Nagy durranásnak indult, de teljesen átlagos és helyenként kínosan lapos fantasy lett Stephen King veretes regényfolyamából. Pedig minden adott volna valami nagyon klassz dologhoz.
Seth McFarlaine talán még a Family Guy előtt készített egy animációs kisfilmet, amiben azzal a gondolattal játszik el, mi történik, ha a prérifarkas végül mégis elkapja a gyalogkakukkot. Hát megőrül, elveszíti minden életcélját, egy senki lesz. Hogy miért futok neki ilyen messziről az A setét torony kritikájának? Mert sosem értettem, mit is akarnak tulajdonképpen azok a filmbeli gonoszok, akik el akarják pusztítani a világot. Mit csinálnak, ha összejön a nagy terv? Hol kajálnak például, kivel beszélgetnek, és mit csinálnak egész nap? Mit csinálna az ördögnél is gonoszabb, már a poklot is többször megjárt Fekete Ruhás férfi – keresztneve is van, Walter –, ha nem csak a miénket, hanem az azzal párhuzamosan létező összes világgal végez?
Van valami magyarázatocska, hogy ő egy mágus, és ezzel kiszabadít minden démont és más szörnyet odakintről, de egy kifinomult emberről van szó, nagyhatalmú mágusról, akinek nyilván kell a jó társaság. De tessék a dologról inkább Stephen Kinget kérdezni, hiszen az ő nyolcvanas években született regényfolyamából készült a film, sőt, producerként is fel van tüntetve. Igaz, a nagy King rajongók szerint nem ezek a mester legjobb munkái, sok szempontból ki is lógnak az életműből, olyan motívumokkal dolgoznak. Például az Artúr király mondakörrel és western műfajával. Igen, így együtt, a főhős, a revolverforgató Roland, vagyis a Harcos pisztolyait például Artúr kardjából, az Excaliburból kovácsolták, ő maga pedig egy vadnyugati lovagrend utolsó tagja, és egy Jake nevű New York-i srác róla álmodik, meg a Fekete Ruhásról.
Jake a film legjobb alakja – és az őt alakító Tom Taylorról fogunk még hallani -, no nem azért, mert annyira eredeti karakter lenne, hozzá hasonló, kicsit fura tinisrácból már annyit láttunk, de az ő története kicsit hihetőbb és jobban kidolgozott, mint az egymást üldöző két ősellenségé. Jake a világok energiáját biztosító setét toronyról álmodik, és hamarosan egy másik dimenzióban találja magát, a Harcos szétdúlt világában, ahol kiderül, hogy elképesztő Ragyogással bír – értik, Stephen Kingről van szó -, ami jó és rossz célra is fordítható. Meg is indul a rohangálás a portálokon át, miközben a Fekete Ruhás egy-egy szóval vagy érintéssel különböző embereket tesz el láb alól, a Harcos pedig képes a levegőben, egy mozdulattal is újratölteni a forgótárat. És nagyjából ennyi történik, aminél még a Conan a barbár is fordulatosabb volt, ami csak azért ugrott be, mert ott is voltak varázslók, tornyok és jövendőlátók.
Amikor átolvastam a film stáblistáját, reménykedni kezdtem. A rendező Nikolaj Arcel (Egy veszedelmes viszony, Nyomtalanul) ugyan csak a dán film másodvonalához tartozik, de ott a másodvonal nagyon erős, a forgatókönyvírók között pedig ott volt a szintén dán Anders Thomas Jensen, aki hazája talán legjobb írói és rendezői közé tartozik – ha látta valaki az általa jegyzett Ádám almáit, az ezzel aligha fog vitatkozni. És persze ott van a két remek rendező producerként, Ron Howard és Brian Grazer, illetve a magát remek színésszé kiművelő Matthew McConaughey negatív főhősként. Ebből lehetett volna dolgozni, de az egészet elmaszatolták, érződik rajta a jó öreg „csináljuk meg, tudjuk le, menjünk haza” hozzáállás.
A különben az első tíz percével egész jól induló A setét torony a maga kurta 95 perces játékidejében egy rakás, önmagában talán izgalmas dolgot dobál egymásra, de úgy, hogy azok legfeljebb rövid időre kapcsolódnak egymáshoz. Több valóságról van szó, de egyikből sem mutatnak egy villanásnál többet, pedig megnéztem volna őket. Fontos szereplők legfeljebb 5 percet kapnak, és egy sor olyan megoldást látunk, ami legfeljebb a 90-es évek tévésorozataiban működhetett – a portálok például irtó gagyik, akárcsak a szörnyek - van egy házdémon, amiről csak utólag tudtam meg, hogy az egy veszélyes lény volt -, a Fekete Ruhás nindzsaszerű harcosai pedig legfeljebb egy ötévesnek lehetnek ijesztők.
És ott van maga Idris Elba, mint a Harcos, aki leginkább olyan, mint Denzel Washington lekoppintása az Éli könyvéből, csak kevésbé karizmatikusan, de sokkal modorosabban. Nem véletlen, hogy McConaughey olyan könnyedén lejátssza a vászonról, pedig látszik, hogy alig adott bele valamit a szerepbe.
Értékelés: 5/10
