és életútját –, jogosak-e Lopez érzései ezzel kapcsolatban. Nem túl meglepő eredményre jutottak.
Jenny from the Block
Ez a J.Lo által kerek húsz éve, 2002 szeptemberében kiadott dal jelenleg több mint 163 és félmilliós megtekintésnél jár a YouTube-on, és nemcsak a sztár egyik legjobb száma, de tökéletesen közvetíti az üzenetet, amit Lopez át akar adni. Azon kevés popsláger közé tartozik, amelyben az előadó egészen pontosan meghatározza magát, szóval
afféle önéletrajzi alkotásnak is tekinthető.
S habár a Jenny from the Block már a színész-énekesnő harmadik albumáról van, egyszerre működik „így jöttem”-belépőként és olyan ars poeticaként, amit a művész utána az egész pályájára kiterjesztett.
Ahogy az a szövegben is megjelenik, lehet, hogy a dal jelen idejében J.Lo az irigyelt hollywoodi sztárok csillogó életét éli, de ő még mindig ugyanaz a lány a szomszédból, aki Bronxban, annak is latin környékén nőtt fel. A második generációs Puerto Ricó-i bevándorló Lopez amellett, hogy a Jenny from the Blockkal deklarálta, hogy ő egy olyan nő, aki örökre emlékezni fog rá, honnan érkezett, mindig is hangsúlyozta latin gyökereit, ami – mint azt később meglátjuk – művészileg és anyagilag is kiváló döntésnek bizonyult. Az egykori Jenny pedig azóta eladott vagy 80 millió lemezt, 30 éve a pályán van, több mint 40 filmben szerepel, de az elmúlt pár év történései fényében nagyon úgy tűnik, hogy
még mindig nem veszik komolyan.
Táncos, színész és énekes
Pedig J.Lo teljesítménye mögött nagyon komoly munka van, ami ráadásul jóval meghaladja egy átlagos hollywoodi sztár tevékenységi körét, hiszen ő egyszerre táncos, színész és énekes. Lopeznek egyébként, mintegy előrevetítve a jövőt, már fiatalon keményen meg kellett küzdenie a céljaiért. Mivel szülei ügyvédnek szánták, és azt akarták, hogy továbbtanuljon, semmiféle támogatást nem kapott ahhoz az álmához, hogy be akart törni a szórakoztatóiparba. A maga erejéből érte el, hogy
MC Hammer és a New Kids on the Block háttértáncosából felküzdötte magát
odáig, hogy bekerült az In Living Color című tévés szkeccsshow-ba (itt kezdte egyébként a pályát Jim Carrey is).
A további kisebb tévés szerepeket 1995-ben a Pénzvonat című akciófilm követte Wesley Snipes és Woody Harrelson oldalán, 1996-ban pedig Robin Williamsszel játszhatott együtt a Jackben. A nagy áttörést azonban az 1997-es életrajzi film, a Dalok szárnyán hozta meg, amelyben Selena Quintanilla Pérez mexikói-amerikai énekesnőt formálta meg – ami duplán jó döntésnek bizonyult. Egyrészt ezzel örökre belopta magát a latin-amerikai közönség szívébe, másrészt a filmet rendező Gregory Nava szerint
J.Lo ekkor és itt döntötte el (amikor a mű egyik jelenete kedvéért 35 ezres tömeg előtt énekelt egy stadionban), hogy zenei karrierbe is kezd.
Az elhatározást tett követte, és 1999 júniusában meg is jelent Lopez bemutatkozó albuma. S habár az On the 6-et vegyes kritikai fogadtatás övezte (többen kritizálták például a sztár énektudását), a művész nem adta fel, és 2001 januárjában kihozta második, J.Lo című lemezét is – és az élet őt igazolta, mivel a szintén ekkor bemutatott Szeretném, ha szeretnél című romantikus mozival együtt (hiszen J.Lo nem fordított hátat közben a filmeknek sem) a mai napig ő az egyetlen női előadó, akinek egyszerre volt toplistás albuma és a box office-lista élén tanyázó produkciója. Még az említett film előtt, 1998-ban volt a premierje egyébként a Mint a kámfor című Steven Soderbergh-krimivígjátéknak, amit sokan mindmáig a színésznő legjobb munkájának tartanak.
Annak idején mindenki el volt ájulva tőle, hogy milyen jól működik a filmben a kémia Jennifer Lopez és a férfi főszerepet alakító George Clooney között – csak keveseknek tűnt fel, hogy ami itt jól működik, az két sztár hatalmas karizmája, kifinomult rendezéssel tökéletesítve. Több cikkünkben is foglalkoztunk már vele, hogy mára kivesztek Hollywoodból az igazi nagy sztárok, hiszen az utóbbi generációk köréből nem érkezik utánpótlás.
Okos művészi húzások
Ahogy arról már korábban többször volt szó, Lopez a legelejétől kezdve latin-amerikai identitásán keresztül pozicionálta magát – akár tudatos, akár öntudatlan lépés volt, mindez később sokszorosan meghálálta magát. Pontosabban nem csak később, hiszen a már említett Dalok szárnyán sikerének köszönhetően ő lett az első latin-amerikai színésznő, aki 1 millió dollárt keresett egy filmmel. Ez pedig rávilágított valamire, amit J.Lo ügyesen és önazonosan használt ki – a szó legnemesebb értelmében véve. Az Egyesült Államokban ugyanis hatalmas számban élnek a latin-amerikai kisebbséghez tartozó nézők, akiknek az ízlése és kulturális igényei a fősodor által nincsenek kiszolgálva.
Felmérések is azt mutatják, hogy a latin-amerikai közösség tagjai járnak a legtöbbet moziba és streamelnek a legtöbbet a többiekhez képest, a származására mindig is büszke sztár pedig biztos kézzel találta meg ezt a piaci rést. Már 2001-ben megalapította saját produkciós cégét, a Nuyorican Productionst, ami J.Lo saját, latin-amerikai gyökereivel összefüggő nagyjátékfilmjein kívül (lásd A tánc szenvedélye című életrajzi drámát vagy az Átkelő a halálba című, a mexikói határvidéken játszódó thrillert) kifejezetten a szóban forgó népesség tagjait megcélzó projektekkel foglalkozik (¡Q'Viva!: The Chosen címmel például zenei tehetségkutatót indítottak, speciálisan Latin-Amerikára kihegyezve).
Ami pedig Lopez zseniális jövőbe látását – vagy hatalmas mázliját – illeti: 2021-ben a Nuyorican Productionsszel
több évre szóló megállapodást kötött a Netflix.
Ennek keretében kerül sor például Az anya című akciófilm streamingpremierjére jövő tavasszal (a maga Lopez főszereplésével készült alkotásnak nemrég hozták nyilvánosságra az előzetesét), illetve egy másik közelgő Netflix-produkció, a The Cipher című sorozatgyilkosos thriller bemutatására, szintén sztárunkkal a főszerepben. Úgy tűnik tehát, a Félidő című doku csak a bemelegítés volt J.Lo és a streaming óriás együttműködését illetően.
Eltúlzott ballépések
Természetesen Jennifer Lopez filmográfiáját is pöttyözik azért kevésbé sikerült alkotások – csak mintha rá emiatt sokkal jobban haragudna a közönség. A mai napig emlegetik például Gengszterrománc című bukását, pedig 2003-ban volt a premierje. Mivel a színésznő ennek a filmnek a forgatásán jött össze Ben Affleckkel, későbbi vőlegényével, jelenlegi férjével (akivel közel húsz év után találtak ismét egymásra),
balszerencsés módon az összefoglaló néven csak Benniferként emlegetett sztárpárral is örökre egybeforrt a fiaskó.
A J.Lót övező gyalázkodásnak egyébként minden bizonnyal több köze van az ellene irányuló ellenszenvhez, mint a szóban forgó produkciók valódi minőségéhez. Miután 2005-ös, Befejezetlen élet című – egyébként kifejezetten színvonalas – filmje is megbukott, még a neves kritikusnak, Roger Ebertnek is feltűnt, hogy hirtelen mintha semmi sem felelne meg az embereknek, amit lerak az asztalra. Maga Lopez mindezt úgy fogalmazta meg a Félidőben, hogy akkoriban kezdte úgy érezni, mintha a
kapcsolata Hollywooddal egy diszfunkcionális, bántalmazó párkapcsolat lenne,
és saját bevallása szerint többször felmerült benne akkortájt, hogy hátat fordít az egész szórakoztatóiparnak.
A személye felé áradó rosszindulat pedig sajnos a magánéletét is érintette. A 2000-es évek elején-közepén szinte mindennaposak voltak a bulvársajtóban a róla szóló egészen gonosz, a legtöbbször nőgyűlölet, rasszizmus és egyszerű irigység táplálta pletykák (hiszen akkorra már színészi és énekesnői karrierje mellett saját ruha- és parfümmárkája, ezenkívül étterme is volt)
Ben Affleck egy nemrég készült podcastben szóvá is tette, hogy ha egy újságíró ma merné leírni J.Lóról azokat a szexista és rassziszta kifejezéseket, amiket annak idején leírtak róla, biztosan azonnal kirúgnák.
Keserédes diadal
Az őt ért szakmai és közéleti csalódások elől Lopez először a zenébe menekült: 2007-ben megjelentetett egy spanyol nyelvű albumot Como ama una mujer címmel, a következő évben pedig
megszületettek Marc Anthonyval közös ikrei is.
De a folyamatos negatív visszhang valóban érzékenyen érinthette a sztárt, mivel 2005 és 2010 között nem is jött ki fősodorbeli filmje, csak már említett saját, latin témájú projektjei. A show business világába végül egy óvatos lépéssel 2011-ben talált vissza, amikor is elvállalta a zsűrizést az American Idol című tehetségkutató műsorban, és ezzel főműsoridőben került be az amerikai otthonokba.
A „tehetségkutatózás” pedig annyira bejött J.Lónak, hogy 2017-ben saját tehetségkutató show-t indított, méghozzá táncos témában, World of Dance címmel. Ezzel párhuzamosan sok más énekeshez hasonlóan két évre Las Vegasba tette át a székhelyét, 2019-ben viszont egy bátor szerepválasztással megtörtént nagy visszatérése a vászonra is. A Wall Street pillangóihoz kapcsolódó Oscar-reményekkel, majd az ezt követő keserves csalódással már részletesen foglalkoztunk a Félidőt feldolgozó cikkünkben, ahogy azzal is, hogy nem sokkal ezután újabb hatalmas pofon érte a sztárt, amikor lehetőséget kapott rá, hogy a szórakoztatóipar szó szerint és átvitt értelemben is legnagyobb színpadán, a Super Bowl félidejében lépjen fel – egy másik latin-amerikai énekesnővel, Shakirával felesben.
A szervezők mindezzel, tudatosan vagy sem, de azt kommunikálták, hogy míg másoknak járt az önálló műsoridő, addig latin-amerikai női előadóból csak kettő ér fel egy fehér amerikaival. S habár így Lopeznek a produkciójára jutott idő is mindössze 6–7 perc lett, ő csodálatosan élt vele, és az előadása nemcsak bombasztikusra sikerült (az eddigi legnézettebb félidei Super Bowl-műsort produkálva), de még fontos mondanivalót is közvetített – ahogy az sem von le semmit A Wall Street pillangóiban nyújtott alakításából, hogy nem jelölték Oscarra érte. Az igazi diadalt és révbe érést azonban minden bizonnyal az jelentette a latin gyökereit folyamatosan ünneplő dívának, hogy ő lehetett az egyik fellépő Joe Biden beiktatási ceremóniáján.
Az, hogy bevándorló szülők Amerikában született gyermekeként az elnök előtt énekelhette el a This Land Is Your Landet, nem csak neki, egy egész közösségnek jelentett nagyon sokat.
Szívből drukkolunk, hogy innentől kezdve már tényleg csak felfele vezessen út a sztár számára, hiszen – ahogy az talán ebből az áttekintésből is kiderült – nagyon megérdemelné.
(via BBC)