Meglepően rosszak tudnak lenni a legnagyobb színészek is - bár általában maguk a filmek is borzalmasak.
Tommy Lee Jones - Mindörökké Batman
A barázdált arcú, mogorva színészre komoly, drámai színészként tekintünk, méltó helye van a legnagyobbak között. Ezért is érthetetlen, hogy a fenébe keveredhetett a Mindörökké Batman stábjába, és vajon milyen képet vághatott akkor, amikor a maszkmesterek valószínűleg órákig molyoltak a fején, hogy rátehessék Kétarc hihetetlenül béna maszkját? Mindössze egy évvel a Szökevényben nyújtott alakításáért kapott Oscar után Jim Carrey-t megszégyenítő módon grimaszolt, ugrabugrált és ripacskodott a neonszínű Gotham City díszletei között. Ezekben az években Jones egyébként is érdekesen választott szerepeket: a méltán elfeledett Időzített bombában robbantgató terroristát játszott, a Tűzhányóban a Los Angeles közepén felbukkant, kitörő vulkán pusztítása elől menekítgette a lakosokat, az Úszó erődben pedig maga Steven Seagal végzett vele. Bár legalább ez utóbbi tényleg vicces.
Forest Whitaker - Háború a Földön
Általánosan megállapítható, hogy jó színészek pocsék filmekben nyújtanak borzalmas teljesítményt - nyilván tisztában vannak vele, hogy semmi jó nem sül ki az egészből. Ilyenkor vagy magasról tesznek a filmre, és ott vannak ugyan a kamerák előtt, de nem sok mindent csinálnak, legfeljebb a fizetésüket várják, vagy végighülyülik az egészet és - miért is ne - átmennek a legrosszabb ripacsba. Whitaker a legrosszabb filmek listájának egyik ékében, az L. Ron Hubbard, a szcientológia atyjának űroperája alapján készült Háború a Földön című rettenetben a kényelmesebb megoldást választotta: elvegetál a stáblistáig.
Eddie Redmayne – Jupiter felemelkedése
Az angol színész a 2014-es A mindenség elméletében Stephen Hawking szerepében bebizonyította, hogy kiváló színész, alakításáért Oscar-díjat is kapott. Redmayne szárnyalása csak eztán jött a Legendás állatok Göthe Salmanderével, amiben szintén ügyesen játszotta el a (Doctor Who Doktorára feltűnően emlékeztető) szórakozott varázslényszakit. Ezért is érthetetlen, hogy mi a fenét művelt egy évvel az Oscarja után a Wachowski-nővérek méregdrága katasztrófájában, a 2015-ös Jupiter felemelkedésében. Redmayne modoros, tenyérbemászó játékával kínozni lehetne - ahogy mondani szokás: kinek állt érdekében???
Natalie Portman – Star Wars előzménytrilógia
Ewan McGregon a Baljós árnyak kis nyomi Obi-Wan Kenobija után, szakállas Jedi-mesterként látványosan jól érzi magát a szerepben, élvezettel játszik. Samuel L. Jackson bármit is csináljon, mindig badass motherfucker, és Mace Winduként is az, Hayden Christensent hagyjuk, Natalie Portman pedig csak kallódik Padmé szerepében. De amilyen rossz szövegeket kapott és amilyen halovány az egész karakter, tökéletesen meg tudjuk érteni, miért nem tudott mit kezdeni vele: nem volt mit.
Robert De Niro – Rocky és Bakacsin kalandjai
De Niro kétségkívül a legnagyobb színészek egyike, de amilyen zseniális tud lenni, annyira csapnivaló ripacs is. Pályájának mélypontja nem a Nagyfater elszabadul, hanem a klasszikus Hanna-Barbera rajzfilmsorozat alapján készült, félig animációs, félig élőszereplős Rocky és Bakacsin főgonoszának szerepe, a Rettenetes Vezér (tényleg így hívják). Mentségére szól, hogy a film szörnyű, és kivétel nélkül mindenki olyan rosszul játszik, mintha egy vurstliban kurjongatnának, hogy az arrajárók nézzék már meg a molyrágta sátorban gubbasztó kétfejű, szakállas koala-ember nőt.
Cate Blanchett - Indiana Jones és a kristálykoponya királysága
Az Indiana Jones-filmek negyedik része olyan, mint A klónok támadása a Star Warsban, Blanchett pedig röhejesen rossz a szado-mazo domina jelmezben feszítő KGB-ügynök szerepében. Játékát tetézi a rémes "orosz" akcentus - bár a szinkronos változatban elviselhetetlenebb.
Dennis Hopper - Super Mario Brothers
Hasonló a helyzet, mint De Niro Rettenetes Vezérénél: az az ember, aki az egyik legfélelmetesebb és legzavarbaejtőbb filmes gonosztevőt, az emberbőrbe bújt szörnyeteget, Frank Booth-t játszotta a Kék bársonyban, a Super Mario feldolgozásában minősíthetetlen, amit művel. Persze ez is rossz film, bár valahogy furán rossz - már csak azért is érdemes egyszer megnézni, mert egy sötét, disztópikus sci-fit (vagy valami olyasmit) csináltak a tekikatonákon ugráló, varázsgombát zabáló, pocakos és pornóbajszos vízvezetékszereplő vidám kalandjaiból. Talán megemlíthetnénk a Waterworld gonosztevőjét is, de nem tesszük, mert élvezet nézni a harsány, rajzfilmfigurára emlékeztető, dinka kalózkapitányt.
