Az elmúlt hetekben-hónapokban a PORT.hu hasábjain leközölt listás cikkeinkben bemutattuk már többek között a 10 legjobb piálós jelenetet a filmekben, Steven Spielberg 10 legjobb filmjét, a 10 legjobb Stephen King-adaptációt az elmúlt évtizedből, sőt, minden idők 10 legjobb romantikus vígjátékát is. Jogosan vetődhet viszont fel az az igény, hogy ne csak a legjobbak legjobbjait soroljuk fel, hanem igenis nyúljunk le a bödön aljára, és merüljünk nyakig a pusztítóan hitvány filmek posványában is, hiszen ezekre többnyire mindig igaz az állítás: olyan rosszak, hogy az már jó! A Taste of Cinema korábban készített is egy igen izgalmas listát, csupa VHS-szökevény, gumiszörnyes ócskasággal. Az ott felsorolt alkotások közé azonban meglepő módon olyan filmek is bekerültek, mint a Sztriptíz vagy a Macskanő, amelyeknél azért kapásból tudnánk mondani 10 sokkal rosszabb filmeket. Következzék tehát a Taste of Cinema húsz pocsék filmet felvonultató toplistájának krémje, vagyis az első tíz helyezett – hiszen úgyis mindenki ide szokott tekerni az efféle ménkű hosszú, sok képernyőnyi cikkeknél.

10. Zaat (1971)

Bár az előzetese úgy hivatkozik erre a filmre, mint „a modern idők leghihetetlenebb történeteinek egyike”, ez a B-kategóriás gagyi lényegében A fekete lagúna szörnye című 1954-es kultfilm silány koppintása. A történet főhőse Dr. Kurt Leopold (Marshall Grauer), a kollégái körében őrültnek elkönyvelt tudós, aki a címbéli, titkos Z_aA_t-formulával önként és dalolva ronda szörnyeteggé változtatja magát. Ezután elrabol egy szőke lányt (Sanna Ringhaver), mivel feltett szándéka, hogy kettejüknek kell létrehoznia egy új, intelligens fajt, és benépesíteni a Földet. Csakhogy a nő valójában az INPIT nevű titkos kormányügynökség tagja, akiket Dr. Leopold egyik kollégája értesített arról, hogy valami nagy disznóság van készülőben a tengerbiológiai laborban... A béna szörnyjelmez, a botrányos rendezés és a csapnivaló színészi játék miatt a Zaat rendszeresen szerepel a világ legrosszabb filmjeit lajstromozó toplistákon.

9. Mesa Of Lost Women (1953)

Ez a kérdőjelekkel teli 1953-as alkotás pont annyira hitvány, mintha a méltán híres Ed Wood rendezte volna, és a B-filmek pápája, Roger Corman adta volna rá a pénzt – egy befőttesüvegnyi tízcentes formájában! A bénácska történet szerint egy Dr. Aranya nevű őrült tudós (Jackie Coogan) valahol egy Isten háta mögötti, titkos mexikói laboratórium mélyén veszedelmes óriáspókokat és gonosz törpéket tenyészt, emellett engedelmes „szuperasszony” szolgái révén egy új emberi fajt akar létrehozni azáltal, hogy a kiválasztott nőket pókméreggel injekciózza... Marhaságnak tűnik? Az is, ráadásul bosszantóan kevés szörnyet mutat a film, mert még tisztességes rémségek legyártására sem volt elég pénze a titokzatos forgatókönyvíró-rendezőnek, Herbert Tevosnak. A Mesa Of Lost Women legizgalmasabb eleme egyébként jobb híján maga a direktor személye, mert ugyan azt állította magáról, hogy Herbert Schoellenbach néven nem kisebb sztárral dolgozott együtt korábban Németországban, mint Marlene Dietrich, ám A kék angyal című 1930-as film stábjában betöltött szerepe máig nem tisztázott, és azóta sem derült ki, hogy ki is volt ő valójában.

8. Mystery on Monster Island (1981)

Ugye mindenki emlékszik még Peter Cushingra, az 1977-es Star Wars nemes arcélű, ördögien gonosz Tarkin kormányzójára? Nos, a kiváló brit színész legalább annyi kultikus alkotáshoz adta gazdag életműve során a nevét, mint amennyi fércműhöz – utóbbiak sorát gyarapítja a Mystery on Monster Island is, ami nem más, mint A Robinsonok iskolája című Jules Verne-regény filléres adaptációja. Cushing egy William T. Kolderup nevű, dúsgazdag üzletembert alakít, aki egy árverésen megvásárolja a Spencer-szigetet az Amerikai Egyesült Államoktól. Ide utazik el az unokaöccse, aki épp készül feleségül venni Kolderup úr gyámlányát. Az út azonban balul sül el, a hajó odalesz, a szigeten pedig emberevő kannibálok és veszedelmes teremtmények lesnek az ifjú vőlegényre. Bár ez a szinopszis akár izgalmasnak is tűnhet így elsőre, a Szezám utcából szalajtott béna békaszörnyek, a kénköves gázt fújó óriáskukacok, a banánt lődöző géppuska és a többi marhaság miatt a Mystery on Monster Island abszolút megérdemelten került be a világ legrosszabb filmjei közé.

7. Myra Breckinridge (1970)

Ebben a furcsa, szexuálisan túlfűtött vígjátékban egy amerikai férfi, Myron Breckinridge (Rex Reed) úgy dönt, gyönyörű nővé operáltatja át magát Koppenhágában. Myra Breckinridge-ként (ekkor már Raquel Welch alakításában) visszautazik az Egyesült Államokba, hogy ott elhitesse a saját nagybátyjával, Buck Lonerrel (John Huston), hogy ő Myron özvegye, ezért jár neki vagy Loner színiiskolájának fele, vagy 500 ezer dollár. Csakhogy nem válik be a terve, így kénytelen „szex a mozivásznon”-órákat tartani a nagybátyja iskolájában, hogy valamiből eltarthassa magát (ennek jegyében például megkorbácsol egy lekötözött, pucér férfit), ráadásul a gyanakvó Loner nyomozni kezd utána. Érdekesség, hogy ez volt Tom Selleck első filmszerepe: egy nyúlfarknyi jelenetben tűnik fel egy castingon, mint sztárkarrierre vágyó fiatal férfi, de még a védjegyévé vált Magnum-bajusz nélkül. Ám hiába a sztárparádé, az 5 millió dollárból forgatott, bugyuta film mindössze 4 milliós bevételt termelt Amerikában és Kanadában.

6. Sztriptíz (1996)

Demi Moore ebben a híres-hírhedt filmjében egy Erin Grant nevű, egykor FBI-ügynököt alakít, aki jelenleg sztriptíztáncos egy éjszakai lokálban. Azért van szüksége erre a munkára, mert vissza akarja szerezni hétéves kislányát, akit azzal az indokkal vett el tőle a bíróság, hogy az asszony nem tudja eltartani. Egy este az ismert politikus, David Dilbeck (Burt Reynolds) is a nézők között van. Amikor Erin egyik hódolója kitalálja, hogyan zsarolhatnák meg Dilbecket, még senki sem sejti, hova vezet egy látszólag egyszerű zsarolás. A zsarolót hamarosan megölik, és Al Garcia (Armand Assante) nyomozó indul útnak, hogy kiderítse, mi folyik a színfalak mögött. Megjelenik a történetben Shad (Ving Rhames), a bár kidobóembere is, aki saját zsarolási terveit szövögeti, továbbá Erin pszichopata exférje (Robert Patrick) is, aki kisstílű tolvajként tengeti életét. Ez akár egy jó film szinopszisa is lehetne, csakhogy a kritikusok szerint a film nem találta meg a maga hangját, így a feszült thriller elemek és a blőd vígjátéki poénok teljesen kioltották egymást. Ha a nézők nem is, Demi Moore mindenképpen jól járt a Sztriptízzel: 12,5 millió dolláros sztárgázsit kapott érte.

5. Birdemic: Shock and Terror (2010)

Habár ez a „horrorfilm” 2010-ben készült, a képi világa olyan, mintha VHS-kamerával forgatták volna 1988-ban, aztán pár évre félredobták volna, hogy majd a '90-es években bütyköljék hozzá a „csodálatos” számítógépes effekteket, többek között az Alfred Hitchcock örök klasszikusát megidéző gyilkos madarakat. De máris több szót vesztegettünk a kelleténél erre a vizuális környezetszennyezésre, ugorjunk inkább a következő helyezettre!

4. Katasztrófafilm (2008)

Egy éjjel váratlanul lecsap Los Angelesre a természeti katasztrófák jelentős része: egy aszteroida, egy tornádó és egy földrengés is. Egy csapat fiatal megpróbál átjutni a város egyik részéből a másikra, hogy egyikőjük bajba jutott barátnőjén segíteni tudjanak. Ez eddig egy szokványos, sőt, kifejezetten klisés hollywoodi történet, csakhogy a főszereplők itt a 2008-as esztendő legsikeresebb amerikai blockbustereiből lépnek elő – avagy hogyan keveredik ugyanabba a filmbe Indiana Jones, Vasember, Hulk, Batman, Hancock, Juno, no meg a Szex és New York csajcsapata. A két forgatókönyvíró-rendező, Jason Friedberg és Aaron Seltzer lényegében az egész karrierjüket arra tették fel, hogy ők azok, akik mindig elkészítik az épp aktuális slágerfilmek silány másolatait (hol Csajozós film, hol Bazi nagy film, hol Katasztrófafilm, hol Spárta a köbön, hol Vámpíros film címmel), csakhogy ezek az alkotások a minőségüket tekintve rendszerint még a híres-hírhedt Horrorra akadva-szériát is alulmúlják.

3. Howard, a kacsa (1986)

Miközben manapság a Marvel egy raklapnyi pénzt talicskázik haza azzal, hogy a sokadik filmet mutatja be egy faemberrel társalgó, fegyvermániás mosómedvével a főszerepben (lásd: A galaxis őrzői 1-2 és társai), ugyanez a recept 35 évvel ezelőtt egyáltalán nem vált még be, hiába volt a Howard, a kacsa alapja is egy népszerű Marvel-képregény. George Lucas cége, a Lucasfilm, valamint a filmmogul főiskolai csoporttársai, Willard Huyck és Gloria Katz 37 millió dollárt költöttek el a címbéli szivart pöfékelő, sört vedelő kacsa grandiózusnak szánt történetére, de végül épp hogy csak 38 milliót kaszáltak a moziban, azaz a film hatalmas bukás lett. Ebben valószínűleg közrejátszott az is, hogy a másik világból Clevelandbe csöppent Howard nemcsak vissza szeretett volna térni a saját bolygójára, de igen közeli kapcsolatba akart keveredni egy fiatal rockénekesnővel (Lea Thompson), a világ azonban 1986-ban valószínűleg még nem állt készen a hús-vér nőkkel kufircoló, beszélő plüssálatok látványára (nem úgy, mint 2012-ben a Ted esetében, ami hatalmas kasszasiker lett).

2. Oasis Of The Zombies (1982)

A náci zombikat korántsem a norvégok 2009-es horrorvígjátéka hozta be a köztudatba, jóval régebb óta vissza-visszatérő szereplői ők a szutyokfilmeknek (és persze a könyveknek, képregényeknek és számítógépes játékoknak is). Az 1982-es Oasis Of The Zombies érdekessége, hogy valójában egy B-kategóriás náci zombis francia horror, az 1981-es Zombik tava (ismert még Zombie Lake és Le lac des morts vivants címen is) silány koppintása. Pedig az alapsztoriból akár valami vicceset és izgalmasat is ki lehetett volna hozni: egy kincskereső expedíció az afrikai sivatagban kutat a németek által a második világháborúban állítólag elrejtett kincsek után. Ám a mesés vagyont zombik egész serege őrzi...

1. Manos: The Hands Of Fate (1966)

A lista első helyére felkerült film akkora baromság, hogy az ember joggal gondolhatja róla azt, hogy csak valami őrült fogadás miatt forgatták le. Nos, a helyzet az, hogy valóban valami hasonló történt: a Manos: The Hands Of Fate író-rendezője, Harold P. Warren ugyanis egy El Paso-i műtrágya-kereskedő, aki egyszer azt találta mondani az Oscar-díjas forgatókönyvírónak, Stirling Silliphantnak (aki épp El Pasóban kutatott helyszínek után az új filmjéhez), hogy bármelyik hülye tud filmet forgatni. Silliphant ezt afféle fogadásnak vélte, és bátorítani kezdte Warrent, hogy ha tényleg gyerekjáték a filmforgatás, akkor tessék utána csinálni. A végeredmény egy blőd horror lett, aminek a sztorija igazából csak annyi, hogy egy család eltéved a kocsijával az országúton, és egy titkos földalatti ördögimádó kultuszba botlik, amelyet a félelmetes Mester (Tom Neyman) és a félcédulás szolgája, Torgo (John Reynolds) irányít.